A Meronka Péter által vezetett beszélgetésen részt vett az 1980-as években többször magyar bajnokságot nyerő Rába ETO féri kézilabda és labdarúgó csapatainak egy-egy ikonikus alakja, Iváncsik Mihály és Hannich Péter, valamint a könyv ötletgazdája, Horváth Cs. Attila és a két szerző, Cséfalvay Attila és Somodi Géza.

Horváth Cs. Attila elárulta, hogy különböző sportkönyvek lapozgatása közben merült fel benne az ötlet, hogy a csapatukban kulcsszerepet játszó, győri klubjukat világversenyeken képviselő két ikonról szóló könyv készüljön. A cím pedig abból ered, hogy Iváncsik Mihály egy trükkös és látványos pattintott lövésfajta, a cunder „királya” volt, Hannich Péter pedig 1982-ben a magyar bajnokság gólkirálya lett.

A szerzők idén augusztusban kezdték el a munkát, és a Könyvszalonon már kézbe is vehették a kötetet az érdeklődők. Szerencséjük volt annyiban, hogy Iváncsik Mihály felesége ötlete nyomán, pályafutása során naplót vezetett, ezáltal például sok világversenyről fennmaradtak akkori gondolatai, a róla szóló újságcikkeket és fotókat pedig egy nagy dobozban őrizte meg. Hannich Péter édesapja pedig 1974-től kezdve egészen labdarúgó pályafutásának végéig gyűjtötte fiáról a fotókat és az újságcikkeket, még a külföldön megjelenteket is.

A máriapócsi születésű Iváncsik Mihály gyerekként focizott, kapusként is játszott, csak 14 éves korában kezdett el kézilabdázni. 1979-ben költözött Győrbe és lett a Rába ETO játékosa. Hannich Péter édesapja a győri MÁV DAC egyesületben futballozott, ő ismertette meg ezzel a játékkal, és vitte le fiát 10 éves korában korábbi klubjába, ahonnan – komoly dilemmák – után 1977-ben szerződött át a Rába ETO-ba.

Milyen „közös pontok” voltak karrierjükben? Az 1980-as évek elején Hannich Péter a győri focicsapat tagjaként kétszer nyert magyar bajnokságot, Iváncsik Mihály 1987‒1990 között a győri kézilabdacsapattal háromszor. Játékuk célja a nézőtéren helyet foglalók szórakoztatása is volt. Ezt bizonyítja, ha Iváncsikot edzője 10 ezer forintos büntetéssel sújtotta cunderezés miatt, a nézők inkább fizettek neki 20 ezer forintot, csak megcsinálja ezt a lövésfajtát. Verebes József, a focicsapat legendás edzője pedig azt mondta játékosainak, hogy soha többé nem akarja „a csattogó székek hangját hallani”, ezért a mérkőzés végéig hajtaniuk kellett, nehogy a közönség távozzon a stadionból. Mindketten 1982-ben lettek saját sportágukban a magyar válogatott tagjai. Hannich Péter 1987-ig 27 mérkőzésen szerepelt, részt vett az 1986-os mexikói világbajnokságon. Iváncsik Mihály számos világversenyen játszott, ezek közül kiemelkedik az 1986-ban megrendezett világbajnokság, ahol ezüstérmesek lettek, valamint a két nyári olimpia, 1988-ban Szöulban és 1992-ben Barcelonában.

Mi volt életük pillanata sportpályafutásuk során? Nem meglepő, hogy Iváncsik Mihály a világbajnoki döntőt és a két olimpiai részvételt említette, valamint azt, hogy kétszer is tagja lehetett a világválogatottnak. Hannich Péter, habár játszott 1986-ban a brazilok ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen, és a franciák ellen is pályára lépett ugyanebben az évben a világbajnokságon, mégis a legemlékezetesebbnek a klubcsapata Standard Liège és Manchester United elleni nemzetközi mérkőzéseit tartja. Van-e hiányérzetük karrierjükben? Iváncsik Mihály a világbajnoki döntő elvesztését említette, a mai napig álmodik erről, valamint az olimpiai érem hiányát emelte ki, Szöulban negyedik helyen végeztek. Hannich Péter a válogatottban való szereplését hangsúlyozta ki, vidékről akkortájt sokkal nehezebb volt bekerülni.

A kötet fényképekkel gazdagon illusztrált, a szerzők igyekeztek kevésbé ismert fotókat válogatni, de készültek újak is. A könyv különlegessége, hogy mind a két legendáról 5-5 egykori csapattárs is beszélt pár oldalas interjúikban.

Oszem
Fotók: Vas Balázs és Szabó Béla

Fotógaléria: Királytalálkozó – Cséfalvay Attila és Somodi Géza kötetbemutatója a 23. Győri Könyvszalonon

Vas Balázs és Szabó Béla fotói

5 kép