A Móra Kiadó új antológiája, az Árnyak kertje olyan klasszikus, kortárs, illetve népköltészeti szövegeket tartalmaz, amelyek az elmúlás, veszteség különböző aspektusaihoz kapcsolódnak. A szövegeket Szinger Veronika főiskolai tanár, valamint Galuska László Pál főiskolai docens válogatták. Szabó Imola Julianna bensőséges hangulatú képi világa varázsolja igazán teljessé ezt a kötetet.

A veszteségélmény különböző kategóriái nem azonos fajsúlyúak: a halál a maga visszafordíthatatlan voltával kegyetlenül fájdalmas, de sok esetben meggyászoljuk a magunk mögött hagyott otthont, a felbomlott emberi kapcsolatokat, a szívünkhöz nőtt tárgyakat vagy az idő múlásával elveszített lehetőségeket is. A gyermekek sincsenek ezzel másképp, sőt érzelmeik megélése még szélsőségesebb, ösztönösebb is lehet, mint a felnőtteké. Azonban társadalmunkban nem alakult ki a veszteségélmény kezelésének kultúrája, a szülők és a pedagógusok legtöbbször nehezen találnak szavakat, amikor a veszteséggel szembesülő gyermeknek lelki támogatásra lenne szüksége.

A szépirodalom különösen is alkalmas arra, hogy segítségével elmélyíthessük az érzéseinket, megéléseinket, valamint a nyomukban megfogalmazzuk őket. A kötet a kézzelfogható, általánosabb veszteségektől indul: kedves tárgyak elvesztése, hosszabb távollét ismerősöktől, barátoktól. Az idő múlása, az elmúláshoz való közeledés kevésbé tetten érhető, éppen ezért ijesztőbb is lehet a gyerekek számára. Ennek megfogalmazására, enyhítésére is találunk szövegeket a könyvben. Aki veszített már el a család számára fontos kisállatot, pontosan tudja, hogy egy élő lény elmúlása is elementáris reakciót válthat ki a gyerekekből. Fontos ezekről is beszélni, akár mesék, versek segítségével. Sok családban megélt veszteségélmény a válás, hiszen egy addig biztonságot jelentő rend bomlik meg és rendeződik újra. Végül pedig az emberi halál, a végleges elválás nehézségével találkozunk a gyűjtemény szövegeiben. Ugyan a kötet szerkesztői főként az irodalmi alkotások erejével szeretnének támaszt nyújtani, az előszóban találunk értékes gondolatokat a gyermekek és a veszteségek, halál viszonyáról.

Galuska László Pál 1997-ben szerzett oklevelet a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. 1998 óta tanít a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, majd ennek jogutód intézményeiben, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának főiskolai docense. 2012-ben szerzett PhD-fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen. Kutatási területein belül jelentős figyelmet fordít a gyermek- és fantáziairodalom, valamint a drámával kapcsolatos kérdéskörök vizsgálatára. Az oktatói munka mellett mese- és drámaíró tevékenységet is folytat, a KRE-PK Gyermekkultúra Műhelyének vezetője. Több mesedarabját adták elő báb- és gyermekszínházi előadások keretében. A Pécsi Nemzeti Színház országos Lázár Ervin családi mesedarab-pályázatán megosztott 2. díjat kapott (2011-ben), Madarak voltunk című mesejátéka fesztiváldíjas lett a Magyarországi Bábszínházak XI. Találkozóján (2013-ban).

Szinger Veronika 1973-ban született Győrött. Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett magyar–angol szakos diplomát, majd a Kecskeméti Főiskolán végzett óvodapedagógusként. Doktori dolgozatát a kisgyermekkori írás-olvasás esemény témakörében írta (Indirekt találkozás az írásbeliséggel iskoláskor előtt címmel). A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán oktat leendő óvodapedagógusokat és kisgyermeknevelőket, elsősorban módszertani és gyermekirodalmi kurzusok keretében. A Magyar Olvasástársaság elnökségi tagjaként olvasás-népszerűsítő projektekben, kampányokban vesz részt.

Móra Kiadó