Toscana amata
2025. január 17-én nyílt meg a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának 2. emeleti rendezvénytermében Németh Attila festőművész grafikai kiállítása Toscana amata címmel, amely február 7-ig látogatható.
A tárlatot Borbély Károly festőművész nyitotta meg, aki mindenekelőtt arról beszélt, hogy amikor végignézte Németh Attila kiállítási anyagát, „a művészi alázatnak, a mesterséggel szemben érzett mélységes tiszteletnek csapott meg a levegője rögtön”. Elmondta, hogy a rajzokat nézegetve folytonosan egy hegedűszonáta jutott eszébe, mivel ezek „a leheletfinom, ejtvonalas, szépen vezetett formák olyanok, mint egy hegedűszólam”. Nem véletlenül vallják a zenészek, hogy a dallamoknak íve, a hangnak fénye van – „a valóságban nekem itt ez nagyon felerősítette a befogadásélményt”. Beszélt arról, hogy a csőtollal húzott vonalak „a lehető legközvetlenebbül közvetítik a lelket, a személyiséget”, úgy rögzítik az érzelmeket, mint egy finom műszer.
A kiállított alkotások egy komplett zeneműhöz hasonló felépítettséget mutatnak: „Megvan, hogy hol ritmizálnak sűrűbben, hol ritkulnak, hol lesznek olyan finomak, hogy szinte felemelve a tollat nem is érintik a papírt – mindez a sejtetés magas fokú művészete.” Lehetővé teszik a befogadó számára, hogy maga folytassa a formát, rögtön bevonva a képzeletet ebbe a folyamatba, így kelnek tulajdonképpen életre a képek. Ezek az útirajzok a lehető legközvetlenebbül tolmácsolják az élményt is: az „eszméletlenül tömény” látvány teljes befogadásához hosszú-hosszú időre is szükségünk lehet. „Akár a vonalas rajzokat nézzük, akár a tónusos litográfiákat, mindegyik híven hordozza Attila személyiségét.” A művész azért rajzol, hogy azt, amit ő átél, más is átélhesse – „ennél szebb küldetés pedig a világban nincsen” ‒ zárta végül gondolatait Borbély Károly.
Németh Attila nagyon röviden a Toszkána nyújtotta élményekről beszélt a kiállításmegnyitó közönségének; az ottani hangulatról, miliőről, amely valóban arra készteti a művészt, hogy megörökítse azt. Említést tett arról, egy alkotó szemének mi az az ábrázolt látványban, ami elhagyható, és mi az, amire mindenképpen szeretné felhívni a figyelmet a munkáján; valamint a rajzok és litográfiák technikai folyamatairól, tulajdonságairól is megosztott néhány érdekes gondolatot. Végezetül pedig elárulta, hogy ő is vallja azt a képzőművészeti felfogást, amely szerint „a rajz a festménynek a lelke”.
Németh Attila Győrben született, 1951-ben. A Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Rajztanára Cziráki Lajos volt, akit később követett a középiskolai katedrán. A Pécsi Tanítóképző Főiskolán magyar‒rajztanári oklevelet szerzett. Tanára Kelle Sándor volt. 1985-ben elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát. Mesterei Bráda Tibor és Patay László voltak.
1977-től kezdve állandó résztvevője a megyei csoportos kiállításoknak. 1983-ban alapítója volt a Győri Grafikai Műhelynek, melynek tagjaként kiállított Győrben, Pápán, Budapesten, Szegeden, Szombathelyen és Erfurtban. 1985-ben elnyerte a Műhely ösztöndíját. 2015-ben Győr városa Szent László-éremmel ismerte el művészi és tanári pályafutását. 2022-ben Győr‒Moson‒Sopron Megye Tanácsa Kormos István-díjjal jutalmazta munkásságát. Alkotásai megtalálhatók itthoni és külföldi köz- és magángyűjteményekben. A képek várnak (2002) és Emlékezés (2012) címmel két album is fűződik a nevéhez.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2025. február 7-ig, hétköznapokon 13‒16 óráig. Az ettől eltérő időpontban előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
Szilvási Krisztián