A hazai repülés előhírnökei a pénztelenség és a folyamatos balszerencsék mellett főként kitartásuknak és találékonyságuknak köszönhették az elért eredményeiket, a külföldi aviatikusokhoz képest szerényebb teljesítményükkel mégis sokszor óriási hatást értek el. Az első motoros repülőgépek mindegyike nehézkes volt, kicsi sebességgel, rövid repülési időkkel. A motorok, az irányítás és a stabilitás még nem voltak kellőképpen fejlettek, így ezek a gépek gyakran nehezen irányíthatónak és veszélyesnek bizonyultak. A repülés történetének korai fejezet tele volt izgalmas és gyakran rendkívül veszélyes kísérletekkel. Székely Mihály, a korszak egyik leghíresebb magyar aviatikusa 1911-ben két érdekes rekordot hajtott végre, amely városunkhoz kötődik.

Székely Mihály 1885. január 11-én született Szarvason. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a József nádor műegyetemre iratkozott. Budapest első légikikötőjében, a rákosmezei repülőtéren 1910-ben kezdte építeni saját gépét. Sikeres próbálkozásait a kereskedelmi kormány 3500 koronás ösztöndíjjal jutalmazta, így franciaországi tanulmányútra mehetett, ahol beiratkozott Pischoff pilótaiskolájába. 1911. június 8-án a pilótavizsga letételére Bécsújhelyre érkezett, mert az Autoplan-társaság franciaországi iskolájában nem volt erre megfelelő gép. A vizsgán olyan repülési manővereket produkált, amelyek a legképzettebb aviatikusokat is bámulatba ejtették.

Hazatérve végrehajtotta az első magyar távrepülést Bécs és Budapest között. Monoplán típusú, egyszerű kis gépe, gyenge, 60 lóerős motorjával alig 3/4 órára való benzint tudott csak felvenni. A csupa favázas, acéldrótokból összeállított gépen fűzfavesszőből font, szabályszerű kerti karosszék volt az ülőhelye, és ez egyben az egyetlen „zárt” része a repülőgépnek. Lábait nekitámaszthatta valamelyik acéldrótnak, amelyek a szárnyakat tartották, vagy lógathatta a nagy mindenségbe.

A rekordkísérlet napján, 1911. július 19-én Bécsújhelyről szállt fel reggel 5 órakor, és átlag 500 méteres magasságban repülve, 78 km-t tett meg, 6 óra 13 perckor érkezett meg Miklóshalmára. Ott a község legelőjén landolt. A szerelők pótolták az üzemanyagot, az acéldrótokat és csavarokat megvizsgálták, rendbehozták a vízhűtőt is, amelynek elégtelen működése miatt a motor áttüzesedett. A második szakasz újabb 53 km-t jelentett. Miklóshalmáról 9 órakor repült tovább, és 9 óra 32 perckor Győrnél, a katonai lövöldetéren szállt le. Az egész napot Győrben kellett töltenie, mert olyan oldalszelek fújtak, amelyek megakadályozták a biztonságos repülést. A győri közönség, mint mindenütt különben, nagy szimpátiával és szeretettel fogadta. A városban futótűzként terjedt el érkezésének híre, és délután Győr apraja-nagyja kivonult, hogy végignézze a startot. A kíváncsi tömeg több mint egy óra hosszáig közvetlen közelből gyönyörködhetett a monoplánban, mégis amikor indulásra került volna a sor, csak nem akartak kellő távolságra menni a géptől. Nagy nehezen sikerült csak rendet tenni. Felszállás után Székely Mihály több kört leírt a város felett.

Győrből 17 óra 45 perckor indult el, hogy Esztergomnál leszálljon, ott azonban megfelelő helyet nem talált, ezért továbbrepült az Esztergomtól 6 km-re lévő Kenyérmezőmajorig, ahová kb. 19 órakor érkezett. Az utolsó, 40 km-es szakasz célja Budapest volt. Már sötétedett, amikor 8 óra 20 perckor felszállt.

Népszava Naptár, 1912. (Budapest, 1911. p. 53.):

Ezen a napon már kora délután megindult a népvándorlás Rákosmezőre. Az emberek ellepték a környéket, hogy elsőnek lássák az érkező repülőgépet, amit késő este határtalan lelkesedéssel fogadtak. Az Aero Szövetség titkára üdvözölte elsőként: „Éljen az első magyar aviatikus!”. Székely Mihályt vállukra kapva vitték a hangárhoz, és ott spontán elhatározással énekelték a Himnuszt. Annyi szomorú kudarc és félsiker után végre „örömnapja van a magyar aviatikának is: egy magyar pilóta, Székely Mihály a bécsújhelyi repülőtérről Budapestre, a rákosi repülőtérre érkezett! Az első jelentősebb eseménye ez a magyar aviatikának!” ‒ lelkendeztek a korabeli tudósítások.

