Immár 13. alkalommal került sor felolvasóestre a Bezerédj-kastélyban, Sulyok Attiláné könyvtáros szervezésével és moderálásával. Korábban Arany János, Ady Endre, Devecseri Gábor, Fekete István, Galgóczi Erzsébet, Radnóti Miklós, Wass Albert, Gárdonyi Géza, Szabó Magda, Petőfi Sándor, Rejtő Jenő, valamint Móra Ferenc élete és művei szerepeltek az összejöveteleken, ezúttal pedig Jókai Mór írásaiból olvastak fel lelkes könyvtárlátogatóink.

Jókai hatalmas életművet hagyott maga után, ő teremtette meg Magyarországon a széles olvasóközönséget. Rendkívül termékeny szerző volt, akinek művei sok irodalmi műfajban, regényekben, novellákban, színművekben és újságcikkekben jelentek meg. 1825. február 18-án született Komáromban, köznemesi családban, Jókay Móric néven. Apja Jókay József ügyvéd volt, édesanyja Pulay Mária. Anyakönyvezett nevében az y-t később i-re változtatta, hogy nemesi származása ne kapjon hangsúlyt. Akkor kezdte használni művei aláírásakor a Mór utónevet is. Csodagyereknek tartották, mert érdeklődése, fantáziája korán kiemelte a hasonló korú gyerekek közül. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, Pozsonyba cseregyerekként, 10 évesen került német nyelvtanulás céljából. Példás magaviseletű, kitűnő diák volt. 12 évesen elvesztette apját, ez nagy lelki megrázkódtatást jelentett számára. A pápai református kollégiumban ismerte meg Petőfi Sándort és unokatestvérét, Orlai Petrich Somát, velük vett részt az önképzőkör munkájában. Itteni diákélete nevezetes fordulópontot jelentett életében: addig a festőművészet vonzotta, Pápán viszont verseket és novellákat kezdett írni. Két költeményét a felolvasóesten Németh Péterné Gizike előadásában hallgathattuk meg.

A reformkorban a nemesi kiváltságok még léteztek, Jókai azonban nem a földből akart megélni, értelmiségi pályára lépett. A középiskola elvégzése után jogot tanult Kecskeméten (1842‒1844), ahol megismerkedett a magyar Alföld parasztéletével. A pöriratokban nem sok kedve telt, titokban költeményeket, elbeszéléseket írt. Vonzotta az írói pálya, 1844-ben jelent meg első novelláskötete, majd megkezdte regényeinek írását. Első regénye 1846-ban jelent meg Hétköznapok címmel, itt már felismerhetők művészetének jellegzetességei: képzeletének gazdagsága, fordulatos meseszövése, lebilincselő stílusa és humora. Hatalmas elbeszélő tehetsége volt. Petőfi bevezette a fővárosi fiatal írók társaságába. A 20 éves jurátus jobban érezte magát a Pilvax-kávéházban, mint az ügyvédi irodákban. Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem lépett jogi pályára. A lapok szívesen közölték novelláit, 22 évesen már átvette az Életképek szerkesztését. Petőfivel együtt a fiatal pesti írók élére állt.

23 évesen az 1848-as pesti forradalom egyik vezéralakja lett. Március 15-én ő fogalmazta meg és olvasta fel a híres 12 pontot, illetve ezen a napon kezdődött szerelme a nála 8 évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Hamarosan házasságot kötött a színésznővel, amiért Petőfivel felbomlott a barátsága. A frigy nagy felháborodást keltett a Jókai család körében is, anyja kitagadta. A forradalom és szabadságharc alatt aktívan részt vett a politikában, újságírással kereste a kenyerét. Követte Kossuthot a toborzóútjaira, a kormánnyal tartott Debrecenbe, majd vissza Pestre, utána Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. A Bükk egy apró falujában rejtőzködött négy hónapig, mert a kivégzendő írók listáján ott szerepelt ő is. Kovács János néven élt, írásai Sajó álnéven jelentek meg. Ebből az élményéből született az Egy bujdosó naplója című könyve. Akkor találta meg igazi hivatását, amikor mások elhallgattak; hitet, vigasztalást vártak tőle az olvasók.

