2025-ben A magyar széppróza napja Jókai Mór születésének 200. évfordulójával még nagyobb jelentőséget kap. Mit gondolsz, mit adhat, mondhat a ma embere számára a nagy mesemondó?

Falánk természetű könyvmolyként már gyermekként kikerülhetetlen volt számomra Jókai Mór alkotásainak zöme, ugyanazzal a lendülettel olvastam, mint Victor Hugo műveit, talán azzal a különbséggel, hogy kevesebbet könnyeztem rajtuk. Jókai az összes árnyalatában ismerte az életet, az ő szomorúsága nem a sarkított szituációk drámai feldolgozását jelentette számomra, hanem magát az életet, annak sodrásával, örvényeivel, örömeivel.
Arról nem tudok véleményt formálni, hogy mit jelent „a ma embere” számára, hiszen feltételeznem kellene, hogy létezik valamiféle egységes intellektuális és művészi igény, és nagyjából mindenkinél azonos szinten vannak a befogadáshoz elengedhetetlen alapok. Ha az író korát és a mai ember hétköznapjait nézzük, azonban mégis találunk valami azonosat: a küzdelmet. Megküzdést a saját, egyedi helyzetünkkel, amelyet a kor áramlatai időnként örvénybe csavarnak, időnként napfényre tolnak. Jókai meglátta ezekben a küzdelmekben az egyedit, meglátta bennük az életet. Számomra azt üzeni, amit Madách nemzeti tragédiájának utolsó sora, de immár nem drámai kinyilatkoztatásként, hanem történetekbe, sorsokba öltöztetve.

Mi jellemzi a mai széppróza „állapotát”? Hogyan tud megújulni?

Könyvtárosként és szépirodalmi szerzőként is úgy gondolom, hogy egy fenét kell megújulnia a szépprózának. Mindenki egyedit és egyénit alkot, aki megüti az irodalom mércéjét. És erre többen vagy kevesebben rezonálnak. A jó szöveg az jó szöveg, a tehetség pedig tehetség. Külön szakma ezeket értelmezni, kategorizálni és címkézni, az olvasó azonban nem a kritikák alapján választ, hanem jellemzően a szerző neve alapján. Ha egy szerző eljut idáig, akkor már fontos bizonyos olvasók számára, valamit hozzáad a rajongóihoz. Lényegében beköltözik az életükbe, valamilyen mértékig formálja is azt. Eközben vannak olyan szemléletbeli és írástechnikai változások, amelyek keretet szabnak az alkotónak, aki természetéből eredően feszegeti ezeket. És ez a puska bármilyen irányban „elsülhet”. Abban az esetben, ha „célba ér” a tartalom, akkor valami történik, fodrozódni kezd az „irodalom tava”. Ha mellémegy, az élet még zajlik tovább.

Jókai ötvenedik írói jubileumán hatalmas, országos ünnepséget rendeztek 1894-ben. 2025-ben hogyan tudunk méltón ünnepelni, országos presztízst teremteni A magyar széppróza napjának?

Úgy tűnik, erre minden szándék megvan, irodalmi és kormányzati vonalról egyaránt. A sikert viszont csak visszamenőleg lehet reálisan értékelni, ami biztos: ezt a történetet most mindannyian írjuk. Jókai hatalmas író, és erős szimbóluma a prózának, az emberi méltóságnak és az életnek.

A magyar széppróza napja alkalmából a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér – immár hagyományosan – Vendéglő a Parnasszuson elnevezésű irodalmi esttel és fogadással tiszteleg a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében.

SzaSzi
Fotó: Orosz Sándor