Mautner Zsófi gasztroblogger, gasztronómus, kulináris nagykövet új könyve teljesen más, mint amit megszokhattunk tőle, de nagyon jól illeszkedik a stílusához. Eddigi legszemélyesebb írása, hagyományőrzés modern köntösben – talán így lehetne röviden összefoglalni a tartalmat, de ennél sokkal többet kapunk. Zsófi egy számára nagyon jelképes helyre, az Alföld szívébe, gyermekkora fontos színterére kalauzolja az érdeklődőket, hogy megossza ízemlékeit.

A kunmadarasi ház nemcsak egy nagyon sokszínű receptúra forrása, hanem egy nyugalmasabb, igazabb világ terepe is, ahol természetesebb az évszakok és a főzés ritmusa. Nagyon sok szeretettel mesél a falusi életről, régi, már-már elfeledett kunsági alapanyagok újrafelfedezéséről, mint a vadrizs, amely finom mogyorós-diós ízű, és a világban három helyen termesztik, Amerikában, Kanadában és Kisújszálláson (vadrizs, köles, kamilla), vagy a köles, amely gluténmentes és nagyon magas az energiatartalma, illetve a kamilla, amely – ki gondolná – nemcsak gyógyászati, hanem kulináris alapanyag is lehet.

Zsófi arról is mesél, hogy sokévi munka gyümölcse a kötet, beavat abba is, hogy megannyi beszélgetés, látogatás, találkozás, kutakodás előzte meg a munkát, hogy mennyire meghatározta gyermekkorát a sok terített asztal, a két nagyszülő húslevese. Az emlékek mellett bepillanthattunk a jelenlegi konyhájába, amelyet átlagosként ír le, inkább a jól funkcionáló eszközökre fókuszál, egy jó vaslábasra, konyhakésre, mint az extra kiegészítőkre. A beszélgetés kitér arra is, hogy mint legrégebbi gasztroblogger, hogyan látja a mai „gasztroőrületet”, a főzőműsorokat, amelyek legfeljebb a kedvünket hozzák meg az ételkészítéshez.

Mautner Zsófi inkább mesélni, tanítani szeret, receptjei egyszerűek, a hagyományosból táplálkoznak, mégis tele vannak különleges hozzávalókkal, egyedi csavarokkal, a végeredmény pedig valami nagyon eredeti és izgalmas. Miközben az évszakok ritmusára hangolt, takarékos és ötletes vidéki konyha fogásait tanulmányozzuk, rájövünk, hogy minden szempontból a ma legdivatosabb elveket követi. A falusi konyhám című kötetét maga is kiemelt helyre teszi a polcán. Nézzünk csak bele! Kiderül, hogy a „helyi termékek és termények, gyűjtögetés és tartósítás, a drága húsfélék takarékos használata, rengeteg növényi eredetű fogás – mindez végig itt volt az orrunk előtt”.

Ki gondolná, hogy a héjában főtt krumpli sütőben sütve a legjobb? ... Hogy a slambucot el lehet készíteni serpenyőben is, hogy a falusi gyöngytyúkleves csigatésztával a legjobb, hogy a hurkát rétesbe is lehet tenni? És akkor még nem említettem a kápiapaprika-ketchupot, a virággal díszített kecskesajtkrémet vagy a reteklevélpesztót.

SzaSzi
Fotók: Szabó Béla (1.), Vas Balázs (2-3.)