A Hegyeshalomban élő, Herczeg Ferenc-díjas író több mint húsz kisregény alkotója, rendszeres, talán az egyik legtöbbször fellépő vendége a győri könyves ünnepnek. A történész pontosságával, de az elbeszélő élményszerűségével született történetekben erősen beleszövődnek, ugyanakkor ki is domborodnak az emberi sorsok. Családi emlékek indítják el az emlékezést, de az író többre vállalkozik, sorsközösséget vállal hőseivel, megmutatni őket az utókornak, mert meggyőződése, hogy a múlt nem halott idő, annak a talaján állunk, abban gyökerezünk.

Legújabb kötete – a holokauszt nyolcvanadik évfordulójához kapcsolódva – a „Vörös istálló” és Radnóti Miklós életének fontos momentumát idézi fel. A gyermekkorban sokszor hallott történet főbb eseményei, megdöbbentő tényei jól árnyalták a világháborúról kialakult képünket, történelmi ismereteinket. A szerző beszélgetőtársa, dr. Horváth Sándor Domonkos pedig a mű néhány sajátosságára is rávilágított, például hogy a cselekmény körülményeinek bemutatása a helyi SS-parancsnok visszaemlékezéséből bontakozik ki, az E/1. személyű memoár egy SS-tiszttől meglehetősen egyedi ötlet és bátorság is.

Az író elmondta, hogy Radnóti drámáján keresztül a holokauszt és a hegyeshalmi vonatkozásai eddig feltáratlan forrás, ugyanakkor családi vonatkozása is van. Reisinger nagyanyja annak idején a második világháború végén, vendéglőt üzemeltetve, személyesen is találkozott és tevőlegesen is közreműködött a háború érintettjeivel. A Hegyeshalomba telepített, Fischer őrnagy vezette, logisztikai feladatokat ellátó (a közeledő front miatt a német páncélosok igényeinek kielégítését szolgáló) egység a nagymama konyháján kosztolt.

Reisinger Attila egyszerűen és világosan illeszti helyére a történelem mozaikjait, megvilágítja például, hogy a sokat emlegetett erőltetett menet tulajdonképpen az Északi-tengertől az Adriáig terjedő védelmi vonal gondolata miatt indult, és a háború vége felé a német hadvezetés rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek. Eichmann a Szálasi-kormánytól ötvenezer munkaképes munkaszolgálatost kért, cserében megígérte, hogy öt hadosztállyal megvédi a Dunántúlt a szovjet megszállástól, ami tudjuk jól, csak illúzió volt.

A munkaszolgálatos zászlóaljakat tehát ezért rendelték a nyugati határra. Radnóti történetét valamennyien jól ismerhetjük. A tények szerint mire Győrhöz ért a menet, a költő már rettenetes fizikai állapotban volt, de a kórház ismeretlen okok miatt nem tudta fogadni, ezért a Rábca partján megölték húsz társával együtt. A regényben mindezt Radnóti lelke meséli el, ez a megközelítés újdonság a szerzőtől, hiszen korábbi írásaiban a szemtanúk emlékeire alapozott – mutatott rá a moderátor. „Ezzel akartam érzékeltetni, hogy Radnóti drámájában végig ott lebegett a megmenekülés lehetősége: ha nem indítják el az első menettel (a tábor rövid időn belül felszabadult), ha időben odaér a menlevél, akkor lehetősége lett volna, hogy életben maradjon. Ebben a történetben volt érintett a nagymama, aki a fővárosból érkezett távmondatot továbbította a munkaszolgálatosok parancsnokságára, sajnos már hiába."

A szimfonikus próza harmadik része egy édesanya monológja, amelyből megtudjuk, hogy december 6-án amerikai bombatámadás érte a falu és a közelében lévő katonai célú létesítményeket. Csak azok a munkaszolgálatosok élték túl a támadást, akik a faluban nyertek elhelyezést, de a túlélők kálváriája ezzel még nem ért véget. Bár a német erők már elhagyták a települést, és az oroszok közeledtek, a helyi „rendfenntartók”, a települést uraló nyilas keretlegények 1945 nagypéntekén kivégezték az életben maradt munkaszolgálatosokat. A felszabadulás reményében énekszóval vonultak a barakkok felé, ott azonban belelőtték őket a bombatölcsérekbe. A teljesen értelmetlen öldöklést a falusiak próbálták megakadályozni, de mindhiába, Krapacsek Frigyes asztalosmester kiállásáért az életével fizetett, és ő is tömegsírba került.

A történelem szövetéből Reisinger Attila jó néhány szálat felfejtett, de sok elvarratlan maradt még. Munkája jelentőségét mutatja a sok pozitív visszajelzés, melyekből kiderül, hogy a 2011-ben először megjelent regény meglepő helyekre is eljutott. A legmeghatóbb, hogy egy volt munkaszolgálatos túlélő is olvashatta, aki 2012-ben felkereste a falut, és akivel volt alkalma az írónak személyesen is találkozni, beszélgetni.

Reisinger Attilával a Magyar Napló novemberi számában is olvasható interjúnk, a díjátadással kapcsolatos interjúnk, könyvajánlók, illetve korábbi köteteinek bemutatói is olvashatók a Győri Szalon oldalán.

SzaSzi
Fotók: Szabó Béla