A lexikon a Szülőföldünk Honismereti Egyesület, valamint az ennek intézményi keretei között működő Győri Hely- és Családtörténet-kutatók Baráti Társasága és Bedécs Gyula Társaság első kiadványa. Az Illés nyomdában készült 50 számozott példányban, a szerző mindegyiket dedikálta. A kiadványában közel hatvan levéltáros (régebben levéltárnok) életrajzi adatai kerültek közlésre.

Biczó Zalánnak eddig győri orvosokról, jogászokról, mérnökökről, győri olasz hadifoglyokról, vagongyári mérnökökről jelent meg munkája, de számba vette a győri Leánygimnázium, a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola, a Szabad Királyi Győrbelvárosi Nyilvános Alreáltanoda és a Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajzoló Iskola tanárait, valamint Gróf Széchenyi István és Győr kapcsolatát, illetve a Győri ETO történetét is feldolgozta. Eddig közel 4000 győri értelmiségi életrajzát adta közre.

A szerző visszaemlékezett, hogy milyen nagy hatással volt rá, mikor 15-16 évesen az akkori történelemtanára elvitte a levéltárba. Később már az ELTE-n, szakkönyvtári gyakorlata alatt járt levéltárban, és persze azóta is, amikor anyagot gyűjtött munkáihoz. A jelen kötetével a levéltárosok és a levéltáros hivatás, múltunk őrzői és rendszerezői előtt tiszteleg, akik nélkül nehéz lenne bármilyen kutatást végezni.

A levéltárosok, akiket korábban levéltárnoknak neveztek, a régebbi korokban megbecsültek voltak. A mostaniak is, csak anyagilag kevésbé. Jogvégzett személyek, akik közül többen polgármesterek lettek a levéltárban végzett munkájukat követően, mint Anvander Ferenc, Stefanits József, Farkas Mátyás vagy Späth Gyula. Régebben a fizetési listán is előrébb szerepeltek, és kezdetben a városházán dolgoztak, hiszen itt működött a közkönyvtár és a levéltár, ami ekkor még nem vált szét. A kötetben nemcsak levéltárosok, hanem a segédlevéltárosok, adattárosok is helyet kaptak, mind a világi, mind az egyházi levéltárakból. Az egyházi levéltárosok közül kiemelte Bedy Vince, Beidl Alajos, Bóna László, Búzás József, Cseh Sándor, Erőss István és Giesswein Sándor nevét, a világiak közül pedig Balázs Péterét, Bay Ferencét, Jenei Ferencét és Lengyel Alfrédét. Mindannyiuknak elévülhetetlen érdemeik vannak a helytörténetírás és a forráskiadás terén. Kiemelte, hogy Magyarországon először Győrben neveztek ki női levéltár-igazgatót dr. Kiss Mária személyében. A kötetben röviden szót ejt a mosonmagyaróvári levéltárosokról is.

A lexikon megírásához anyakönyvek, illetékességi törzslapok és a korabeli sajtó mellett a levéltárosokról írt nekrológok, a Tóth Vilmos Győr temetkezőhelyeinek adattára nyújtott segítséget. Külön köszönetet mondott Kovács Balázsnak, hogy segítette a kutatásban az online temetői adatbázisokban, illetve a családi kapcsolatok feltérképezésében.

A kötetet bemutatóját követően a szerző meghívott vendégei méltatták a kötetet. Elsőként Benkovich Ferenc atya, akinek szerencséje volt még néhány ikonikus levéltárossal együtt dolgoznia, akikre szeretettel emlékszik. Fontosnak tartja, hogy örülni tudjunk más sikereinek. Kiemelte, hogy ez a lexikon nemcsak karrierutakat tartalmaz, hanem életrajzokat is, ami kiterjed a családra, sorsokra.

Bana József nyugalmazott levéltár-igazgató elmondta, hogy pályája során ő is sokakkal találkozott a jeles levéltárosok közül, illetve igazgatóként a kötet szerzőjét is segítette munkája során, ő hívta fel a figyelmét az illetőségi törzslapokra. Régebben talán tényleg megbecsültebb volt a szakma, és más díjazásban részesültek. A levéltárak fénykora a Monarchia időszakában, az első világháború előtt volt. A kötet lezárt életpályákat tartalmaz, így a későbbiekben még bővíthető lesz a lista, és talán majd lesz a kötetnek folytatása, újabb kiadása, amelyben már talán ő maga is szerepelni fog.

Nemes Gábor, az Egyházmegyei Gyűjteményi Központ intézményvezetője, aki a kötet előszavát írta, emlékeztetett, hogy amióta Szent István megalapította a győri egyházmegyét, azóta szükségképpen mindig voltak levéltárosok Győrben. A 17. század végén vált ketté a hiteleshelyi és a káptalani levéltár. A középkori és újkori levéltárnokok nevei a múlt homályába vesznek, de elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy az iratanyag megőrződött az utókornak, és a 2000-ben létrejött Egyházmegyei Levéltárban máig kutathatók. Az idők során sokak számára a levéltári munka a karrier egy állomása volt, de voltak olyanok, akik nem önként választották a hivatást, például Búzás József vagy Erőss István, akiknek az államhatalommal voltak ellentétei. Bedy Vince a püspöki aula hierarchiájában betöltött szerepe miatt lett levéltáros, kedvtelésből kezdett el kutatni, s mivel az anyag meglehetősen rendezetlen volt, nekiállt rendezni az irattárat. Sokféle pályakép és életút látszik, amelyek e kötetből megismerhetők.

Végezetül Kovács Balázs, a Szülőföldünk Honismereti Egyesület elnöke, a kötet támogatója szólalt fel. Elmondta, hogy a lexikon az egyesület első kiadványa, amelyet idén még kettő követ majd, és további terveik is vannak. A könyv ugyan karcsú, de hiánypótló munka. A bemutatott pályákról szóló szócikkek terjedelme nagyon eltérő, van, akiről több oldalnyi információ olvasható, másokról csak néhány sor. Sőt olyan is van, akinek a születési dátumát sem sikerült kideríteni, az alapos kutatás ellenére sem. Akadnak fehér foltok, amit további kutatásoknak kell tisztázniuk, de az összegyűjtött anyag sem kevés, érdemes olvasni. A szerző az alapos munkával megírt pályaívek mellett a családi kapcsolatokra is igyekezett fényt deríteni, szóval nem egy száraz, hagyományos lexikont fogunk a kezünkben tartani.

Bartha Annamária