''Zsidókérdés'' és magyar társadalom, 1938‒1956
A győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának vendége volt 2025. január 24-én Pelle János magyar író, újságíró, történész. Legújabb, sorrendben tizedik kötetét mutatta be: a „Zsidókérdés” és magyar társadalom, 1938–1956 című munkájában több évtizedes kutatásait összegzi, olyan eseteket tár fel, amelyekről eddig senki nem beszélt.
A könyv két részből áll. Az első az 1938‒1944, a második az 1945‒1956 időszakának eseményeire fókuszál. Hangsúlyosan elemzi mindkét korszak sajtóanyagát, a fővárosi és vidéki levéltári forrásait és dokumentumait, korabeli naplókat, valamint számos szemtanút és túlélőt megszólaltat az 1945 utáni cselekményekről a rendszerváltást követően készített tényfeltáró interjúiban. A könyvbemutatóra ellátogató közönség bepillantást nyerhetett az 1994-ben készült Midőn a vér című dokumentumfilmbe (amelyben a szerző is közreműködött), ami a zsidók elleni antiszemita vérvádakról szól. A szegvári pogromról, egy máig tisztázatlan emberölési ügyről hallhattunk egy részletet.
A vérvád az a hiedelem, hogy a zsidók rituális gyilkosságokat követnek el, és ehhez szükségük van keresztény szűz lány vagy gyermek vérére. Természetesen ez csak egy szörnyű rágalom, de évezredes múltja van. Magyarországon ez a történet a tiszaeszlári vérváddal robbant be a köztudatba. Pelle János azt a hipotézist igazolta a kutatásaival, hogy a tudatalattiban lévő előítéletek, félelmek, szorongások voltak azok, amelyek a tiszaeszlári eset után hatást fejtettek ki az emberekre, és ez vezetett Magyarországon a 20. századi holokauszt eseményeihez. A nácik ezeket a hiedelmeket, szorongásokat, elfojtott agressziókat felszínre tudták hozni a szociálpszichológia, a tömeglélektan eszközeivel. Hazánkban ez pontosan kimutatható, mert a korabeli magyar sajtó kiemelten foglalkozott a tiszaeszlári esettel, sőt volt egy zsidó hetilap, az Egyenlőség (1882-től 1938-ig jelent meg), amely abban az időben jött létre; kiemelt feladatának tartotta, hogy hírt adjon ezekről a dolgokról, és elszántan küzdött a vérvád barbár meséje ellen.
1945 után is komoly dolgok történtek Magyarországon, de a legmélyebben hallgattak róluk. Volt azonban egy kivételes eset, amiről hírt adtak: a kunmadarasi pogromra a második világháború befejeződését követően került sor, 1946. május 21-én. Egy állítólagos spekuláns, illetve „árdrágító” ellen tört ki, a piactéren kezdődő zavargások három halálos áldozatot követeltek, mindannyian a deportálásból hazatért, helyi zsidók voltak. Sajnos külföldön is előfordult (Szlovákiában, Lengyelországban), hogy a Holokauszt után ugyanúgy feltámadt a zsidógyűlölet, ami egy elképesztő indokra épült, a már említett vérvádra. Pelle János több ilyen esetről is részletesen beszámol a könyvében. Kiemelten kezeli a válság-teóriát, hiszen akkor támadt fel a zsidók elleni agresszió és nyomában a bűnbakképzés, amikor hátterében lokális és globális válság állt. Vajon mi vezetett odáig, mi az oka annak, hogy még a kommunista időkben sem csitult az antiszemitizmus?
A kötethez az előszót író Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke szemtanúként és történészként is jól ismeri a korszakot. Berend szerint Pelle János könyvének a jelentősége nagy, és nélkülözhetetlen a társadalmi önvizsgálathoz, a közelmúlttal való szembenézéshez, a megújuláshoz. „A könyv valódi élmény. Mindenkinek a legjobb meggyőződéssel ajánlom.”
Pelle János kötetei megtalálhatók a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményében.
Márné Tóth Krisztina