Földön és levegőben (Vasárnapi Ujság, 1911. július 30. ‒ 58. évf. 31. sz., p. 619.):

Bár nem saját tervezésű géppel, hanem egy Pischoff Autoplan típusú repülővel indult, és többször is le kellett szállnia útközben, mégis kiemelkedő a teljesítménye, hiszen itt két város közti távolság megtételéről volt szó egy teljesen új járművel. Ezzel hatalmas lépést tettünk afelé, hogy hazánkban is közlekedési eszközzé váljon a repülőgép.

Magángyűjtemény (G. K.):

Székely Mihály a következő hetekben folyatta távrepüléseit, és üzemanyag-felvétel miatt többször is leszállt Győrben. A város a Bécs(újhely) és Budapest közötti repülések, illetve távolsági repülőversenyek megállója volt, önálló repülőtere ekkoriban még nem épült.

Székely Mihály repülése (Budapesti Hírlap, 1911. július 26. ‒ 31. évf. 1754. szám, p. 9.):

A repülő Székely Győrött (Összetartás, 1911. július 27. ‒ VI. évf. 86. sz., p. 3.):

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti gyűjteményéből:

Még ebben az évben az Ujság című budapesti lap érdekes kísérletre kérte fel Székely Mihályt: vállalná-e az újság példányainak repülőgépen való Győrbe szállítását? Ő szívesen vállalta az úttörő munkát, amelyet máskor a vasút végzett el a győri olvasóközönség részére. Egy újság légi szállítását a világon csak kettő előzte meg: a párizsi Matin és a berlini Morgenpost című lapoké. A vállalkozás jelentőségét akkor érthetjük meg, ha figyelembe vesszük a kor repülőgépeinek technikai fejlettségét, műszaki színvonalát.

Az előző napokban rózsaszínű falragaszok hirdették városszerte: „Az UJSÁG értesítése! Az Ujság holnapi szerdai számának példányait Székely Mihály aviatikus repülőgépen hozza el Budapestről Győrbe.” A kísérletre a tervezetthez képest két nappal később, augusztus 25-én került sor, de ez a lelkesedésből semmit sem vont le. Hajnalban, 5 óra 20 perckor szállt fel a rákosi repülőtérről, kiváló időjárási körülmények között. A lap győri tudósítóját telefonon értesítették az indulásról, aki a jelentés vétele után Székely győri barátja, Justh Rezső, a Laurin és Klement automobilgyár egyik igazgatója, továbbá Békeffy Dezső, a Győri Hírlap egyik szerkesztője és Glück József fényképész társaságában automobilon tüstént kirobogott a város határán kívül fekvő katonai lövőtérre.

„A Bécsi-úton, Budapest irányában hajtottunk előre jó néhány kilométernyire, aztán egy kis akáczoson át, a győri katonai lőporraktár mellett hepe-hupás rétre értünk. Folyton jobb oldalt tartva, végül sík mezőre jutottunk, amelynek kellős közepén nagy gémes kút mered az égnek. Mellette hosszú itató vályú van. A nép ‒ magyarázza nekem Békeffy ‒ e kutat „Székely Mihály kútjának” nevezte el. Már az egész város igy hívja. Az aviatikus, ahányszor még eddig nálunk leszállt, mindig a kút közelében bocsátkozott le. Ezúttal is ezen a helyen lesz szerencsénk hozzá.”

A kút környéke hamarosan benépesült, a város lakói három napja várták Székely Mihályt. Valóságos búcsújárás indult meg: öregek és fiatalok, asszonyok és férfiak sűrű sorokban figyelték az eget. Szélcsend volt, nem kellett félbeszakítani az utat. Eközben a győri posta lelkes tisztviselői Székely útjáról szerzett minden értesülést közöltek a városlakókkal. Berényi Ignácz postatiszt kerékpárral ment ki a helyszínre, és közvetítette a legfrissebb híreket, negyedóránként jelentette, mely községek fölött repült át útjában Székely, a tömeg pedig minden híradást harsány üdvrivalgással fogadott.