1850-ben, miután kibékült édesanyjával, megkapta az örökségét. Telket vett a budai Sváb-hegyen, ahová gyönyörű nyaralót építtetett, illetve egy villát Balatonfüreden. Eddig még nem volt arra példa, hogy magyar író házat szerzett volna a tollával. 27 évesen már híres elbeszélő volt, és megkezdődött színházi sikereinek sorozata. Az esten elhangzott a Mátyás király forrása című mese is, melyet a Fodor család, Fodor Kamilla, testvére és édesanyja együtt olvastak fel. Kamilla a legfiatalabb felolvasónk, mindössze 10 éves, és már nem először szerepelt ezen a rendezvényen.

Jókai életműve nemzedékek sorát nevelte hazaszeretetre, emberszeretetre és a haladás iránti hűségre. Az 1850-es évektől bámulatos termékenységgel írta regényeit, elbeszéléseit, verseit, színdarabjait. Ekkor kezdődött első sikeres írói korszaka. Történelmi regényeiben (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon, Janicsárok végnapjai) vigaszt kívánt nyújtani: a korábbi pusztításokat is túlélte a nemzet. A reformkor eszményeit, a nemzeti felemelkedésért vívott küzdelmet, a nemzetegyesítés, az érdekegyesítés célját mutatja be az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című családregény dilógiájában. Előbbit Bakainé Zita mutatta be.

Írói munkássága mellett Jókai politikai karrierbe is belefogott az 1860-as évektől, többször volt parlamenti képviselő. Már első felszólalásával nagy sikert aratott az országgyűlésen, összesen 31 éven át volt tagja a képviselőháznak. Támogatta a kulturális élet és oktatás fejlesztését. Azonban a politika sem távolította el nagy szenvedélyétől, az írástól. Az 1870-es évek közepéig tartó időszak jelentette pályájának csúcsát. Olyan jelentős művek keletkeztek ekkor, mint a Szegény gazdagok vagy Az új földesúr. A Szegény gazdagok az író legvitatottabb műve, egy Fatia Negra nevű álarcos bandita és egy gazdag uzsoráscsalád egymásba ágazó történetét meséli el. A rablót egy valóban élt személyről mintázta. A regény következtetése az, hogy a pénz nem tesz boldoggá. Több filmfeldolgozás is készült belőle (mint ahogyan Jókai számos más művéből), jelenleg pedig a Győri Nemzeti Színházban mutatják be az életét Jókai – Életmesék címmel. A Szegény gazdagokból Dobay-Nagy Annamária olvasott fel.

Jókai munkásságának fénykora a kiegyezés utáni időszakra esik. Ekkor születtek legjelentősebb művei: A kőszívű ember fiai, a Fekete gyémántok, Az arany ember, az És mégis mozog a föld. Regényeire a hangnem sokfélesége jellemző, meseszövése romantikus, gyakoriak a meghökkentő fordulatok, jellemei megannyiszor eszményített alakok. A Fekete gyémántok a nemzeti polgárosodás ábrázolása, romantikus vágyait fogalmazta meg a regényben. Köznemes főhőse nem süllyed dzsentrivé, hanem vállalkozóvá válik. Ő maga is a jövő felé fordult, a jövőt kutatta merész fantáziával – A jövő század regénye című utópiájának sok tudományos és társadalmi fikciója később valósággá vált. A forradalmat és szabadságharcot dicsőítő A kőszívű ember fiaiból Fodor Karolina választott részletet. Közülük kiemelkedik Az arany ember is, melyről azt írta, hogy „ez a legkedvesebb regényem”. Egyesek vallomásregénynek tartják, Tímár Mihály alakjában saját problémáit is megfogalmazta. A főhőst Senki szigetére menekíti, aki csak ott találhatja meg a boldogságot. Körmendy Lakatos Mária idézte fel a népszerű regényt.

Jókai számos újságot alapított és szerkesztett. A legismertebb közülük a Nemzeti Újság, amely hosszú ideig a legolvasottabb lapok közé tartozott. Megalapította népszerű élclapját, az Üstököst, majd népszerű politikai napilapját, a Hont. A legnépszerűbb magyar regényíró 60 éves pályáját folyamatos érdeklődés kísérte. Kalandos történelmi regényei közül a kuruc korban játszódik A lőcsei fehér asszony, amelyből az olvasók Korponayné Géczi Julianna történetét ismerhették meg. A romantikus história főhőse egy császárhű szépasszony, aki szembekerül a kurucok oldalán harcoló családjával. Győrben, a régi Városháza alatti tömlöcben raboskodott, fő- és jószágvesztésre ítélték. Vallomásai tele voltak ellentmondással, ezért elrendelték a kínvallatását, megcsigáztatták. 1714. szeptember 25-én lefejezték a Piactéren (ma Széchenyi tér). Az árulónak bélyegzett asszony hű maradt a császárhoz, de családjához is. A műből Németh Kálmánné Zsóka választott részletet.

