Olyan intézmény, ahol az irodalom kedvelői otthon érezhetik magukat. A múzeum irodalmi szövegeken keresztül, a gyűjtemény darabjait interaktív módon bemutatva igyekszik örömteli élményeket nyújtani látogatóinak.

A Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) Budapesten, 1954-ben a kulturális minisztérium hozta létre, mely megörökölte a Petőfi-ház gyűjteményét, mely 1909-től kiállítóhelyként működött. Egy emlékhelyet hoztak létre Petőfi Sándor kéziratai, tárgyi emlékek és relikviák számára. Az épületet 1945-ben bombatalálat érte, a gyűjtemény a Fővárosi Múzeum kezelésébe került. Az 1950-es évektől Petőfi és Jókai Mór mellett József Attila és Ady Endre dokumentumait is gyűjtötte. A gyűjtemény 1957-től a Károlyi-palotába költözött. A város klasszicista gyöngyszeme, a több mint 300 éves épület hosszú időn át Magyarország egyik legjelentősebb arisztokrata családja, a Károlyiak birtokában állt, sok titkot rejt. Megfordult itt Mária Terézia, Liszt Ferenc, Batthyány Lajos és Ferenc József is. Az épület hordozza a történelem és az építészeti stílusok változásának nyomait. A palotaszárnyban időutazást tehetünk a díszes termekben és folyosókon. A palota műemlék-rekonstrukciója 1996–2000 között zajlott, a közönség számára új tereket alakítottak ki.

A múzeum rendezvények (felolvasóestek, könyvbemutatók, konferenciák) szervezésével, valamint múzeumpedagógiával is foglalkozik. Gyűjtőköre kiterjed a hazai és határon túli, magyar nyelven írott szépirodalomra, írói levelezésekre, irodalmi tematikájú tárgyi, képzőművészeti és hangzó dokumentumokra, az emigráns sajtó-, könyv- és kéziratanyag gyűjtésére. Az intézmény komplex írói hagyatékok, gyűjtemények szakszerű feldolgozására, restaurálására és kiállításokon való bemutatására szakosodott. A múzeum és a székhelyén működő Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete mentorálja a vidéki és határon túli irodalmi emlékházakat, emlékszobákat, irodalmi gyűjteményeket. Az épület előterében a Landerer nyomdából származó nyomdagép fogadja a látogatót, melyen a 12 pontot sokszorosították.

A Petőfi-kiállítás

A Petőfi Irodalmi Múzeum több, mint irodalom; több, mint múzeum; több, mint Petőfi! Néhány éve felújították és modernizálták a Károlyi-palota déli szárnyát, a kiállítási teremsort. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján megnyílt az új, állandó Petőfi-tárlat Költő lenni vagy nem lenni címmel. A kiállítás a PIM anyagára épül, de a képzőművészeti gyűjtemény kiegészült a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, az egri Dobó István Vármúzeum és más intézményektől kölcsönzött műtárgyakkal.

Petőfi Sándor életformának, életcélnak tekintette a költészetet. A tárlat egy gazdag életművet mutat be, a szerzőt, a költőt állítja középpontba. Politikus és forradalmár volt-e Petőfi? Milyen szerepet szánt magának? Hogyan értette a kor embere a hazáért való áldozatvállalást? A tárlaton gazdag, eredeti műtárgyanyag látható, alkalmazva a korszerű kiállítási körülményeket. Számos interaktív multimédiás eszköz teszi különleges élménnyé a bemutatást. Érdekes videók, ötletgazdag adatvizualizációk és magyar–angol nyelvű hangos vezetők teszik még élménydúsabbá a kiállítás megtekintését. Petőfi idő- és térbeli mozgását egy interaktív térképen láthatjuk verseinek keltezése alapján, a művek szövegével. Különleges tárgyakkal is találkozhatunk: mint például Szendrey Júlia jegygyűrűje; Petőfi tárcája, melyet Júlia hímzett számára; pipái; Jókai díszes házisapkája.

Írók gyűjteményei – A tárgyak társasága

A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő kiállítássorozat második állomása. (Az első része A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás.) Arra keres választ, hogy mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az elmúlt évtizedekben, és mit gyűjtenek ma? A tárgyak társasága című kiállítás hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be az írók gyűjtőszenvedélyét, valamint tárgyaiknak történetét, de megszólaltat nyolc kortárs szerzőt is. A legkorábbi darabok Jókai Mór kagyló-, csiga- és sétapálca-gyűjteményéből származnak. Az írók tárgyai különleges helyet foglalnak el a kiállításon: megtekinthető Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye; Ady Endre és Boncza Berta „Csinszka” Veres Pálné utcai lakásának falait díszítő festmények; Tamási Áron szivarosdobozai; Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai; Karinthy Ferenc leányfalusi házának ajtaja neves személyiségek aláírásaival; valamint Tandori Dezső játékmedvéi.

Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, emlékeit. Megismerkedhetünk a gyűjtők különböző típusaival, és olyan gyűjteményekkel, melyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai különleges hangulatot árasztanak. A tárlaton kortárs szerzők gyűjteményeiről is megtudhatnak érdekességeket a látogatók: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyaikról.

Az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély. A kiállítás betekintést nyújt az írók belső világának titkaiba, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodik, és a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepéről is. A tárlat kiemelt gyűjteménye az írógépek, melyek szimbolikus tárgyakként az író és az elkészült mű között állnak, közvetítő szerepben részesei a mű keletkezésének. Itt látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, melyen életművének jelentős részét írta. A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, többségük hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká válnak.

Szépvilág – Divat és kultúra a reformkori Pesten

A kiállítás a divatlapokon, valamint az öltözködésen át mutatja be az 1840-es évek pesti világát. A reformkor virágzó korszakának fontos szereplői voltak a magyar és német nyelvű divatlapok – elsősorban a nőket célozták meg, de férfiakhoz is szóltak. A tárlat három szinten, a sajtó, a város és az otthon közegében mutatja be a szerepüket. A Honderü, az Életképek, a Pesti Divatlap, valamint a Der Spiegel és a Der Ungar képeit, szövegeit használja fel. Mesélnek bálokról, hétköznapokról, városi tapasztalatokról, a kor életéről. A válogatást a korszak festményei, grafikái, tárgyai és viseletdarabjai egészítik ki.

A jól ismert szerzők és művészek mellett helyet kapnak a ma már kevésbé ismert alkotók is. A festőknél Barabás Miklós és Borsos József műveivel találkozhatunk. Olyan különlegességek is kiállításra kerültek, mint egy ritkaságnak számító női háziruha; a Barabás Miklós hagyatékából származó díszes férfi mente; vagy Liszt Ferenc-portré a híres muzsikus kézjegyével. A látogató belehallgathat korabeli zenékbe is. A reformkorban terjedt el a köznyelvben a „divatmajom” kifejezés, amelyet a naplopó, divatos uracsokra használtak, akik gyakran témái a divatlapok karikatúráinak. Megtekinthető egy ajándéknak szánt, üveggyöngy pénztárca is. A kölcsönzött műtárgyakat 12 hazai közgyűjtemény bocsátotta a múzeum rendelkezésére.

Írói naplók

Az írói naplók a magánéletből kerültek az irodalomba. Füst Milán még azzal indította naplófüzeteit, hogy „Halálom esetén elégetendő!”, ám néhány év múlva már élete fő művének tartotta feljegyzéseit, ugyanúgy, mint Karinthy Ferenc.

A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára a magyar irodalom legendás naplóírói közül Csáth Géza, Fodor András, Füst Milán, Móricz Zsigmond, Cs. Szabó László, Szentkuthy Miklós kéziratos naplóját őrzi, de naplószerű feljegyzések, időszakosan vezetett naplók és határidőnaplók minden hagyatékban találhatók. A kiállítás több oldalról mutatja be az írói naplókat: milyen típusai lehetnek, hány éven át írták, milyen füzetbe vagy naplóba, és hogyan kerültek a múzeumba.

Íróportrék a Petőfi Irodalmi Múzeum fotógyűjteményéből

A múzeum mindig nagy hangsúlyt fektetett a magyar íróportrék, ezen belül a fotográfiák gyűjtésére. E képeket a PIM fotógyűjteménye őrzi, a kiállítás válogatás a 40 ezer darabos kollekciójából. Hosszú út vezetett az első ősfényképektől a digitális fotókig.

A kiállítás felépítése rendhagyó, ugyanis két önálló tárlat váltotta egymást. Az első a kezdetektől, a 19. század közepétől mutatta be az írókról készült portrékat, a másodikon, mely jelenleg is látogatható, a múzeum saját fotósai – többek közt Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt és Gál Csaba – által készített íróportrékat láthatunk.

Érdemes megtekinteni tehát a sokrétű tevékenységet folytató intézmény színvonalas kiállításait, melyek mindenki előtt nyitva állnak, kicsi és nagy egyaránt talál magának tartalmas látnivalót. A Petőfi Irodalmi Múzeum minden hónap utolsó szerdáján rendhagyó tárlatvezetéseket tart. A rendezvényeken kortárs írók, költők, irodalomtörténészek, művészettörténészek, képzőművészek, színészek, zenészek mutatják be a látogatóknak a múzeum kiállításait.

Sulyok Attiláné
Fotók: Gál Csaba (Petőfi-kiállítás, 1-14. kép), Birtalan Zsolt (A tárgyak társasága, 15-29. kép és Szépvilág, 30-37. kép), Sulyok Attiláné

Fotógaléria: A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai

Gál Csaba és Birtalan Zsolt fotói

37 kép

 

Fotógaléria: A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításai

Sulyok Attiláné fotói

62 kép

 

Forrás: pim.hu