A nyelvek között vannak „terjedelmesek”: a tudósok tizenkét olyan nyelvet tartanak számon a világon, melyet több mint százmillióan beszélnek anyanyelvként, ezek a kínai, az angol, a hindi, a spanyol, az orosz, az arab, a bengáli, a portugál, az indonéz, a japán, a német és a francia. A különböző statisztikai kimutatások alapján 52 olyan nyelv létezik a világon, melyeket 10 milliónál többen beszélnek. Ezek között a magyar nyelv a 42. helyet foglalja el.

Az anyanyelvről Kosztolányi Dezső így gondolkodott: „Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadnak.” Valóban mindenki számára az egyik legfőbb kincs az anyanyelv, ezt különösen azok érthetik meg, akik nem használhatják azt szabadon. Az anyanyelvünk több, mint egy kommunikációs eszköz, több, mint a gondolataink kifejezője, elválaszthatatlan identitásunktól. De hogyan határozhatjuk meg az anyanyelv fogalmát? Az akadémiai nagyszótárban az anyanyelv szócikkben ez áll: „Az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában közvetlen környezetétől, rendszerint családjától (elsőként) sajátít el és amellyel azonosul, illetve amellyel az embert anyanyelvi beszélőként azonosítják." Értelmező szótárunk szerint: „Az a nyelv, amelyet az ember legjobban és legszívesebben beszél, és rendszerint az, amelyet gyermekkorában, főként anyjától tanult." Nem hiába hívjuk anyanyelvnek, „édes anyanyelvnek”, hiszen az édesanyánktól, a családunktól tanuljuk meg, attól elválaszthatatlan. Hazánkban 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv. Jelenleg körülbelül 14-15 millióra tehető a magyar anyanyelvűek száma a világon, és egyik legnagyobb feladatunk az anyanyelv megőrzése, hogy ez a szám ne csökkenjen.

Február 21-én nemzetközi szinten ünnepeljük az anyanyelvet, amely a szabad nyelvgyakorlásra irányítja a figyelmet. A történet 1952-be vezet vissza, amikor Pakisztánban az urdu nyelvet nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé. Bangladesben, amely akkor még Pakisztán része volt, a bengáli volt az ott lakók anyanyelve, ezért tiltakozások kezdődtek. A tüntetők ellen a rendőrség igen keményen lépett fel. Az áldozatokkal is járó zavargásokat leverték, a bengáliak még sokáig harcoltak a függetlenségükért, de 1952-ben sikerült elérniük, hogy anyanyelvük, a bangla is hivatalossá váljon. George Harrison és Pandit Ravi Shankar vezetésével megmozdult a könnyűzenei világ is, az ország érdekében olyan koncertet és filmet készítettek, amely nem csak gazdasági segítséget, hanem az egész világ figyelmét kivívta, az anyanyelvükben korlátozott etnikumok most már mindörökre hivatkozhatnak a bangladesi példára.

Az UNESCO közgyűlése 1999-ben február 21-ikét Az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére és gazdagságára. 2000-ben ünnepelték először. Az anyanyelv nemzetközi napján a világ összes nyelvét ünnepeljük.

Nagy Mária
Fotó: Canva

Forrás: arcanum.hu; mandiner.hu; szekelyhon.ro; wikipedia; Kiss Jenő: Identitás és anyanyelv a magyarság történetében (Magyar Tudomány, 2017, 178. évf. 7. sz. p. 805–809.); Péntek János: Anyanyelv és identitástudat (Debreceni Szemle, 2010, 3. sz. p.164–165.); N. Tóth Anikó: Néhány mondat az Anyanyelvi Nemzetközi Nap alkalmából (Katedra, 2016.23. évf. 6.sz. p. 3.)