A tanórákon kialakult portré mellett a hatalmas életmű bőven tartogat meglepetéseket, megdöbbentő vagy kevéssé ismert tényeket, amelyek árnyalják, sokszínűvé, valóságossá teszik a róla kialakult elgondolásunkat. A kétes igazságtartalmú pletykákat, híreket, mendemondákat, találgatásokat azonban kritikusan kell kezelni, hogy hitelesen beszélhessünk arról az emberről, akit a márciusi ifjak egyikeként, a nemzet mesemondójaként ismertünk meg. Írásomban olyan érdekességeket említek Jókairól, amelyek remélhetően nemcsak átszínezik, hanem felfrissítik a róla kialakult képünket, és egy fantáziadús, kreatív és humoros hús-vér embert állítanak elénk.

A tankönyvek is említik, hogy Ásvai Jókay Móricként látta meg a napvilágot 1825. február 18-án Révkomáromban (3. kép), egy nemesi gyökerekkel bíró értelmiségi családban. Talán még azt is sokan ismerik, hogy „A nagy költő 1848ik évi márczius 15-én örökre lemondott a nevében szereplő egyetlen y betű használatáról. A kipödrött bajuszu nemes, nemzetes és vitézlő y betű helyett a békés i betüt öltötte magára és könyveire és örököseire. Jókay helyett Jókai lett… De ez a lemondás a nagy költő őseire ki nem terjed, ki sem terjedhetett… mint a régi Jókayak is kivétel nélkül e nevet használták.” (Idézet Eötvös Károly A Jókay Nemzetség című könyvéből; Budapest, Révai Testvérek, 1906.) Azt azonban már kevesen tudják, hogyan lett a Móricból Mór. Egy anekdota szerint atyai jóbarátja, Tóth Lőrinc egy alakalommal „Jókay Mór úrnak” címezve küldte hozzá levelét. A címzett persze nagyon megsértődött ezen, de aztán egy frappáns ötlettel így címezte meg válaszát: „Tóth Lőr úrnak”. Később, amikor már ismert költő, író lett, akkor viszont jól jött egy egyedi név, és Petőfi Sándor unszolására az 1840-es évektől kezdte el a Mór keresztnevet használni az irodalmi életben.

12 éves volt, amikor elvesztette édesapját (1837). Ő maga is ágynak esett, ezért családja rendkívül módon aggódott érte. Ez a féltés még sokáig kísérte, az iskolába sem ment egyedül, holott az csupán kb. száz méterre volt, később is mindig visszanézett, hogy figyelik-e, rendben megérkezett-e. Társai leányasszonynak csúfolták, mert sok mindentől rettegett, eleinte a kutyáktól, a szakállas zsidó házalóktól és attól, hogy élve eltemetik. Később a kutyákkal megbarátkozott, de inkább magányosan játszott, szerette a könyveket, élvezettel fantáziált, és hamar elkezdett írni is. Kilencéves korában megjelent két verse nyomtatásban, tízéves korában a fővárosi lapok is közölték versét. Több nyelven megtanult, németül, latinul, franciául, olaszul, angolul jól tudott, később, befutott íróként ez igen nagy hasznára vált, és növelte ázsióját.

A magyar irodalom talán legismertebb férfibarátsága Jókai és Petőfi között köttetett. Az irodalmi legendárium szerint ez Pápán, az ottani diákévek alatt történt. Jókai azonban Az én kortársaim című írásában éppen hatalmas ellenszenvéről számolt be. A barátság kettőjük között Kecskeméten kezdődött, akkoriban Jókai jogi tanulmányait végezte, és itt vált magyar íróvá. 1842-ben írta meg a Zsidó fiú című drámáját egy pályázatra, a leadáshoz szüksége volt egy másolatra, nem saját kézírással. Kapóra jött a látogatóba érkező Petőfi, aki a vándorévek alatt nagyon rossz anyagi körülmények között élt, őt kérte fel a feladatra, amit tisztességesen meg akart honorálni. A történet szerint ezt Petőfi nem fogadta el, ezért készített róla egy olaj miniatűrt, violaszín sárga gombos frakkban, amit a költő még később is büszkén mutogatott. 1844-ben már szinte testvéri szeretet volt közöttük, ami sokak szerint Jókai Laborfalvi Rózával kötött házassága miatt megromlott.

