„A természet Isten szent könyve”

A világszerte elterjedőben lévő kifejezést erdőfürdőnek fordítják, de az eredeti jelentés, amely a japánok lelkületéből is fakad, ennél tágabb: mély megmerítkezés a természet atmoszférájában, átitatódás az erdő szépségével, csendjével, illatával, hangjaival, változatos élővilágával és szent harmóniájával. Az erdő, ha megtanulunk újra kapcsolódni hozzá, visszaadja az életerőnket, felfrissít és megfiatalít. A japán nyelvben létezik egy kifejezés azokra a mély érzelmekre, amelyeket nehéz szóban kifejezni, ám a költészet, a művészet méltó formába tudja önteni: a „júgen”. A japán esztétika egyik kulcsfogalma az univerzum szépségének és misztikumának megtapasztalását jelenti, amikor az alkotó képes a sejtelmes bájon és finomságon keresztül megsejtetni a látható világ mögötti rejtélyt.

Előzmények

Az ismert emberi történelem kezdete óta evolúciónk 99,99%-a a természettel való érintkezésben ment végbe. És alig néhány évtized alatt tönkrement ez a veleszületett kapcsolat. A japánok ráébredtek az égető hiányra, és az erdőfürdőn keresztül találták meg a visszautat ahhoz az egységhez, amelynek elvesztése fizikai, lelki és mentális egészségünkre is hatással van.

A visszakapcsolódáshoz a régiek tudásának kutatására és felelevenítésére van szükség, amelynek praktikus oldala is figyelemre méltó. Az ókori szilvoterápiát, amely a fák gyógyító hatásával kapcsolatban sok hasznos információt tár fel, főként Nyugat-Európában, Franciaországban kezdték el újra tanulmányozni. Például id. Plinius római író és polihisztor jegyzeteiből kiderül, hogy a tűlevelű erdők illata rendkívül üdvös tüdővészben és sorvadásban szenvedőknek és a hosszú betegségből felépülőknek. A középkorban is alkalmazták a gyógyításban a fenyőerdők légkörében oleorezin formájában jelen lévő terpenoidokat (ezek a kámforban és terpentinben találhatók, és a növények önvédelmét szolgálják). Többek között fájdalomcsillapító, nyugtató, hörgőtágító, köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő és antiszeptikus hatásuk van. A háborús időkben, amikor akut gyógyszerhiány volt, az oleorezin segítségével sebesültek ezreit mentették meg.

A modern erdőfürdő kezdetei

Az ősi szakralitásból eredő, de korunk nehézségeire is gyógyírt jelentő shinrin-yokut egy 1982-ben született tervezet hívta életre, amelyet az Erdészeti Hivatal mutatott be a japán kormány számára. Japánban ugyanis az ipari és technikai robbanás okozta kiégés és hétköznapi mókuskerék által okozott mentális és fizikai problémák egyre nagyobb mértéket öltöttek, és a megoldás keresésekor újra felfedezték a természethez való tudatos kapcsolódás fontosságát. Ez valaha a japánok életének alapvető része volt, ám a növekvő urbanizáció és technológiai fejlődés a háttérbe szorította. Most a kezdeményezésnek köszönhetően újra felismerték a lehetséges megoldást az erdők megmentésére és az emberek egészségmegőrzésére.

Mert ki kell emelni, hogy ez az újrafelfedezés nagyon fontos szerepet játszik az erdők védelmében is. Hiszen azzal, hogy a japánok újra a természet felé fordultak, elhivatottabbá váltak annak védelmében.

A projekt során a lakosságot elkezdték arra ösztönözni, hogy mozduljanak ki a természetbe. Mivel Japán területének mintegy 64 százalékát erdő foglalja el, így bőséges lehetőség van arra, hogy kiszabaduljanak a metropoliszokból. Hozzáteszem, a nagyvárosokon belül is a legtöbb helyen megőriztek egy-egy oázist, ahol helyet hagytak a természet szépségeinek és a szentélyeknek.

Az erdőfürdő módszere mára világszerte elterjedt, és tudományosan is igazolták, hogy csökkenti a stresszhormonok szintjét, erősíti az immunrendszert, és a rohanó életmód okozta szorongással és depresszióval való megküzdésben is hathatós segítséget nyújt.

