A 18. század során jelentek meg a cigányzenész együttesek a vidéki Magyarországon. Fiatal gyerekek, „rajkók” álltak össze zenekaralakításra, a zenélés rangossá és népszerűvé vált a cigányság körében. Az Osztrák–Magyar Monarchia új fejezetet nyitott a cigányzenészek számára. Budapest nagyvárossá válásával megjelent a kávéházi kultúra. A kávéházi cigányzenekarok egyedi jellemzője lett, hogy a prímás személyre szólóan, a vendég asztalához lépve muzsikált. Törzsvendégeinek kedvenc nótáit már akkor elkezdte játszani, amikor azok beléptek az étterembe.

A magasan kiugró tehetséget a Lakatos családban az 1880-ban született Lakatos Flóris képviselte. Ő fiatal korában klasszikus zenei képzettséget szerzett Prágában, a Ševčík-féle Zeneakadémián. Ezt követően klasszikus zenészként is fellépett, repertoárjában Bach-, Sarasate- és Paganini-művek szerepeltek. Amikor Lakatos Flóris felesége családjával együtt Győrből Budapestre költözött, a prímásközösséggel is el kellett fogadtatnia magát.

Az 1920-as években id. Lakatos Flórist Hollandiába szerződtették, ahol hat éven át egy népszerű tengerparti nyaralóhelyen, Scheveningenben játszott tíztagú zenekarával. Elsőszülött fia, ifj. Lakatos Flóris Hollandiában kezdte el az iskolát. Zenei tanulmányait Végh Sándor és Rados Dezső hegedűművészeknél tökéletesítette. Már 18 éves korában önálló zenekart alapított.

Az ötvenes években a politika szemében a cigányság megbízhatatlan, a társadalomra veszélyes csoport lett. A négy nagy „népi zenekarban”, a Magyar Rádió Népi Zenekara, az Állami Népi Együttes, a Fővárosi Népi Zenekar és a Belügyminisztérium Népi Zenekara együttesekben cigányzenészek voltak a tagok, élükön pedig az akkor ismert legjobb prímások álltak, de nem lehetett őket cigányzenekaroknak nevezni. 1952-ben megalakult az új Rajkó Zenekar, hogy legyen utánpótlása az Állami Népi Együttesnek. Ezek a formációk hamarosan nagyon magas színvonalú zenét játszottak.

Ifj. Lakatos Flóris 1950 és 1955 között a Magyar Rádió Népi Zenekarának tercprímása, helyettes vezetője volt. Az együttessel bejárta egész Európát és Amerikát. (A külföldi utazások a cigányzenészek számára fontos anyagi gyarapodást biztosítottak.) 1980-ban vonult nyugdíjba. Számos hangfelvétele jelent meg a Hungarotonnál. 1987. január 8-án halt meg Budapesten.

Ő már nem érte meg a rendszerváltást, ami jelentős változásokat hozott a cigányzenészek életében is. A jelentkező válság erőteljesen érintette a vendéglátóiparban dolgozó zenészeket, és a cigányság egésze szempontjából is mélybe zuhanást hozott magával, sok vendéglátóipari egységben megszűnt az élő cigányzene. Számos muzsikuscsalád ‒ egyik napról a másikra ‒ jövedelem nélkül maradt. Műfajváltással a dzsessz vagy a klasszikus zene irányába azonban sikerült talpon maradni.

Nagy Mária
Fotó: Déki Lakatos Sándor YouTube-csatorna

Forrás: Antaliné Hujter Szilvia: A győri cigányzenészek útja a világhír felé – 2. rész. Várostörténeti puzzle 150. rész (gyoriszalon.hu); Győri életrajzi lexikon. szerk. Grábics Frigyes; szerk. Horváth Sándor Domonkos; szerk. Kucska Ferenc. Győr : Városi Könyvtár, 1999.; Szokolszky Ágnes Cigánymuzsikus-lét Magyarországon, egy prímásdinasztia családtörténetének tükrében (Korall, 2023. 93. sz. pp. 52-79.)