1846-ban, amikor megkapta ügyvédi oklevelét, már novellistaként debütált. Az igazi figyelmet, sikert Frankenburg Adolf című novellájával keltette, amelyet ma leginkább a fantasy műfajába sorolnánk be. Ekkor lett Móricból Mór, amivel névdivatot is diktált. Még nem sejtette, hogy itthon ezen, a nagyvilágban pedig Maurusként mindenki ismerni fogja majd a nevét. Az Életképek szerkesztőjeként az 1848. március 15-i eseményekről ő tudósította a hetilap olvasóit. Egyéb értesülés híján az érzékletesen és pontosan megírt tudósítás volt az egyetlen hírforrás a vidéki olvasóközönség számára. Vidéken is egyre nőtt ismertsége. Páratlan népszerűséget azonban az 1850-es években ér el a Pesti Naplóban egymás után megjelenő tárcaregényeivel (az oldal alsó harmadában folytatásokban közölt történet): Egy magyar nábob (1853), Kárpáthy Zoltán (1854), Régi jó táblabírák (1855), Szomorú napok (1856), Az elátkozott család (1857), majd Az új földesúr (1862). Népes és sokszínű olvasótábor alakult ki, sőt a magyar regény a nagyvilágban is keresetté vált.

Saját lapokat is indított: Pákh Alberttel közösen a Vasárnapi Újságot (1854), Az Üstököst (1858), az első magyar élclapot, 1863-ban pedig A Hont, amely a Pesti Napló nagy riválisává vált. Ebben jelent meg folytatásokban elsőként A kőszívű ember fiai vagy a Szerelem bolondjai is. Különösen szép, illusztrált lap Az Üstökös, amelyet nemcsak szerkeszt és ellát folytatásos történetekkel, regényekkel, hanem Kakas Márton levelei címmel reflektál közéleti, politikai témákra, kezdetben illusztrál is. Humora páratlan!

„Kevésbé közismert tény, hogy nemcsak a magyar anekdotakincs összegyűjtésében, de a népmesék gyűjtésében és közzétételében is múlhatatlan érdemeket szerzett.” (Hansági Ágnes) Kortársai a század legjelentősebb újságírójának tartották. Legkiemelkedőbb sikerét a Bismarck kancellárral készített interjújával érte el, amely nem egyszerű dialógus, hanem inkább tudósításszerű elbeszélés a találkozóról, amelyben mind a környezet, mind az interjúalany jellemzésére is gondot fordított. Az interjú 21 nap alatt bejárta a világot, még a New York Times – az akkor világ legbefolyásosabb lapja – is közölte angol nyelven. Ezzel Jókai lapja, A Hon is felkerült a világ legfontosabb politikai napilapjainak térképére. A világhír színpadi szerzőként is elérte. A cigánybáró éppen onnan indult világhódító útjára, ahonnan a Keringőkirály, ifjabb Johann Strauss első önállóan komponált, egyúttal legjobbnak tartott operettje. A nagyoperett tomboló sikert aratott, amerre csak bemutatták.

Jókai is bőségesen szolgáltatott témát a korabeli élclapoknak, ennek egyik legfőbb kérdése az volt, hogy visel-e álhajat. Nyáron tar koponya, télen dús haj? Ugye, nem kétséges a válasz? A „hajból készült sipka” a Borsszem Jankó című rivális élclap gyakori témája volt (4. és 6. kép balra). 1865-től itt jelentek meg azok a Jókai által szerkesztett rövid történetek, amelyek a német nyelvterületen képaláírásos képregényekként, karikatúrákként terjedtek el. A magyar nyelvű, időnként maga rajzolta történetek központi alakja Magyar Miska volt (5. kép jobbra), aki a Habsburg önkényuralmi rendszer, majd a dualista államberendezkedés visszásságait reprezentálta vagy éppen kifigurázta. Akár az is eszünkbe juthat: Nahát, Jókai már a Marvel előtt kitalálta saját szuperhősét! És nem is tévednénk nagyot, hiszen Magyar Miska szuperereje az, hogy mindig igazságos és mindig túljár ellenségei eszén.

Komolyra fordítva a szót: legenda számba ment Jókai fegyelmezett életvitele, kemény munkafegyelme. Minden nap reggel hatkor kelt, hogy tíz órára elkészüljön az aznapra megcélzott mennyiséggel. Utazáskor is követte az otthoni menetrendet. Gyerekként nem szerette a korai kelést, de egykori tanára, majd gyámja, későbbi sógora, Vály Ferenc erre szoktatta. Elvárta tőle, hogy hajnali ötkor már felkeljen, és jelentkezzen nála a lakásán tanórára. Ez a szokása berögződött, hiába adomáztak a rossz nyelvek arról, hogy Róza asszony bezárja és addig nem engedi ki, amíg a napi adaggal el nem készül, mert felesége halála után is folytatta a megszokott ritmust.

