Mesemondó hangjegyek
Egy izgalmas és szép kalandra hívja a gyermekeket Koszorus Imola Dalma zongoraművész. Kedves, rajzokkal és mellékletekkel színesített mesekönyve értőn és játékosan kalauzol el a zene világába. Annak kapcsán beszélgettünk vele, hogy 2024. november 19-én a győri könyvtár klubjában is bemutatja új kötetét.
Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Édesapám énekművész a Magyar Állami Operaház kórusában. Testvéreimmel együtt mindhármunkat kiskorunk óta körülvesz a zene. Édesanyánk is igazi zenerajongó, számunkra a koncertek, operaelőadások látogatása rendszeres családi program volt. Nem csoda, hogy végül hivatásos zenészek lettünk. Bátyám, Tóth Sámuel Csaba az Operaház zenekarának igazgatója, karmester és zongoraművész, az öcsém, Tóth Pál Mátyás pedig énekművész, jelenleg a Nemzeti Énekkar tagja. Jómagam pedig a Széchenyi István Egyetem Tánc- és Képzőművészeti Iskola zongorakorrepetitora vagyok, emellett a BoDoBo előadóművészeti együttes tagja.
Hogyan született a Mesemondó hangjegyek ötlete? Mit szeretnél vele átadni?
Biztosan más is találkozott már szülőként azzal a helyzettel, mikor egy teljes egyetértésben meghozott döntést a gyerek abszolút felülír. Férjemmel pedagógusok vagyunk, megbeszéltük, hogy iskolakezdés előtt nem tanítjuk a gyerekeinket itthon írni-olvasni, mert jobb ezt a kollégákra bízni, akik profik ezen a terepen. Izabella azonban annyira erősködött, hogy végül ő nyert. A hangok, a kottaolvasás iránti érdeklődés is ezzel egy időben jelentkezett, szóval, ha már lúd, akkor legyen kövér, megtanuljuk azt is. Igen ám, de egy 5 éves gyerek azért nagyon másképp működik, mint az iskolás, csikorogtak is az agytekervények, hogyan lehetne ezt jól kivitelezni. Adta magát a mese, mint pedagógiai eszköz, fejezetről fejezetre írtam meg, és rögtön leteszteltem a gyermekünkön. Végül több hónap munka, írás, csiszolás, fejtörés után összeállt a történet. Izabella megtanulta belőle a törzshangokat, arra gondoltam, talán más gyermekeknek is érdekes lehet. A zene elméleti része – ki se merem mondani, hogy szolfézs – néha megriasztja a tanulni vágyókat. Hangszerjáték viszont nincs kottaolvasás nélkül, és ha már meg kell tanulni, miért ne csinálhatnánk játékosan?
Ha belekukkantunk a mesekönyvbe, kikkel találkozhatunk?
A koncepcióm az volt, hogy azokat a mondatokat, magyarázatokat, amiket használnék a tanítás során, beleszövöm a mesébe. Szükség volt először is egy főhősre, akinek a Bátor nevet adtam, hiszen kell bátorság ahhoz, hogy az ember belevágjon a zenetanulásba, aztán pedig kitartás, hogy eljusson a célig, legyen az akárhol. A hét törzshang kapott egy-egy karaktert, a „C” hangot Cecil apó személyesíti meg, a „D” -t Dagomér, aki egy cirkuszi bűvész, az „E” hang egy tündér, aki az Édua nevet kapta, az „F” hang, Felícián egy igazi lovag, a „G” hang, Gusztin egy szökött udvari bolond, az „A” hang Áfra, egy tanítónéni, az utolsó hang, a „H” pedig Hárpia, egy cserfes kis boszi.
Kiknek ajánlod a Mesemondó hangjegyeket?
A kiadóval úgy beszéltük meg, hogy a könyv borítóján 6 éves kortól ajánljuk, viszont a gyermek érdeklődése függvényében szerintem korábban is el lehet ezt kezdeni.
Hogyan éred el, hogy egy zenéhez nem értő szülő is végig tudja kísérni a gyermekét a mesekönyvbe rejtett értékes tudás játékos elsajátításának folyamatán?
