Kertész Ákos Makra Ferenc alakjában olyan bizonytalan, a sorsdöntő pillanatokban sokszor megfutamodó hőst teremtett, aki a közösség kirekesztésétől, a szokások felrúgásától félve saját egyénisége és tehetsége elől menekül, hogy beleolvadjon az 1950-es évek környezetébe, ne lógjon ki a szocializmus emberének életformájából. A regény örök érvényű kérdése ma is újabb jelentésrétegekkel ruházódik fel: miért akarnak az emberek elrejtőzni a tömegben ahelyett, hogy megpróbálnának kiemelkedni? A fennálló rendszer helyezi csak a nyomást rájuk, vagy ettől függetlenül is a biztonságosabbnak tűnő utat választanák? A regény a Trend Kiadó gondozásában jelent meg újra, 2024. november 7-én.

„Makra Ferenc pestlőrinci lakost (valamint négy társát, ugyancsak pestlőrinci lakosokat) húsvét hétfőjén hajnalban letartóztatta a rendőrség. Egyheti vizsgálati fogság után Makra kiszabadult, négy társát azonban átadták az ügyészségnek, maga még ugyanezen a napon, a húsvétot követő második hétfőn, becsomagolta holmiját egy kis méretű papírbőröndbe, egy második világháborús kenyérzsákba s egy spárgaszatyorba, és elhagyta a szülői házat. Másnap, kedden, önkényesen kilépett a gyárból, ahol, leszámítva a katonaéveit, inaskora óta megszakítás nélkül dolgozott, s ezzel megkezdődött Makra Ferenc rendhagyó élete és egyben szívós és lankadatlan küzdelme is azért, hogy sorsát visszafordítsa a szélesebb meder felé, melyben az emberek nagy többségének élete folyik.”

Makra Ferenc pestlőrinci munkás fiatalember – miután csoportos nemi erőszak kísérlete miatt letartóztatják, majd a tanúvallomások alapján elengedik – önmagának sem tudja megmagyarázni, hogy miért támadt rá cimboráira az erőszakkísérlet miatt, hiszen az áldozatot lenézte, saját társadalmi közegében pedig elfogadottnak számított, hogy a könnyen kaphatónak mutatkozó lányok olykor pórul járnak – édesanyjától elköszönve gyakorlatilag elmenekül korábbi világából, mert rájön, hogy tettével szembekerült a kültelki munkások normáival. Új alapokra igyekszik helyezni életét, miközben megismeri az orvoscsaládból származó, örökösen lázadó, a kommunista értelmiségieket idilli magaslatba helyező festőnőt, Valit. Látszatra nem is különbözhetnének jobban egymástól, a külső körülmények miatt érzett szégyen, a csoporthoz tartozni akarás vágya és a kitaszítottság tapasztalata mégis közös térfélre helyezi őket.

A regény döbbenetes realizmussal vezet végig egy ember életútjának jelentős szakaszán, megmutatva mindazt a kétséget és vívódást, amely az önmagát feladó személy életét kísérheti. De meddig lehet boldog szürke pontként élni? Illetve valóban boldoggá tesz-e a láthatatlan, egyforma, szürke élet?

„És nem voltam művész, és nem voltam szélhámos, és nem voltam forradalmár, és nem voltam betörő, és nem voltam miniszter, és nem én voltam a jani… pedig lehettem volna. De én olyanforma állat voltam, aki olyan akart lenni, mint más, mint mindenki, szóval észrevétlen és boldog szürke pont, egy a tömegből, akit nem vesznek észre, aki nyugodtan alszik, békésen vegetál, kopaszodik, és kerek pocakot ereszt, akit tisztel a házmester, akinek a közértes előre köszön, a cigarettáját és a zsilettjét mindig ugyanabban a trafikban veszi meg, aki vasárnap megfőzi az aranykarikás húslevest, és Nagy úrral, Kovács úrral, Porempovics úrral egyetemben a sarki kricsmiben korsó sört iszik, és szenvedélyes vitát folytat velük arról, hogy a csapolt sör jobb vagy az üveges; én ezt akartam…”

A szerző főhősén keresztül a Rákosi- és Kádár-éráról is reális képet mutat, a kommunista ideológia mögötti valóságot, ahol a fizetésről és úgy általában a dolgokról nem a teljesítmény döntött, hanem az urambátyámrendszer. Az 1956-os forradalom eseményeit több szemszögből ábrázolja; feltehetően a se nem negatív, se nem pozitív vetületnek volt köszönhető, hogy a kor szigorú cenzúráján át tudott menni 1971-ben a kötet, és nem darálták be.

Kertész Ákos forgatókönyvíró, filmdramaturg, publicista. 1932. július 18-án, Budapesten született. Származása miatt az egyetemi évek előtt tizenkét évig autókarosszéria-lakatosként dolgozott. Magyar–népművelés szakon végzett, majd a Mafilmhez került forgatókönyv- és dialógusíróként. 1958-ban jelent meg az első novellája. A személyét ért támadások miatt 2012-ben Kanadába emigrált, és Montrealban hunyt el 2022. december 7-én. Leghíresebb műve, az 1971-es Makra az elmúlt évtizedben nem jelent meg Magyarországon. A nagy hatású regényből készült filmet 1974-ben mutatták be Rényi Tamás rendezésében. A főszerepet Juhász Jácint alakította.

Móra Kiadó