Ne klasszikus színielőadásra számítsunk, ahol a darab keltette érzelmi hullámzást, gondolatainkat magunkba forgatjuk!

Balla Richie és Szabó Gergely, a két színész és drámatanár szókimondó játéka és a megállított jelenetek közötti, vezetett, mélyre ásó együtt gondolkodás lehetőséget nyújt a diákoknak, hogy kimondják a véleményüket. Hiánypótlónak is nevezhetjük a befogadást segítő beszélgetést, a csapatmunka, a közös dramatizálás pedig jól segíti ezt a korosztályt, akik éppen az állásfoglalás, a vélemény felvállalása, a mások előtti kiállás, a kommunikáció tanulásának fázisait élik. A diákok némelyike szinte azonnal feloldódik, reagál az eseményekre, és hangosan is kimondja gondolatait. Persze vannak, akik csak később nyílnak meg a közösség előtt. A közös gondolkodás mindenképpen a csapat épülését szolgálja.

A RÉV Színház és a Perspektíva Drámaműhely éppen egy évvel ezelőtt tűzte műsorára a Tom Lycos – Stefo Nantsou Kövek című drámája nyomán született Töréspont című darabot (színházi nevelési konzulens Patonay Anita, rendező Horváth Dóra), amelynek központjában a felelősségvállalás kérdése áll. Az önállósodás útján járó 13–14 éves gyerekek gyakori kérdéseivel szembesülünk: Kiért és miért vagyok felelős? Csak saját magamért? Vagy a kapcsolataimért, a barátaimért, a környezetemért is? Mennyire kell felvállalnom a tetteimet? És még sorolhatnám.

A történetben két fiút látunk: Penge évismétlőként kerül az osztályba, balhés gyerek, elveszi mások tízóraiját, a fenyegetőzés alapeszköz céljai elérésére, hamar befolyása alá vonja a helyét nehezen találó Totyát is. A kis csínyeket pitiáner balhék követik, a srácok egyre jobban feszegetik a határaikat, nem riadnak vissza komolyabb dolgok eltulajdonításától sem. Érdekes, hogy tudjuk jól, rosszat cselekednek, mégis nekik szurkolunk, amikor egy idegen garázsba másznak be, hogy az ott lévő autó márkajelvényét ellopják. Megkönnyebbülés, hogy sikerül elmenekülniük a helyszínre érkező rendőrök elől. Ettől ők is feldobódnak, Penge újabb ötlettel áll elő: dobáljanak köveket a hídról az autópályán közlekedő autókra. Jó heccnek tűnik! Ki gondolná, hogy a balhé kimenetele akár halálos is lehet?! A véletlen örökre megváltoztatja életüket, különösen az elkövető Totyáét, aki a tagadáson át elindul a felelősségvállalás útján, egészen a vallomásig.

A történet igen mélyre hasít, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig dolgozik a fiatal közönségben (bennem is). Ha a jelenlévők soha nem is élték át Totya életre szóló lelkifurdalásának terhét vagy hasonlót, a felelősség, a határok meghúzása, a nemet mondás kérdése mellett most tuti, hogy senki nem megy el „csak úgy”.

SzaSzi
Fotó: RÉV Színház Facebook-oldala