„Hosszú hallgatás után, kérem, fogadják sok szeretettel a Műhely legújabb számát, melynek hónapokig tartó előállítása alatt újjászületett a folyóirat. Főszerkesztőként úgy érezhettem, hogy szélviharban küszködve el kell ismernem a vesztes csata eredményét, de valamiért mégsem akartam elfogadni, hogy a totális pénztelenség okozza egy ilyen régi szellemi műhely végét.

Vártam, elhatároztuk, hogy átmenetileg online jelenünk meg, folyamatosan kerestem a menekülési útvonalakat, szerkesztőtársaim megállás nélkül gondozták a beérkező kéziratokat, én pedig képtelen voltam megírni a print kiadás végének bejelentését. Pár héttel ezelőtt sorsszerű volt találkozásom Radek Józseffel, a Palatia Nyomda tulajdonosával, aki a legváratlanabb helyen véletlenül felbukkanva, rövid beszélgetésünk során kijelentette, hogy szeretné felajánlani a segítségét, és a következőkben átvállalni a Műhely kiadásának költségeit. Több napig nem tértem napirendre a rendkívüli felajánlás nagyvonalúságától. A győrieken kívül kevesen tudják, hogy a Radek József vezette Palatia Nyomda készíti évtizedek óta a Műhely lapszámait, mindig a legnagyobb szakmai hozzáértéssel, pontosan, és a kiadó számára a legkedvezőbb megoldásokat találva. Számtalanszor mentette ki a Műhelyt nehéz helyzetéből a múltban, de ez most egészen más helyzet.

Olvasóink és szerzőink bizonyára érzékelték a nehézségeket, de sokan azt gondolták, hogyha megjelenhetett egy olyan csodás tematikus szám, mint a 2023/5–6-os (Ön)életrajz – (Ön)arckép, nem lehet olyan nagy a baj. Viszont szerkesztőtársaimmal attól féltünk, hogy az a dupla szám jelenti a befejezést, hisz irodalmi pályázatok híján fenntarthatatlanná vált a kiadás, hiába dolgozik már mindenki hónapok óta ingyen a szerkesztőségben. Tudniuk kell, hogy a Műhely Kft.-nek egy alkalmazottja sincs, aszerint boldogulunk, ahogy a pályázatok engedik. Nagyon büszkék vagyunk párhuzamos (irodalmi és képzőművészeti) tehetséggondozó programunkra, amit szintén fájó szívvel engedtünk volna el. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, hogyan alakulnak támogatásaink, de egyelőre nem kell kijelentenünk, hogy többé nem foghatják kezükbe az olvasók a Műhelyt. Valószínűleg nincs még egy irodalmi, kulturális folyóirat Magyarországon, amelybe a szerzők az elmúlt időszakban már ingyen küldték el írásaikat, amelynél a szerkesztők ingyen gondozzák a kéziratokat, a nyomdaköltséget pedig a nyomda állja, mentesítve ezzel a kiadót. Az első két eset sajnos sok folyóirat számára ismerős, de e három tényező együttállását egyedinek gondolom.

Talán mindenki ugyanazt érzi – hogy nem hagyhatunk veszni egy ilyen nagy hagyományú folyóiratot, és inkább át kell vezetnünk a jövőbe, egy új helyzetbe, új ötletekkel, vállalva az átmeneti nehézségeket. Óriási köszönet mindenkinek, aki munkájával, felajánlásával hozzásegítette az idén 46 évessé váló Műhelyt, hogy elkerülje a korai halált. Soraim talán a szokottnál is szentimentálisabbnak tűnnek, de csak azok érezhetik át igazán azt az érzelmi hullámvasutat, melyen a tavasz kezdete óta utazunk, akik cég- vagy kiadóvezetőként voltak már hasonló helyzetben. A Műhely helyzete tehát még nem oldódott meg, de egy fantasztikus mecénás, a Palatia segítségével megmaradhat a print kiadás, és ezzel megmarad a lehetőség, hogy a jövőben is készítsünk olyan rendkívüli gyűjtői példányokat, mint amilyen az (Ön)életrajz – (Ön)arckép 50 számozott, díszdobozos példánya is volt. Aki e kiadvány után érdeklődik, kérem, a kiadónál jelezze, mert csak nálunk rendelhető! A Műhely 2024/1-es száma tehát először online jelenik meg a folyóirat weboldalán, majd papíralapon is, hamarosan!”

Bízunk abban, hogy hamarosan a második számról is értesíthetjük Önöket!