Tíz után egyéb tevékenységeivel foglalatoskodott. Rengeteg dolog érdekelte: tornázott, vívott, lőtt, rajzolt, festett, elefántcsontból kis szobrokat faragott, szőlészkedett, gyümölcsöt termesztett, értékes tengeri csigákat gyűjtött, 8 cm-es távcsövével rendszeresen kémlelte a csillagokat. Miután az Egy magyar nábob honoráriumából megvásárolta a svábhegyi telket, mintaszerű gazdasággá fejlesztette azt, gyümölcs- és szőlőültetvénye, rózsái bámulatra méltók voltak. A kertészkedést nem pusztán hobbinak tekintette, szinte tudományos alapossággal művelte, eredményei 1896-ban könyv alakban – Kertgazdászati jegyzetek – is napvilágot láttak. A szőlőbetegségek elleni módszereit ma is több egyetemen tanítják. A füredi Jókai-villa 1870-re épült fel, ahol szintén sok gondot fordított a kertre, de rendszeresen indult a füredi gyümölcskiállításokon, kertészeti versenyeken is, ezzel irányítva a régióra a sajtó figyelmét, így támogatta a vidék gazdaságának fellendítését. Se szeri, se száma azoknak az egyesületeknek és rendezvényeknek, amelyekben védnökséget vállalt. Fontos volt számára és tudatosan vett részt az olyan kezdeményezésekben, amely nyomán kis hazája épült, szépült, fejlődött. Írásaival és részvételével is ezt támogatta. Amikor a lexikonban azt olvassuk, hogy Jókai politikus is volt, gondoljunk erre, mert ő nem a szócséplésben látta a haladás útját!

Egyébként írói karrierjét is tudatosan alakította, mindmáig az övé tekinthető a legsikeresebb magyar írói brandnek. A zajos siker mellett több botrány is kísérte életét, mert bizony, Jókai szerelmi élete is regénybe illő volt! Az első nagy vihart az első házassága okozta: a meglehetősen kétes életviteléről ismert színésznő, Laborfalvi Róza jóval idősebb volt nála, és született egy házasságon kívüli lánya, Benke Róza, de minden féltékenykedés ellenére haláláig az író felesége maradt. Jókai pedig sajátjaként nevelte Rózát, akinek szintén született egy lánya, szintén Róza, akit pedig Jókai örökbe fogadott. Így fordulhatott elő, hogy Laborfalvi Róza unokája lett Jókai Mór lánya, Jókai Róza. A legnagyobb botrányt mégis a köztiszteletben álló író második házassága váltotta ki. Róza asszony halála után, 1897-ben (Jókai 72 éves volt ekkor) találkozott a végzetével, a 17 éves Grósz (Nagy) Bellával, akit eleinte csak felkarolt, de 1899-ben aztán a család legnagyobb tiltakozása ellenére feleségül vett (7. kép lent). A házasságkötéskor az 54 évvel fiatalabb Bella már terhes volt, de nagyon valószínű, hogy nem Jókaitól. Hihetetlen mennyiségű pletyka terjedt a fiatal nőről, aki „megpróbálta levadászni” magának az idős írót. Az ellenszenv olyan határtalan mértéket öltött, hogy egy előadáson például Bellát megkísérelték vitriollal (erősen maró kénsavval) is leönteni, hogy ezáltal elcsúfítsák arcát. Otthonukban besúgók fordultak meg, akiket a rokonok fizettek, hogy információkat gyűjtsenek egy újabb lejáratáshoz vagy durvább akcióhoz. Jókai Róza még magándetektívet is fogadott, hogy megfigyeltesse Bellát, nem titkolt szándéka volt gyámság alá helyeztetni fogadott apját, megvédve ezzel vagyonát. Csoda, hogy a fiatal házaspár rengeteget utazott? 1900-ban részt vettek például a párizsi világkiállításon, amely a magyar könyvkiadás történetében is mérföldkő. Nemcsak külön Jókai-szoba mutatta be munkásságát a magyar pavilonban, de sem addig, sem azóta nem történt olyan a világkiállítások történetében, hogy egy könyvkiadó nagydíjat nyert volna egy még élő író munkáinak összkiadásával. A magyar közvélemény ugyan elfordult Jókaitól, regényeinek példányszáma is visszaesett, külföldön hihetetlen ünneplés fogadta, mondhatni tarolt a Jókai-kultusz. Eközben itthon nem is sejtették, hogy az igazi botrány még hátravan: Jókai Bellát nevezte meg örökösévé.

Jókai Mór életének 80. évében hunyt el tüdőgyulladásban. Nagy személyiség volt, és mint ilyen nemcsak életében, hanem halála után is jelentős vitákat generált. Munkássága inspirálóan hatott a következő generációkra mind az írásban, újságírásban, mind a közéletben, mert a magyar mesemondó nemcsak az irodalomban alkotott hatalmasat, hanem minden másban is, amihez köze volt: országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja, hogy csak a legnagyobbakat említsem. 2003 nyarán méltóképpen egy kb. 4-5 km átmérőjű kisbolygót neveztek el róla, amely 5,54 év alatt kerüli meg a Napot. Szabad szemmel nem látható, de ott kering, az univerzumunk része.

SzaSzi

Forrás: wikipedia, arcanum, xxszazadintezet.hu, Hansági Ágnes: Móric, Mór, Maurus: Jókai, Balatonfüred, 2020.

A képek a Wikimedia Commons és az Arcanum szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép - arcanum, 8. kép, 9. kép