Ezen nagyon sokat gondolkoztam. Mikor elkezdtem megírni a mesét, még csak a saját gyerekem tanítására koncentráltam, és a frontális tananyagleadást akartam elkerülni a mesével. Ugyanakkor mindig kéznél voltam, bármi merült fel Izabellában, élő egyenesben kapott választ. Végül épp ez lendített át a holtponton: a gyermekem által feltett valós kérdések mellé predesztináltam egyéb felmerülhető kérdéseket is, amiket Bátor szájába adtam. Az én kedves hang-karaktereim pedig sorra megválaszolják őket, de amolyan felnőtt módjára szelektálnak, így aztán vannak nyitva maradt kérdések is. Nyilván ahány gyerek, annyi kérdése lehet, egész biztosan nem tudok lefedni mindent és mindenkit, de nagyon igyekeztem.
Miért fontos szerinted, hogy a zene része legyen az ember életének már kisgyermekkortól kezdve?
Erre a kérdésre hadd válaszoljak egy nálam méltóbb ember, Kodály Zoltán szavaival: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Mire való a zenei önképzőkör, 1944)
Milyen módon segíti a könyv, hogy belemerülhessenek a gyerekek a muzsika világába? Igényel valamilyen kiegészítő eszközt?
A könyvben minden hanghoz tartozik egy QR-kód, amit egyszerűen telefonnal be tudunk olvasni. A történet főhősével párhuzamosan meg lehet tanulni a hangok ABC-s nevét, a mellékletből kivágható névjegykártyák segítségével pedig a helyüket a kottasorban. Mindez pedig csak úgy lehet kerek, ha meg is lehet hallgatni őket. Természetesen rengeteg hang van mélytől a magasig, de középről szoktunk indulni, és ahhoz teszünk hozzá apránként. Zenei nyelven szólva a hét törzshang az egyvonalas oktávban szólal meg, a gyermekek ebben a hangmagasságban kényelmesen tudnak énekelni. Ehhez készítettünk apró, nagyjából félperces kis zenei miniatűröket.
A mesekönyvnek saját honlapja is van, ahol a sok hasznos információ mellett letölthető játékos gyakorlatokat is találhatunk, valamint belepillanthatunk és -hallgathatunk a történetbe is. Látva a szép rajzokat és hallgatva a gyönyörű hangokat, meg kell kérdeznem, hányan és kik vettetek részt a könyv megalkotásában?
Kedves férjem, Koszorus Attila látta el illusztrációkkal a könyvet, illetve segített a zenei mellékletek elkészítésének folyamatában. Ő egy rendkívül sokoldalú társ, gépészmérnök létére remekül orgonál, rajzol, fest, barkácsol, szerel, vagy épp modellvasutat épít az irodájában. Kislányunk, Izabella amellett, hogy a múzsám és tesztalanyom volt, ügyesen felénekelte a dalocskákat. Nélkülük ez a könyv nem jöhetett volna létre, nagyon hálás vagyok nekik. Szeretném a Novum Kiadót is kiemelni, akikkel gördülékeny munkafolyamatokon mentünk végig. Éppen 9 hónap alatt készült el a nyers változatból a végleges könyv, szoktunk is nevetni rajta.
Végül arról mesélj kérlek, hogy mivel várjátok a könyvbemutatóra érkezőket? Gondolom, a zene és az ének nem hiányozhat majd…
A BoDoBo csapatával egy igazán mókás, interaktív, élő zenés műsorral készülünk. Kecskés-Biky Gabriella (zongoratanárnő és a Kiscsillag Református Bölcsőde Intézményvezetője) és kedves férje, Kecskés Tamás (ütőhangszerművész a Győri Filharmonikus Zenekarban, illetve a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium, a Konzi ütőtanára) közreműködésével sikerült egy vidám, szórakoztató könyvbemutatót létrehozni, ahol a zongora mellett változatos ütőhangszerekkel szólaltatjuk meg majd a zenerészleteket. Persze nyomokban tartalmazni fog hagyományos elemeket is, mint például felolvasás a könyvből, de javarészt zenélni, játszani, táncolni fogunk. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Mesemondó hangjegyek ingyenes könyvbemutatójára.
Koszorus Imola Dalmával a Mesemondó hangjegyek című kötetének zenés interaktív bemutatóján 2024. november 19-én, kedden, 17 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárának klubhelyiségében (Herman O. u. 22.). Közreműködik a BoDoBo művészeti csoport. A belépés díjtalan.
Szabados Éva
Fotó: Stemler Áron és Stemler-Kovács Dóra – Mango Fotó & Design Stúdió