Ezúttal a fél éve napvilágot látott kötetről, annak születéséről folyt a baráti hangulatú beszélgetés, amelynek fonalát Werner Krisztina újságíró gombolyította. A szerzőpáros elmondta, hogy nem számítottak ekkora érdeklődésre, de fontos visszajelzés ez számukra, mert jelzi, hogy nagyon nagy szükség van beszélgetésekre. Itt azonban nem a másikat legyőző, túllicitáló, sajnos napjainkban nagyon is jellemző felületes párbeszédekről van szó, hanem az egymás felé forduló, egymást megértő, empatikus emberi magatartásról. Asztrik atya szavaival: A párbeszéd ma nagyon hiányzik a közéletből és a mindennapi élethelyzetekből is. Két különböző területről érkező ember beszélgetésében az egyik le akarja győzni a másikat. A beszélgetés során nem hallják meg egymás elgondolását, elképzelését, csak a saját gondolataikkal vannak elfoglalva.

A tisztelet és a nyitottság is hiányzik manapság a párbeszédekből – tette hozzá Palotai Gabriella. Fontos, hogy meg akarom-e hallani és érteni azt, amit a másik mond, ahogy gondolkozik, vagy ahogy ő kijelent valamint, abban a pillanatban már meg is van rá a válaszom. Azaz már nem is figyelek oda, mert csak az érdekel, hogy én mit fogok mondani, és nagyon sok esetben itt reked meg a beszélgetés. Az interneten arctalanul sok mindent leírnak az emberek, ami bántó, sértő és esetleg később mentegetőzni kell miatta, ez nagyon rossz tendencia.

Egy másik tanulság, hogy a pandémia időszaka bár sok rosszat hozott életünkbe, nemcsak átok volt, hanem áldás is. Az emeritus főapát és a pszichiáter a világjárvány idején, a karantén nyújtotta időszakot kihasználva kezdtek online beszélgetni. Az egyház és a tudomány embere három évtizedes munkakapcsolatukra visszatekintve a kényszerű bezártságban a párbeszéd szabadságába emelkedtek, hogy megosszák egymással érzéseiket és gondolataikat, személyes élményeiket nemcsak a világjárvánnyal kapcsolatban, hanem minden életet érintő kérdésben is, mint a magány, a félelem vagy az elmúlás. Egymással folytatott dialógusaikban a különböző irányból megközelített témák meglehetősen elevenek és átélhetők, bárki magára ismerhet, mert kendőzetlen őszinteséggel fogalmaznak meg gondolatokat és jutnak el a legmélyebb igazságokig. Eközben felvetődött, hogy hátha másoknak is érdekesek lehetnek, kapaszkodót nyújthatnak a kimondott gondolatok, azokat felvették, és a covid miatt az online térbe közzétették, így sokakhoz eljutott, várták a folytatást.

Palotai Gabriella, a több mint harminc éve praktizáló, elismert pszichiáter azt is elmondja, hogy a Covid idején reménykedtem, hogy képesek leszünk változtatni az életmódunkon, jobban figyelünk magunkra és a körülöttünk élőkre. Sajnos nem ez történt. Az emberek mentális állapota romlott, több stresszt, indulatot érzékelek. Ennek ellenére nem látok más kiutat, mint a reményt.

Közös csaknem 30 éves bencés múltjukról is mesélnek. A könyvből is kiderül, hogy a doktornőt a 90-es évek elején Asztrik atya még főapátként bízta meg, hogy segítsen felmérni a közösségbe a szerzetesi életre jelentkezők lelki és mentális alkalmasságát. 2018-ban Asztrik atya visszavonult a főapáti szolgálattól, de a jó kapcsolat megmaradt. A beszélgetések során arra is ráeszméltek, hogy a témák nemcsak érdekesek, tanulságosak lehetnek másoknak, hanem az egymásra odafigyelést, a nyílt és őszinte kommunikációt is reprezentálják.

Asztrik atya a könyvbemutatón hangsúlyozta, hogy a bencés közösségben is ezt tartják szem előtt. Az egyetemes bencés rendben a legnagyobb élményem, hogy tapintattal, szeretettel és kíméletlen őszinteséggel ki tudunk mondani dolgokat, de nem úgy, hogy azzal mindenkit megbántsunk, felsértsünk. Mindenről lehet és kell is beszélni! Ehhez őszinteség, bátorság és megértés kell, mert csak odafigyeléssel lehet meghallani, amit a másik mond. Sokszor a kommunikáció hiányától vagy helytelen voltától szenvedünk. Meg kell tanulni ezt a magunk és egymás hasznára fordítani.

A nyugalmazott pannonhalmi főapát és dr. Palotai Gabriella pszichiáter az őszinte, a másikat meghallgató és tiszteletben tartó kommunikációra biztatott.

A könyvbemutatón a gyermekbántalmazás témája is felvetődött, és még az is belefért, hogy Asztrik atya verssel és virággal (Rónay György: Szerápion legendák) köszöntse a születésnapos szerzőtársát.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs