MI-vagyunk
MI-vagyunk címmel nyílt meg 2025. január 20-án A magyar kultúra hete keretében Szabó Béla és Varga György fotóművészek kiállítása a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér József Attila Művelődési Házában. Az ünnepségen közreműködött Mesics György Mesó megzenésített, blues-ba „oltott” Ady-versekkel.
A tárlatot a könyvtár igazgatója dr. Horváth Sándor Domonkos személyes élményekből táplálkozó, filozófiai és pszichológiai asszociációkban gazdag gondolatokkal nyitotta meg. Fotóalbumokat, vagy akár az év sajtófotóit tanulmányozva a szemlélőben megfogalmazódhat egy érzés: az állandóan mozgó, változó világban a fotózás által rögzített pillanat a miénk lesz. Mennyire objektív vagy szubjektív ez a világról alkotott kép? Mennyi szubjektivitás van az objektív által megörökített képben, ami csak ott és akkor, egy szubjektív személyen keresztül rögzül? Továbblépve: lehetséges-e egyáltalán az objektív megismerés? A digitalizáció a lehetőségeket még szélesebbre tárta, így újabb kérdések fogalmazódnak meg: mennyi egy képben a manipuláció és a művészet, mennyi szubjektivitás van ennek megítélésében? Talán a pszichológia átgondolásra érdemes választ adhat a kérdéseinkre. A művészet megértésében az első bécsi iskola legnagyobbja, Freud szerint a vágyaink kielégítése vezérel bennünket, Adler, a második bécsi iskola képviselője szerint az önértékelésünk miatt fontos, Frankl és a harmadik bécsi iskola pedig arra mutat rá, hogy az életben van szabadságunk – hogyan viszonyulunk a történtekhez, ez a mi szabadságunk. Mit hoz ki egy rögzített képből a művész, mi rezonál az ő lelkével, ez az ő egyéni szabadsága. Frankl – aki az auschwitzi poklot is megjárta – azt is hozzátette, ha bármi ér bennünket, három lehetőségünk van: a munka, a művészet és az elfogadás. A fotó csodálatos, dinamikus és élő világ, amely sokat elárul a környezetünkről és a művészekről is.
Szabó Béla és Varga György a MI-vagyunk címet adták kiállításuknak, és ez a mai énközpontú világunkban újabb fontos gondolatokat ébreszt: mi, fotósok, akiknek külön szemük van a világra, mi, akik többet, mást látunk meg a hétköznapi embernél… A szemlélő számára is örömforrás rácsodálkozni, hogy Szabó Béla épületei, tájai a személytelenségben is mennyire személyesek. Mennyire metaforikus például a becsukott kapuról készült kép, masszivitásával szemben a repedés a sérülékenységét jelzi, zártsága a biztonságot, ugyanakkor a kitárulás lehetőségét is hordozza. Varga György emberábrázolásai, szociofotói rádöbbentenek arra, hogy egy-egy arcról akár egész sorsok is visszaköszönhetnek, hogy a boldog pillanatok mögött nehéz életek húzódnak. Sokat mesélnek a képek a valóságról és a művészekről is, körbejárni közöttük közelebb hoz minket a valósághoz, az élethez.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2025. február 14-ig, hétköznapokon 10-16 óráig. Ettől eltérő időpontban előzetes egyeztetés szerint.
SzaSzi
Fotók: F. Sipos Bea (1-5.), Bognár Imre Tivadar (6-15.)