Elképesztően sokan voltak kíváncsiak az 50 kitörölhetetlen bűntény című könyvre, még a színpadon is ültek érdeklődők a Sudár Ágnes moderálásával, Bencze Krisztina ügyvéddel és dr. Köszler Ferenc nyugalmazott bíróval folytatott beszélgetésen. A másik szerző, Laczó Balázs újságíró is a színpad széléről figyelte a társalgást, melynek legelején Sudár Ágnes mindenekelőtt prof. dr. Smuk Péternek, a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara dékánjának mondott kiemelt köszönetet, hogy felkarolta a könyvet. Az 50 bűntény bemutatását követően beszélgetések következnek a kötetben, az egyes személyi háttereket is fellebbentve – ehhez hasonlóan a bemutatón egyaránt megvizsgálhattuk a bűntettek objektív és szubjektív vetületeinek bírói és (védő)ügyvédi szemszögeit, a két meghívott vendégnek köszönhetően.

Bírói oldalról egy vádlottól nem szabad „irtózni”, mert az elfogultságnak számít, akkor az ítész magában már el is döntötte az ügyet; az ártatlanság vélelmét a legszigorúbban tartani kell – mondta el Köszler Ferenc, illetve kitért arra is, hogy félni ugyancsak tilos az esettől, a vádlott személyétől vagy éppen az ítélet következményeitől. Bencze Krisztina arról beszélt, hogy az objektív tisztánlátás miatt „az ügytől kellő személyes távolságot kell tartani, kellő szakmaisággal felvértezve”. Ezzel összefüggésben felmerült az a tény is, hogy ügyvédi oldalról arányában jóval kevesebb hölgy praktizál a büntetőjogban – talán a hatványozottabb lelki megterhelés lehet erre a magyarázat.

A nyugalmazott bíró úr a saját pályafutását tekintve határozottan meg van győződve arról, hogy ártatlan embert nem ítélt el, ugyanis sokkal nehezebb egy elmarasztaló ítéletet meghozni, mint egy felmentést. Ő is vallja és tartotta magát bírói tevékenysége során ahhoz, hogy „inkább 100 bűnös kapjon felmentést, mint egy ártatlan legyen elítélve”. Kérdésre válaszolva az ügyvéd hölgy úgy gondolja, előnyösebb, ha a vádlott nem titkolózik a védője előtt, mert ez segíthet is az eljárás folyamán, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a nyomozói oldal „minden lapot kiterít” előttük. Köszler Ferenc elmondta, hogy a vádlottal minden esetben emberként kell bánni, „akinek csak a státusza az, hogy vádlott”. Egy bírónak „fekete dobozként” minden információt be kell gyűjtenie, hiszen „a végén úgyis rendet raknak” az adathalmazban, és így születik meg az ítélet.

A beszélgetésen szó esett arról is, hogy az ügyvédi, ügyészi viselkedés, vehemencia a tárgyalóteremben nem befolyásolhatja a bírói objektív hozzáállást az ügy tényeinek figyelembevételénél. „Az ember rossz vagy a bűncselekmény?” ‒ tette fel a kérdést Sudár Ágnes. „A pszichopata nem szeret, nem szorong, nem tanul” ‒ az ember nagyon rossz tud lenni, vallja a bíró úr, mire az ügyvédnő – a másik oldal képviseletében – megjegyezte, hogy az ember eredendően nem rossz, megvan az életében az a pillanat, ok vagy hatás, amely miatt elromlik minden.

Szilvási Krisztián
Fotók: Szabó Béla