Hogyan kerül a csizma az asztalra, vagyis a környezetvédelem mint téma a Győri Szalon online kulturális oldalra? Nos, a győri könyvtár magazinjaként igyekszünk támogatni a kezdeményezést a magunk módján. Talán nem túlzás – ha tudomásul vesszük, ha nem –, hogy a környezetvédelem már a mindennapjaink, ha úgy tetszik a kultúránk része. Harmadrészt, ha az étel elfogyasztásának van kultúrája, akkor miért ne lehetne az ételpazarlás csökkentésének is. Beszélnünk kell róla!

Nem mehetünk el közömbösen a tények mellett: az EU-ban évente több mint 59 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezik, ez egy főre vetítve 132 kg! Magyarországon se jobb a helyzet, fejenként átlagosan 65 kg élelmiszert dobunk a kukába egy év leforgása alatt. Ha ezt összevetjük azzal, hogy több mint 37 millió ember nem engedheti meg magának naponta a minőségi étkezést (elsősorban főtt ételek fogyasztását), akkor a helyzet igazán drámai. Globális szintre vetítve az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek egyharmada vész kárba. Az UNEP adatait tekintve 2019-ben körülbelül 931 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezett, ami a globális élelmiszertermelés 17%-a. Fontos, hogy ezekre a tényekre ne csak a környezettudatos, hanem minél több ember helyes reakciója ez legyen: Elég! Pazarlás: STOP! Az ételpazarlás ideje lejárt, ízleld meg a fenntarthatóságot!

Kezdjük a szemléletváltásunkat azzal, hogy informálódunk a témában! Például tisztázzuk, hogy mi is számít élelmiszer-pazarlásnak! A halmot nemcsak a kidobott kész ételek növelik, hanem a teljes élelmiszer-ellátási lánc során keletkező élelmiszer-hulladék (ehetetlen részek, italok stb.) is. A kérdést nem intézhetjük el azzal, hogy Á, a zöme úgyis az ipari előállítás során keletkezik! Túlnyomó részük ugyanis a háztartásokban (50 %!), az étkeztetésben (éttermek, vendéglátás) és a kiskereskedelemben (szupermarketek, boltok) jön létre. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a pazarlás legfőbb oka a túlfogyasztás, magyarul a szükségesnél többet halmozunk fel.

És ez még csak a jéghegy csúcsa! Azzal, hogy kidobjuk a számunkra feleslegessé vált ételt, valójában nemcsak az pazarlódik el, hanem minden, az előállításához felhasznált erőforrás is (termőföld, munkaerő, víz, szállítás stb.), és ez súlyos dollármilliókra rúg. A legóvatosabb becslések adatai szerint is az Európában évente megtermelt élelmiszer-hulladék piaci értéke 132 milliárd euró! Ez felfoghatatlanul sok egy átlagember számára, de ennél jobban érzékelhető, amit a hírekben olvasunk, hogy mennyi hír szól a termőföldek kizsigereléséről, az édesvízkészletek veszélyeztetettségéről, a felhasznált műtrágya, permetszer növekedéséről, áráról (kevésbé a káros egészségügyi következményeiről), az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, a fenntarthatóságról. A sort még lehetne folytatni, és mivel minden mindennel összefügg, talán nem bonyolult felfedezni, hogy a szálak az élelmiszerek előállításához is elvezetnek, a földművelő gazdától a szállítókon át a legkisebb vendéglőig vagy éppen a háztartásokig mindenki érzi a negatív hatásokat.

Azt is kimutatták, hogy az élelmiszer-hulladék négyszer több üvegházhatású gáz kibocsátását eredményezi évente, mint a légi közlekedés, vagyis nagyjából hasonló mennyiséget, mint a közúti közlekedés. Tehát abszolút nem elhanyagolható az éghajlatra gyakorolt hatása. Az éghajlatváltozás megfékezésére megoldásokat kidolgozó nemzetközi szakértői együttműködés (Project Drawdown) rangsorolásában a 80 megoldás közül 3. helyen áll az élelmiszer-hulladék csökkentése. Számítások szerint akár 8-11 százalékkal lehetne csökkenteni a globális üvegházhatású gázkibocsátást, ha minden élelmiszerrel kapcsolatos veszteséget kiiktatnánk. Nem véletlen, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb klímacélja, hogy 2030-ra 55%-kal csökkenjen az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátása!

Az Európai Hulladékcsökkentési Héthez magánszemélyek éppúgy csatlakozhatnak, mint egyesületek, intézmények, gazdálkodó szervezetek. A kezdeményezéssel kapcsolatos legfrissebb tudnivalók, hírek a Magyar Zöld Facebook-oldalon és a magyar_zold Instagram-profilon is megtalálhatók.

Végezetül: Mit tehetünk (ha már informálódtunk a témában)? Ne dugjuk a fejünket a homokba! Beszéljünk róla, kezdeményezzünk beszélgetéseket, ötleteljünk, isnpiráljunk másokat! Tegyük átgondoltabbá háztartásunk fogyasztását! Vásároljunk bevásárlólistával, válasszuk a helyi terméket, megfelelően dolgozzuk fel, tartósítsuk az élelmiszereket! A felesleget komposztáljuk vagy hasznosítsuk újra! A Magyarországon is működő Élelmiszerbank például ebben lehet a segítségünkre, a szervezet a gyártóktól, áruházaktól ment élelmiszert, hogy azt rászorulóknak adják. Akár az ő munkájukat is segítheted!

Indiában és Kína egyes részein az üres tányér azt jelzi, ízlett az étel. Ez is egy jó szokás, érdemes megszívlelni! Csak annyit tegyél a tányérodra, amennyit megeszel! – ezt pedig nagyanyáink tanították. Kezdjük ezzel a szemléletformálást!

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcain számos „zöld”, vagyis környezetvédelmi témájú könyv megtalálható. Keressünk, böngésszünk, fejlődjünk!

SzaSzi

Forrás: szelektalok.hu, zoldgyor.hu, zoldgyor.hu, rollnatural.hu, greendex.hu