„A férfiú 6 fájdalma
(inka nagykorúsítási ének)

a Nő utáni vágy
a Nő meg nem szerzése
a Nő megszerzése
a Nő elvesztése
a Nő el nem vesztése
a Nő utáni vágy elvesztése”

A címben szereplő Orpheusz, mint archetípus, a klasszikus európai költészet atyja. A szerzőnek gyermekkorában kedves olvasmánya volt a görög regék és mondák. De azért is lát párhuzamot saját története és az isteni dalnok mitológiája között, mert ő is egy „férfi, aki elvesztette a nőt”. Ez a lelki értelemben vett hajótörés vonul végig a verseken.

„Szőnyeg rojtja

olyképp e földön
mint szőnyeg rojtja
és fövenyen a homok
se önmaga se más

rugdalják tapossák
a talpaktól se külön
együtt fáj a múlás

benne hal vele születik
mindennel egy
mégis más”

A költő gyászában összegyűjti, ami érték – hol éteri dimenziókba emelkedve, hol a legmélyebb bugyrokba merülve. Az igazmondás erejével tesz kísérletet arra, hogy az elveszített szerelem után megtalálja önmagát. Az őszinte kitárulkozás meglepheti, el is távolíthatja az olvasót, de mindenképpen lehetőséget ad a saját szerelemhez fűződő viszonyunk újragondolására – egy belső utazásra.

„Az együttlétnek hány foka, magassága és mélysége van? Legfelsőbb emeletén a testi ölelkezés, a szellemi dialógus és a lelki összefonódás hármassága valósul meg.”

A kötet elsődleges tárgya az önmegismerés. A kérdés: meddig ér el, amit úgy hívsz, hogy én? Hiszen ez határozza meg – visszahatva – azt is, mit jelent maga a szerelem. Két verbálisan megválaszolhatatlan paradoxon – a zen világában: „egy tenyér hangja” –, amiről talán egyedül csak versben lehet és érdemes beszélni, vitatkozni (leginkább saját magunkkal). A fájdalom útra kényszerít, amin kötetében Villányi G. András is halad. Bizonyára közelebb jutva a határhoz, amelyet minden művészet igyekszik elérni és átlépni…

„Amiként minden ember a Teremtőről írt mondat. Tehát a Lány is, a Férfi is a teremtő monológja; együtt pedig Önmagában folytatott dialógus.”

Villányi G. András beszélgetőtársa Juhász Attila költő, szerkesztő, kutatótanár volt, aki értő módon kérdezte őt a kötet nyelvezetéről is, amely a témához híven „megemelt”, klasszicista. Ez a kifinomult szint képes kifejezni leginkább az emberben rejlő végtelen árnyalatot, azokat a dimenziókat, amelyeket talán csak a szerelem – Erósz ereje – képes mozgásba hozni.

„nézni a szelet ágvégeken
borzol az érzés hogy madárként
milyen lesz visszajönni próbálod
majdani szárnyad a szavak hártyáin.”

(Villányi G. András: Szavak hártyáin – részlet)

Az Orpheusz szerelmei a hosszú évek után újrainduló győri Műhely Kiadó első kiadványa, amelyről Horváth Nóra főszerkesztő, a kiadó vezetője ezt írta: „E mű elolvasása után senkinek sem lehet kétsége, hogy ez a lélekből kidolgozott, próza- és versrészeket tartalmazó, őszinte, időnként mellbevágó kitárulkozás, több évnyi szerelmi (lélek)gyakorlat, amolyan szenvedélyterápia eredmény”.

Szabados Éva
Fotó: Szabados Éva