A repülőgép hét órakor jelent meg a horizonton, körülbelül ezerkétszáz méter magasságban. A földetérés után Székely a motorját leállítva leugrott üléséről, és így szólt a lap helyi képviselőjéhez: „Jelentem. Az Ujság mai számát elhoztam repülőgépemen a győri előfizetők számára. Szíveskedjék átvenni a példányokat.” Az Ujság győri példányait dróttal erősítette az ülése mellé. Minden egyes címlapon egy ráragasztott vörös cédula hirdette: „Ezt a példányt Székely Mihály repülőgépen hozta el Budapestről Győrbe.”

Székely Mihály megérkezik Az Újság példányaival Győrbe, augusztus 25-én (Tolnai Világlapja, 1911. szeptember 10., p. 2239.):

Székelyt az emberek körülvették, vállukra emelték, majd Sándor József révfalui lakos rövid beszédet intézett az aviatikushoz. Fröhlich János tudósító tudtul adta, hogy Az Ujság gyűjtést fog indítani abból a célból, hogy a kiváló mérnök és pilóta saját repülőgépével folytathassa további sikereit. Glück József fényképész fotográfiát készített, és a lapszámokkal elindultak a városba. Az emberek sorfalat állva éljenezték a hőst. Sokan kértek tőle autogramot, amit ő készséggel teljesített. Az újságokat szétkapkodták, a Baross úton, a Schlesinger-féle újságáruda előtt óriási embertömeg verődött össze, aranyat ígérve egy-egy légi után hozott lapszámért. Amikor az újságárus kijelentette, hogy minden példánya elfogyott, a lap tudósítóját kérték arra, hogy a nála lévő egyetlen példányt vágja darabokra, és adjon mindenkinek egy-egy szeletkét emlékül. Közben oly nagy tumultus keletkezett, hogy rendőröket kellett kivezényelni.

(Délelőtt kilenc órakor érkezett Győrbe az automobil, amely Budapestről követte a repülőgépet. Három óra alatt tették meg az utat, és Gönyűig tudták szemmel tartani.)

Székely Mihály tizenegy órakor barátaival a városházára ment, ahol Wennesz Jenő polgármester fogadta. Székely elmondta, hogy meglehetős szélcsendben, 1 óra 40 perc és 30 másodperc alatt repülte be ezúttal az utat. Pontban 7 óra 30 másodperckor szállt le a győri lövőtéren. Délben ebédet adtak a tiszteletére, amelyen részt vettek: Farkas Mihály polgármester helyettes, Éberth Géza, Hofer Vilmos dr. tanácsosok, Sefcsik Ferenc főlevéltáros, Koller Jenő dr., Amtmann István, Späth Gyula tanácsjegyzők, Krisztinkovich Antal rendőrfogalmazó, Justh Rezső automobilvállalati igazgató, Békefi Dezső hírlapíró és Frölich János tudósító. Székely Mihály, a rengeteg meghívásnak eleget téve, a napot Győrött töltötte, másnap tért vissza Budapestre.

Az újságokkal terhelt gép bátor vállalkozás volt, korai előfutára a rendszeres légiforgalomnak. Bravúros teljesítménye hozzájárult ahhoz, hogy a magyar repülés nemzetközi szinten is ismertté vált, és ő maga a korszak egyik legismertebb pilótája lett.

(Címlapkép: Tolnai Világlapja, 1911. július 30., XI. évf. 31. sz. p. 1864.)

Galambos Krisztina

Felhasznált irodalom:
Székely Mihály repülése. In.: Győri Hírlap, 1911. július 21. (LV. évf. 163. sz.) p. 2.
Székely Mihály repülése. In.: Győri Hírlap, 1911. július 26. (LV. évf. 167. sz.) p. 2-3.
Az Ujság és Székely Mihály. In: Ujság, 1911. aug. 26. (9. évf. 202. szám) p. 6.
Székely Mihály Győrött. In.: Dunántúli Hírlap, 1911. aug. 27. (XIX. évf. 101.sz.) p. 5.
Székely aviatikus Győrött. In.: Dunántúli Hírlap, 1911. júl. 27. (XIX. évf. 88. sz.) p. 3.
A repülő Székely Győrött. In.: Összetartás, 1911. július 27. (VI. évf. 86. sz.) p. 2-3.
Az első hírlapszállítás repülőgépen. In: Kisalföld, 1971. május (XVI. évf. 110. sz.) p. 6.
Holp József: Száz éve született Székely Mihály aviatikus. In.: Békési élet, 1985. (20. évf. 1. sz.) p. 81-86.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.