Ízelítő a módszerről

Az erdőfürdő egy vezetett relaxációs séta a természetben. Éber elmerülés az elemek táncában, a föld nyugalmában, a víz áramlásában, a levegő atmoszférájában és a tűz erejében. Egy tudatos találkozás, amelynek hatására erősödik a lelki és fizikai immunrendszer: konkrétan emelkedik a vírusok és a ráksejtek elpusztításáért felelős sejtek száma a szervezetben. Emellett a shinrin-yoku segít az izoláció, a magány és a szorongás oldásában.

„Az anyatermészet néha a legjobb terapeuta lehet. Amikor felpörög az élet, gyakran kimegyek az erdőbe, hogy elindulva az egyik ösvényen pihenjek és feltöltődjek.
Számos tanulmány kimutatta, hogy az erdőben eltöltött idő növelheti az éberséget és javíthatja az ember általános jólétét.
...
Japán forró, nedves nyara kiterjedt cédrus-, fenyő- és ciprusligeteket nevel, amelyek esőzés után különösen elbűvölőek. Az egyik általam meglátogatott ösvény a magasba tornyosuló cédrusok árnyékában terül el, és mohafoltok, finom vadvirágok és mindenféle méretű gombák tarkítják. A kabócák megnyugtató ciripelése, a földes aromák és a friss, harmatos levegő mind a természet gyógyító erejére emlékeztetnek.
Egy természetben eltöltött nap segíthet abban, hogy újra kapcsolatba kerülj a lelki oldaladdal. Amikor az ösvényen járok, minden fa életerejét megérzem – és azt is, hogy valójában az egész erdő egyetlen hatalmas élőlény. A japánok ősidők óta szent helynek tekintették az erdőket, a hegyeket és a folyókat. Úgy tartják, hogy istenségek lakhelyei, a közösségek pedig régóta tisztelik és védelmezik őket.” Marie Kondo (KonMari)

Hogyan kapcsolódhatunk?

Egy olyan világban, amelyre az állandó felszínes kommunikáció, a felgyorsult, szinte agresszív információáramlás és az ingerek özöne jellemző, ritka és értékes dologgá vált a lelassítás és elmélyülés képessége. A modern élet szüntelen követelményei, párosulva a technológia mindent átható befolyásával, egyre nagyobb kihívássá teszi számunkra, hogy megtaláljuk a csendes magány pillanatait. A japánok rávilágítanak, hogy megtanulni egy helyben ülni, és egyedül lenni önmagunkkal nem csupán készség; ez egy transzformatív gyakorlat, amely magában hordozza az öntudat előmozdítását, a feszültségek oldását, a mélyebb érzelmek ápolását és a belső békét.

Egy gyakorlat Dr. Csing Li: Sinrin-Joku A fák gyógyító ereje című könyvéből:

„Nézd a fraktálokat, és légy boldogabb!

Menjünk ki az erdőbe vagy parkba, és keressünk egy helyet, ahol leülhetünk.
Nézzünk föl az égre és a felhőkre, vagy figyeljük a tó fodrozódó vizét. Nézzük a patak gyöngyöző habját, vagy figyeljük meg egy fa elágazásait.
Menjünk egészen közel egy levélhez, és nézzük meg az erezetét, vagy vegyük szemügyre egy virág szirmait, és fedezzük föl a mintázatokat.
Nemsokára mindenütt mintázatokat fogunk látni magunk körül.

A gyakorlat előtt és után is állapítsuk meg a stressz-szintünket, és vegyük észre, hogy a természet fraktálmintázatai hogyan képesek ellazítani bennünket.
Amint felfedezzük, hogy az egész világ körülöttünk mintázatokból áll, ámulat és tisztelet ébred bennünk a természet iránt. És ettől egyrészt felvidul, másrészt megnyugszik az ember.”

(A könyv itt található meg a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér katalógusában.)

Szabados Éva

Forrás, felhasznált irodalom: Dr. Csing Li: Sinrin-Joku A fák gyógyító ereje, Györffy Éva: Az erdőfürdő eszköztára, Wikipedia, erdofurdo.org, konmari.com, reforestaction.com, vasiszemle.hu, silvotherapy.co.uk

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Karácsonyi villámtúra a felkelő Nap országában
2. rész: Hogyan segíti az „utolsó utat” a japán hagyomány?
3. rész: A rendteremtés örömteli művészete Marie Kondóval
4. rész: Nippon, avagy a felkelő Nap országa
5. rész: Maszk, mint a valóság arca – a nó színházról
6. rész: „Így száll el szirma…” – líra a halál mezsgyéjéről