Tulajdonképpen fiatalon milyen szakmára készült?

Karosszéria lakatosnak, de fél évig gyakoroltam csak, mert csatlakoztam édesapám húsipari vállalkozásához. A váltás azért sem volt meglepő, mert hentesek között nőttem fel, bejártam nyolcévesen a Vásárcsarnokba, apám munkahelyére, a valamikor híres Ringa-gyár mintaboltjába. De nemcsak a tanult szakmától távolodtam el, hanem a fiatalkori szenvedélyemtől, a labdarúgástól is. Győrben, a DAC-nál kezdtem, aztán mivel Ménfőcsanakon a pályával szemben laktunk, természetes volt a folytatás helyszíne. Már csaknem bekerültem az első csapatba, amikor Fertőszentmiklóson, ifjúsági bajnoki mérkőzésen egy csúnya ütközésnek térdszalag-szakadás lett a következménye, és a gyógyulást követően már csak műkedvelőként látogattam a futballpályára.

Hogyan tudott megkapaszkodni a húsiparhoz köthető életpályán?

Édesapám vállalkozóként nyitott húsüzletet Csanakon, és hozzá elindított egy feldolgozó üzemet is. Tizennyolc éves koromtól mindenes voltam a vállalkozásban, az élőállat felvásárlástól a szállításig, ritkábban a feldolgozó részlegben, gyakrabban az üzletben végzett munkával, így a kiszolgálással, nem bántam rosszul a csontozókéssel sem. Bőséges választékot kínáltunk, árultunk disznó-, marha- és borjúhúst, csirkét. Most harminc éve, hogy a csarnokban átvettük a pápaiak üzletét, és később már a saját utamat jártam. Sikerült kedvező képet kialakítanunk a Széles Húsüzletről, és 2015-ben, a vidéki buszpályaudvaron megnyitottam a második boltot, persze közben nagyon sok minden történt, voltunk lent és fent is.

Minek tulajdonítja üzletei népszerűségét?

Annak, hogy követtem apám kereskedői hitvallását, mindig törekedtünk a minőségi termékekre. Tizenöt évvel ezelőtt elkezdtünk gondot fordítani az egészségesebb élelmiszerek forgalmazására, árultunk szürkemarhát, majd következett a biogazdálkodás. Erre büszke vagyok, a káros és mesterséges anyagot nem tartalmazó bio húsok piacán országosan is meghatározók vagyunk. Ebben partnerek a számunkra bérmunkában dolgozó cégek is, mint a Viola vagy a Darnó Hús.

Hogyan lépett be életébe az éneklés?

A nagyapámra hasonlíthattam, mert gyerekként lakodalmakban megvártam a hajnalt, és együtt énekeltem a még ott maradó idősekkel. Mindig is éreztem indíttatást a zene iránt, a döntő lépést pedig az adta, hogy egyszer egy ismerősöm éneklését egy év után hallottam újra, és feltűnt, mennyivel tisztábban énekel. A „hogyan csinálja?”-kérdésre megadta az egyszerű választ: énektanár segítségével. Rájöttem, hogy kevés az ösztönös éneklés, elkezdtem én is tanulni, tagja lettem a pannonhalmi amatőr Mozdulat Színháznak. Egy év elteltével öten, többek közt mostani partnernőmmel, Valiczkó Szilviával megalakítottuk a Baráti Dal-Szín-Házat. Győrújbaráton kaptunk lehetőséget a rendszeres próbákra, de akkor még kevés lehetőségünk nyílt a közönség előtt szereplésre. A fordulatot egy csikvándi fellépés hozta el, ahol találkoztam kedves ismerősömmel, a műsorszervező Csanda Szilviával, segítségével onnantól szinte nincs megállás. Évente ötven-száz közötti a meghívásaink száma, mindenütt szívesen fogadják az operett összeállításainkat. Csapatunk 2018-ban alakult át, amikor kérésemre két kiváló művész, Domonkos Diána és Forró Attila csatlakozott hozzánk, így született meg a KvintOperett, ezzel az együttessel látogatjuk a falunapokat, idősbarát és egyéb rendezvényeket.

És Széles Zoltánnak mindezek mellett még hiányzott a színház?

Régi szerelem teljesült a Győri Nemzeti Színház színpadán szereplésekkel. Akkori énektanárom, a korábbi társulati tag Illés Gabriella hozott össze a karigazgató Balogh Eszterrel. Újabb érdekesség, hogy csak a harmadik meghallgatást követően, egy hétfői nap délutánján, a Vásárcsarnokban csörgött a telefonom: Balogh Eszter hívott, hogy ráérek-e másnap, mert a Háry János első próbája lesz. Nem kellett kétszer mondani! Nyolc éve a daljátékban kaptam az első lehetőséget, utána operák következtek, majd 2017 áprilisában egy álmom vált valóra, amikor a színház függönye széthúzott, megszólalt a Bál a Savoyban nyitánya, és én ott állhattam egy igazi operett-előadás kellős közepén. Most pedig itt az újabb feladat, a változatosság kedvéért musicalben, a hamarosan bemutatásra kerülő Evitában…

Az énekléssel teljesedett ki az élete?

Annál többet jelent számomra, egy csodát. Dolgozol, korán kelsz, intézkedsz, aztán hullafáradtan fellépsz a színpadra, és elmúlik minden baj, feltöltődve mész haza. Van még egy nem mellékes kikapcsolódásom, mégpedig a motorozás. A Győr és Környéke Motorosok Baráti Köréből nyolc éve indítottuk el az Arrabona Eagles Motoros Clubot, folytatva a 2003 óta jótékonysági célokkal létrejött baráti kör munkásságát. Ehhez természetesen hozzátartoznak a rockfesztiválok is. Életem utolsó tizenöt évét három tényező határozta meg: a munka, az éneklés és a motorozás, egységes egészt alkotva. De múlik az idő, ötvenedik életévem közeledtével rájöttem, nem szabad két végén égetni a gyertyát, vissza kell venni valamiből.

Milyen döntésre határozta el magát?

Kicsit belefáradtam a kötelezettségekbe, mindenre képtelenség koncentrálni. Az egyik húsüzletet eladtam, hamarosan követi a másik is. A bio vonalat azonban megtartom, hasznosítva a sokéves tapasztalatokat, sőt, majd nyugdíjas éveimben a saját kertemben is alkalmazni szeretném. Mostantól azzal szeretnék jobban foglalkozni, amit kedvelek és szívesen csinálok. Többet akarok foglalkozni a három gyermekemmel, hiszen a legkisebb még csak tizenkét éves. A motorozás természetesen megmarad, az éneklésről pedig nincs az a kincs, amelyért lemondanék…

Mohay Gábor

Fotógaléria: Húspulttól az operettszínpadig – Széles Zoltán

Fotók: Kisalföld (2. kép), O. Jakócs Péter (6. és 14. kép), Orosz Sándor (13. kép)

16 kép