Jókai 15 nyelvet sajátított el. Írói tevékenységének sikere mellett társadalmi ügyekben is aktív volt: részt vett a Magyar Országos Könyvtár megteremtésében, szorgalmazta a nők jogainak megvédését, és számos jótékonysági akcióban vett részt. Utazásai ösztönözték írói munkásságában, ezekből a tapasztalatokból is merített ihletet. Megtiszteltetés volt számára, hogy Erzsébet királyné is az olvasói közé tartozott. Az Osztrák‒Magyar Monarchia Írásban és Képben című nagyszabású díszmű készítése során a magyar rész szerkesztésére őt kérték fel. Az uralkodócsalád bizalma boldoggá tette, mikor a trónörökös öngyilkos lett, élete csapásának érezte. 1886-ban felesége, Laborfalvi Róza halála után Jókai úgy érezte, többé nem képes az írásra. Utolsó éveinek legsikerültebb alkotása a Sárga rózsa című elbeszélése. A balladaszerű történet középpontjában egy csikós és egy gulyásbojtár halálos vetélkedése áll a sárga rózsáért, szerelmükért, Kláriért. Fodorné Kecskés Gizella olvasott fel a műből, Járfásné Ilike pedig A tengerszemű hölgyből.

1894-ben, 50 éves írói jubileumán az egész ország ünnepelte. Mindenütt megnyilvánult az iskolák, hírlapok, színházak tisztelgése. Ferenc József jókívánságait az állam hivatalos lapja közölte, a szerb király és a bolgár fejedelem üdvözlő sorokat intéztek hozzá, a budapesti egyetem tiszteletbeli filozófiai doktorrá avatta, több város díszpolgárává választotta, értékes ajándékokkal lepték meg. A legmaradandóbb emlék azonban szépirodalmi munkáinak egységes kiadása volt 100 kötetben!

Felesége elhunyta megbénította lelki erejét. Fogadott leánya, Róza (Feszty Árpád felesége) gondoskodott róla. Velük élt 1899-ig, amikor feleségül vette a 20 éves Grósz (Nagy) Bella színésznőt. Országra szóló botrány volt, amikor hirtelen elhatározással nőül vette a színésznőt, alaposan megbotránkoztatva a közvéleményt. Semmi sem ártott jobban népszerűségének, kortársai nem tudták megbocsátani neki, rokonai, barátai elfordultak tőle. Jókai a kínos helyzetben számított fogadott lánya megértésére, de csalódott. A felháborodás hátterében valószínűleg a tekintélyes örökség elvesztése miatti aggodalom állt. A kapcsolat úgy elmérgesedett, hogy az író halála előtt minden vagyonát és a művei jogdíjait is második feleségére hagyta. Fesztyné pert indított az örökségért.

Utolsó éveiben is rengeteget dolgozott, kalandos történeteket írt, melyek elsődleges célja a szórakoztatás volt. Egész életében aktív maradt, egészen haláláig írt, összesen mintegy 150 regényt, novellát és egyéb művet számlált munkássága. 1904. május 5-én halt meg Budapesten, közel 80 évesen. A Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokából kísérték utolsó útjára, nagy pompával temették el. Írói örökségének részei közé tartozik a Jókai Múzeum Komáromban, valamint a Jókai-emlékház a fővárosban. 1925-ben, születésének 100. évfordulója alkalmából nagy ünnepségeket tartottak, 1937-ben avatták fel Komáromban a város nagy szülöttének szobrát. Nevére keresztelték el a legrégibb magyar nyelvű írott könyvet, ez a Jókai-kódex!

Életének és munkásságának jelentősége és hatása a magyar irodalomra ma is érezhető. Művei számtalan alkalommal megjelentek filmen és színpadon, több generáció nőtt fel a regényein. Jókai Mórt írói tehetsége és elkötelezettsége emeli az irodalom nagy alakjainak sorába. Köszönöm mindenkinek a közreműködést a felolvasóesten!

Sulyok Attiláné

Fotógaléria: Jókai Mór felolvasóest Ménfőcsanakon, a Bezerédj-kastélyban

26 kép

 

Forrás: tatito.hu, tudasbazis.sulinet.hu, doksi.net, arcanum.com, erettsegi.com, Rózától Belláig – Jókai szerelmei (szerk. Kelecsényi László) Bp, 2002.