A film forog tovább
Pongrácz Balázs Győrben született, itt végezte az iskoláit, a felnőttképzést és művelődésszervezést magába foglaló andragógiát az akkori Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Karán.
Tizenkét éve rendszergazda a Győri SZC Hild József Építőipari Technikumban, mellette szinte hivatásává növekedett a mozizás és a filmek szeretete. Alig néhány nappal a 40. születésnapja után újabb öröm érte: a város közgyűlése Győr Közművelődéséért Díjjal ismerte el sok éves kulturális szervező munkáját (a lenti képen).
Mikorra tehető e szervező munka kezdete?
Nagyjából 2009-re, amikor a Rómer Házban Hrabal néven működött artmozi, kiegészítve a fiataloknak hétvégi koncertekkel. A ház két év múlva bezárta kapuit, majd utána a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum élesztette újjá vetítésekkel, amelyek már az én szervezésem által valósultak meg.
Honnan jött Pongrácz Balázs mozi iránti vonzódása?
Tulajdonképpen már gyerekkoromban, úgymond befűztem a filmet, valahogy egészen ifjú koromtól szerettem a hagyományos mozis légkört. Első nagy élményként Jiří Menzel filmje, az Őfelsége pincére voltam tett rám komoly hatást, láttam a Mediawave műsorában, és a mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központban is, ahol egyébként jelenleg is közreműködök a filmes programokban. Eleinte csak gondoltam arra, hogy milyen jó lenne filmmel kapcsolatos közegben dolgozni, aztán az álomból nem is sokára valóság lett.
Milyen feladatokat adott és ad a Rómer Ház filmklubja?
Heti rendszerességgel tartunk vetítéseket, gyakori közönségtalálkozókkal. Ez gyakorlatilag Győr belvárosi mozija. Nagyon örülök neki, hogy az évek során növekedett a népszerűsége, igen sok telt házas előadás van már mögöttünk. Létezik egy mag, a törzsközönség, mert sok az elégedett, és ezért visszatérő néző.
Milyen szempontok alapján választják a filmeket?
Főként magyar filmekből tevődik össze a repertoárunk, a magyar rendezők és színművészek friss alkotásait tekintem fő irányvonalunknak. Ide sorolhatjuk a Hogyan tudnék élni nélküled?, a Futni mentem vagy a Véletlenül írtam egy könyvet című közkedvelt filmeket. Ezen túl a kortárs európai filmművészet jó néhány remekét sikerült műsorra tűznünk, kiemelném közülük a nálunk a közeli jövőben látható A brutalistát. Szívesen nyúlunk a múlt archív alkotásaihoz is, tavaly nyáron például telt házat vonzott a Casablanca bemutatása. De nem hanyagoljuk el a sportkedvelőket sem, láthatták az Aranycsapat balszélsőjének, Czibor Zoltánnak fordulatos élettörténetét, A nemzet aranyai címmel a vízilabda-válogatott sikersorozatát, és hamarosan műsorra kerül a Felvidék jelentős klubjának, a Dunaszerdahelyi AC-nek a százhúsz éves története.
Mennyi munkával jár a programok szervezése?
Átfogó tevékenység, a művészi koncepciótól a vetítés technikai lebonyolításáig terjed. Tartani kell a filmforgalmazókkal a kapcsolatot, intézni a marketing dolgait, amely online módon valósul meg az érdeklődők felé. Hozzám tartozik a jegyértékesítés is, az előadások alkalmából egy jegyszedő kolléga segít.
Minek tekinti évek óta töretlenül végzett munkáját?
Alapvetően örvendetes, hogy a filmművészet ilyen módon létezik a városban: ez nem show-biznisz, hanem tényleges közművelődési tevékenység. Kiegészítve azzal, hogy a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárában havi rendszerességgel rendezünk filmklubot, úgyszintén szép számú érdeklődővel. Munkám folyamatos innovációt igényel, megállás nincs, a film forog tovább, már a nyári kertmozis idényről kell gondolkodnom. A nulláról sikerült lokálpatrióta mozizást létrehozni, örülök, hogy szolgálhatom a közönséget. Amit csinálok, több mint hobbi, az előadások szervezésének felelőssége profi módon történő intézkedéseket igényel. Köszönöm a kapott elismerést, az utána érkező rengeteg gratulációt, és igyekszem a jövőben is megfelelni a kihívásoknak.
Mohay Gábor
Fotó: Vas Balázs (2. kép)