A csiga mint tanítómester
A csiga többrétegű jelentést rejt magában. Hátán hordja a ciklikus fejlődést, az önismeret és a bölcsesség felé vezető út törvényszerűségeit kifejező spirált. Kapcsolatban áll az utazással, de a biztonságot nyújtó otthonnal is. Lassú, mégis folyamatos haladásra inspirál, ugyanakkor emlékeztet, hogy a megújuláshoz időnként el kell vonulnunk a világtól.
A csiga a legtöbb kultúrában megjelenik mint üzenetet közvetítő szimbólum. Ha elmélyülünk benne, taníthat az élet körforgásáról, az örök mozgásról, valamint a tér és idő múlhatatlan rejtélyéről.
Fontos támpontokat adhat az átalakulásunkhoz szükséges türelemről és a feltámadás erejéről.
Jelentéséhez kapcsolódik az előrelátás – a jövő, és a feldolgozáshoz szükséges visszahúzódás – a múlt.
Lassú mozgása ma viccekbe illőnek tűnik, és az is. De érdemes észrevenni az értékét. A csigatempó lehetővé teszi a megfigyelést, a helyszínek felmérését és a veszélyek esetleges elkerülését.
Ő az alkalmazkodóképesség mintája. Nyálkát választ ki, amely lehetővé teszi számára, hogy bármilyen talajon mozogni, csúszni, haladni tudjon.
Emlékeztet arra, hogy az év bizonyos szakaszában (szakaszaiban) mennyire fontos a kivonulás a világból. Védelem és pihenés céljából is visszahúzódhat a házába, lombok alá bújva, vagy akár a talajba (fajtól függően a vízbe) is betemetheti magát a téli időszakban. Szimbolikusan ez az önvizsgálat, a meditáció, az elmélkedés, a reflexió és az emlékezet ideje.
Ebből fakadhat azután az újjászületés képessége, amiről e különleges puhatestű szintén példát mutat, szépen, megfontoltan visszavezetve bennünket a természet törvényeihez.
Ez a teremtmény, a szelídség és bölcsesség, a nehézségekkel szembeni ellenálló képesség mintája. Vékony héjú, spirál alakú háza szimbolizálja a biztonságos lakóhely felépítésének fontosságát, testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt.
Nagyon ősi szimbólumról van szó, amely valamilyen formában szinte minden kultúrában felbukkant Egyiptomtól Görögországon, Rómán, a majákon át egészen a reneszánszig.
A mélységeit őrző egyik legrégebbi emlék egy Naururól (Mikronézia) származó teremtésmítosz: „Kezdetben csak Areop-Enap (egy pók) és a tenger létezett. Areop-Enap táplálékot keresett a sötétben, és talált egy hatalmas kagylót, amely elnyelte őt. Két csigát és egy férget használt, hogy megtalálja a módját a kagyló felnyitásának. Areop-Enap az alsó kagylóhéjból a Földet, a felsőből pedig az eget alkotta meg, a kisebbik csigát pedig az égi kagylóhéjból nyugatra küldte. Belőle született a Hold. A második csigát keletre küldte, és abból keletkezett a Nap.”
Szabados Éva
Forrás: 450.fm, factsaboutsnails.com
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Bepillantás a szimbólumok világába
2. rész: Álarc vagy maszk?
3. rész: Lótusz – a halhatatlanság ígérete
4. rész: A híd – két világ határán
5. rész: A bolond igazsága
6. rész: Rejtett forrás: a szív
7. rész: A gyöngy: az égi mag
8. rész: Labirintus: út a „Világközépbe”
9. rész: Világfa – életfa
10. rész: A tűz – „az isteni ajándék”