Teátrum díjas férfiszabótár-vezető
Tizenötödik alkalommal jutalmazta a Magyar Teátrumi Társaság a színházi háttérszakma kiválóságait. Magyar Teátrum Díjat kapott a Győri Nemzeti Színházból Nagyné Vass Katalin, aki éppen tizenötödik éve a férfivarroda, színházi nyelven a férfiszabótár vezetője és jelmezfelelőse.
Nem fordult meg sok munkahelyen, de a színházi munkavállalással ki nem mondott korábbi álma valósult meg. A díjra pedig úgy tekint, mint egy felelősségvállalás visszaigazolására. Milyen út vezetett a színház emeleti irodájáig? – kérdeztük a jelmezekkel és más kellékekkel teli kis helyiségben Nagyné Vass Katalint.
Még annak a generációnak vagyok a képviselője, amelyik gyárban kezdett dolgozni – mesél a kezdetről. – A 401-es Szakmunkásképzőben női ruhakészítőként szereztem alapszakmát, a Gardénia Csipkefüggönygyárban egy évig bírtam kötőként a három műszakot. Ezt követően három esztendeig voltam a Rábatext hímző üzemének a vezetője, a hímző gépekre programok készítésének a feladatával. Majd Imrik Zsuzsa iparművésznél dolgoztam alkalmazottként tizenhat évig, a szabászat és a kivitelezés is a munkakörömhöz tartozott. Az ország számos táncegyüttesét láttuk el, népviseleti és fellépő jelmezekkel, illetve az országos szépségkirálynő választásokra is készítettünk fellépő ruhákat. A Zichy Palota részére a Barokk Esküvő korabeli ruháit, sőt, a menyasszonyét és a vőlegényét is mi alkottuk. Az alkotás mindig nagy örömöt jelentett nekem, ezért szerencsés embernek érzem magam, mert azzal foglalkozom, amit szeretek.
Hogyan sikerült az élete további részét meghatározó váltás?
Mindig is vonzott a színház világa, nagy álmomnak, csodának tartottam a számomra akkor még ismeretlen környezetét. Elhaladva mellette sokszor néztem fel az épületre azzal a gondolattal, hogy de jó lenne ott dolgozni. Aztán egyszer csak szembe jött velem a pályázat a férfiszabótár vezetésére, tépelődtem rajta egy darabig, de aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy nincs vesztenivalóm, és beadtam a jelentkezést. A meghallgatás után rövidesen megkaptam az értesítést, így 2010. január negyedikén megkezdhettem az ismerkedést a – mint később kiderült – nem kevés felelősséggel járó új munkámmal.
Mennyire volt nehéz a váltás az egészen más követelményekre?
A beilleszkedés nem ment zökkenők nélkül, mivel el kellett magamat fogadtatni a hosszú évek óta itt dolgozó munkatársakkal, kollégákkal. Sikerült, arra talán bizonyíték, hogy ma is ez az egyik feladatköröm. A munka lényege pedig a jelmeztervezők rajzai alapján a fellépők ruháinak, jelmezeinek kiszabása, készre alkotása. Hatan alkottunk csapatot, és talán nem hangzik szerénytelenségnek, ha azt mondom, soha nem okoztunk problémát, mindig időre rendelkezésre bocsátottuk a megrendelt darabokat. Büszke leginkább a János vitéz huszár egyenruháira voltam, melyeket nemcsak a főszereplők, hanem a tánckar is viselt. Hasonló örömmel dolgoztam a Háry János színre vitelénél is, általában elmondhatom, hogy a korabeli ruhák, jelmezek elkészítése áll a legközelebb a szívemhez. Sokat segített az évek során a színészek alkalmazkodása, a férfi művészek kevésbé támasztanak különleges igényeket.
Ha jól tudom, később elvállalt még egy feladatkört…
Nagyjából éppen évtizede, hogy megüresedett a jelmezfelelősi munkakör, igent mondtam a vezetés felkérésére. Lényegében anyagbeszerzésnek tekinthető munkakör, méteráru, rövidáruk beszerzésével, cipők és csizmák rendelésével, fejdíszek és kalapok készítésének megrendelésével, mindazzal, amelyet külső munkatársak tudnak számunkra megcsinálni. Itt két-három hónapra kell előre tervezni, mert amint tapasztalhatja, egy főpróbahét nyüzsgése meglátszik az iroda telítettségén…
Mit jelent Nagyné Vass Katalin számára a Magyar Teátrum szakmai díja?
Elsősorban életem első elismerését. Mintegy visszaigazolását annak, hogy jó úton haladok. Ugyanúgy teszem a dolgomat ezután is, de a lelkiismeretem még inkább felelősségvállalásra motivál. Nem elfelejtve, hogy időben sem kevés elfoglaltságaimhoz, gyakori színházi tartózkodásaimhoz továbbra is szükségem lesz a családom megértő támogatására.
Mohay Gábor
Fotók: Győri Nemzeti Színház