Örmény szívvel otthon Győrben

Mohay Gábor interjúja Agekjan Ajasztannal

agekjan-ajasztan

Sokan ismerik a városban, azt is tudják, hogy az örmény nemzetiségi önkormányzat elnöke. Bár szívében, érzéseiben ma is örmény, de régóta győrinek tartja magát, tizenötödik éve él a belvárosban.

A közelmúltban Győr városa Agekjan Ajasztant a „Nemzetiségért” elismerésben részesítette azért a több évtizedes tevékenyégért, melynek középpontjában az örmény kisebbség, az örmény kultúra és hagyományok ápolása áll.

Miként került a kisalföldi megyeszékhelyre?

A férjem még szovjet katonatisztként szolgált a városban, engem 1982-ben hozott Győrbe, majd öt év múlva hazaköltöztünk Örményországba, Ecsmiadzinba – idézi fel mai élete előzményeit. – A Győr nagyságú város a világban élő örményeknek és az örmény egyháznak a központja, akárcsak a katolikus vallásnak Vatikán. Az 1988. decemberi földrengés katasztrófája után nemsokára következett Karabah, elkezdődött az örmény‒azeri háború, a férjemet újra katonának vitték. Aztán 1992-ben Ukrajnába menekültünk, azzal az elhatározással, hogy ott várjuk ki a háború végét. De jól tettük, hogy hallgattunk magyarországi barátaink, Popper Jánosék szavára, és Győrt választottuk életünk folytatására. Jánosék a kezdet sok intéznivalójában, nehézségeiben segítettek, ma is szinte rokonunknak tekintjük őt és családját.

Hogyan tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez?

Nem ment könnyen. Jó ideig dolgoztam divatáruüzletben, de közben komoly kerékpáros-balesetet szenvedtem, amelynek nyomait ma is viselem. Trombózisok és más következmények miatt három évig tolókocsiba kényszerültem, majd visszatértem a munkahelyemre. Még nem sejtve a jövőt, hívtam örmény zenekarokat, tánccsoportokat szerepelni Győrbe anélkül, hogy működött volna a városban hivatalos képviselet. A 2002-es önkormányzati választásokra viszont a fővárosi örmények kisebbségi önkormányzata javasolta, hogy Győrben is alakítsuk meg a szervezetet. Akkor is kétszázra volt tehető, ma nagyjából ugyanennyi az örmény származásukat büszkén vallók száma, így létrejöhetett a választás, és engem megválasztottak elnöknek.

Milyen feladatok adnak rendszeres elfoglaltságot a vezetőnek?

A kezdet kezdetén inkább támogatással, hajléktalanok megsegítésével foglalkoztunk, de hamarosan kialakult az éves munkarendünk, amelyhez két évtizede tartani tudjuk magunkat. Az év elejei programkészítést követik a hagyományos örmény bál előkészületei, hetente tartunk felolvasóesteket versek és prózák ismertetésével, és havonta egyszer internetes kapcsolat által örmény misén vehetünk részt. Ezeken kívül képviseltetjük magunkat kulturális és sportrendezvényeken. Március első péntekén tartjuk az örmény bált, amelynek állandó résztvevője a volt válogatott futballista, Vincze Ottó, aki részt vesz karitatív akcióinkban is. Nem feledkezünk meg a magyar évfordulós ünnepekről sem, megemlékezünk az örmény népirtás évfordulójáról, májusban és szeptemberben tartjuk a törököktől, illetve az oroszoktól szabadulás ünnepét. Fontos számunkra az aradi vértanúk napja, mivel Lázár Vilmos és Kiss Ernő tábornokok is rendelkeztek örmény rokonsági kapcsolattal. Kiállításokat, zenés képzőművészeti bemutatókat rendezünk az örmény gasztronómia bemutatásával. Minden évben ott vagyunk a világ örményeinek jereváni találkozóján, nyaranta pedig húsztagú magyar csoportoknak mutatjuk meg hazánk nevezetességeit.

agekjan-ajasztan

Milyen az örmény nemzetiségi önkormányzat megítélése?

Miután én politikailag független vagyok, igyekeztem minden városvezetővel jó kapcsolatokat kialakítani, és ez a mai napig minden polgármesterrel sikeresnek mondható. Győr önkormányzatától nagyon sok segítséget kaptunk, így lehetett sikeres a munkánk. Győrben élünk, ezért nem is vonjuk ki magunkat a közös rendezvényekből, például minden decemberi Mikulás ünnepen dr. Pénzes Éva és Németh Péter közreműködésével támogatjuk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézet fiataljait, amelyet örömmel is fogadnak. Hangsúlyozom, hogy Örményország a hazám, keresztnevem, Ajasztan a nyelvünkön az országunkat jelenti. De én már régóta győrinek érzem magam, ez a város az otthonom, kötelességem a magam módján hozzájárulni a fejlődéséhez.

Mi az, ami Agekjan Ajasztan számára az eddiginél is nagyobb aktivitást tenne lehetővé?

Az egészségem, mert az orvosok szerint túl kevés gyógyszert szedek… Tény, hogy hatvankét évesen engem sem kerültek el a bajok. Nagyon sokat köszönhetek dr. Dézsi Csabának, a számát nem tudom, a professzor hány nehéz helyzetben segített a magas vérnyomásom következményein, adta vissza az életbe vetett hitemet, ráadásul cukorbeteg is vagyok. De éltet, hogy három becsületben felnevelt, családos gyerek édesanyjaként tenni tudok egy közösségért, emberekért, lényegében a munka tart életben.

Mohay Gábor

2025.01.28