Az elmúlt évi győri könyvbemutatója után az fogalmazódott meg bennem, hogy bárcsak minél többeknek napos lehetne az a bizonyos B oldal, tulajdonképpen kötelezővé tenném a könyvet! A kötetből egy előadás is készült, amivel a mai napig sikerrel turnézik, hasonlóan követni fogja a Csakazértis szerelem is. Ez rendkívül sok helyszínt, nagy távolságokat, sok fellépést jelent. A Facebook-oldalán látható képek nagyon sokat elárulnak ezekről a találkozókról, hihetetlen figyelem és szeretet veszi körbe mindenhol. Miért fontos az Ön számára a közönségkapcsolat?

Éppen azért, mert rendkívül sokat adnak ezek a találkozások, ezért is megyek. Harminckét évig vezettem talk show-kat, és zömében civil emberek voltak a riportalanyaim. Egyrészt nekem borzasztóan hiányzik, hogy ők nem szerepelnek a televíziózásban semmilyen műfajban, másrészt visszajelzéseket kapok, és az ötleteket csakis kizárólag tőlük tudom meríteni, hiszen nekik írok. Nem is értem, hogyan lehet úgy embereket megszólítani, hogy nem találkozunk velük. Én nekik írok, ezért szeretnék találkozni velük. Minden előadásnak van egy interaktív része, amiből nagyon sokat tanulok, mert ebből kiderül, hogy mi érdekli, mi a gondja az embereknek. Ez ad ötletet a könyveim folytatására, ezért lett a Csakazértis szerelem, mert annyian, de annyian akartak a boldogságkeresés útjáról beszélni. Annyi ember életéből hiányzik ez, hogy kimondhatom, nem vagyunk egy boldog nemzet, de ezzel kell valamit kezdenünk. Ezért jött létre ez a könyv, ami A napos B oldal folytatása. Most azt keresem, hogy melyik témával folytassam, és van is már rá tippem.

A napos B oldal különösen őszintén beszél a 40+-os nők problémáiról, és közben mintha kicsit újradefiniálná a nő fogalmát. Mennyire helytálló ez a felvetés? Szükség volt-e az „újradefiniálásra”?

Pont ezt szeretném! Definiáljunk újra dolgokat! Mi ma egy nőnek a dolga, szerepe, helye, identitása, hasznossága? Hol tud kiteljesedni? Hol tud érvényesülni? Szerintem borzasztó érdekes kérdéssor. Soha ilyen még nem volt, hogy három generáció ennyire szorosan együtt él. Ráadásul ma már alig adaptálhatók azok a tapasztalatok, amelyeket mi a szüleinktől hoztunk, mert oly mértékben gyorsan változott meg körülöttünk a világ, hogy valójában nem tudjuk, most mi, nők, hova álljunk. Csendben megjegyzem, a férfiaknak ugyanez a problémája, de hát hozzájuk azért mégsem szólhatok. Vannak általános kérdések, amik ezeket a nemi szerepeket felülírják, ami felveti, hogy egyrészt egy családban hogyan lehet ezt békében és összhangban kivitelezni – nekem ez igenis újradefiniálás –, másrészt hogyan értelmezzük a családot, mert szerintem ez is kíván egy újragondolást. A család a legjobb közösség, csak nem szabad tőle ugyanazt elvárni, amit ötven évvel ezelőtt. Ezekről muszáj beszélgetnünk! Ezek mind A napos B oldal és a Csakazértis szerelem kérdései is, mert főként 40 fölött kerülnek terítékre. Addig valahol Walt Disney világában élünk mi, lányok, és várjuk a herceget. 40 fölött már megkaptuk őt, és innentől jönnek a kérdéseink... mint ahogyan a hercegnek is. Fontos, hogy olyasmit várjunk el a másiktól és magunktól is, amit meg is tud adni. Nagyon érdekes kérdések vannak, amelyekről beszélni kell!

Jakupcsek Gabriella a 22. Győri Könyvszalon vendégeként (2023, Szabó Béla fotója)

Ha a női öregedéssel kapcsolatos irodalmat, irodalmi műveket keresünk, megdöbbentő, hogy alig találni valamit, a korszerűségük is kétségbe vonható. (Polcz Alaine Ideje az öregségnek, Ideje a meghalásnak című írásai jutnak eszembe.) Korábban a korosodó nőkre jobbára a „csendes beletörődés” volt jellemző, ha egyáltalán ez a téma szóba került. Az Ön könyvein keresztül azonban nagyon másként láthatjuk ezt a korosztályt. Mennyire mondható tabudöntögetőnek? Mennyire érzi újszerűnek?

Abszolút! Azt azért nem állítom, hogy gyökeresen meg fog változni sok ember élete, de lesznek sokan, akik szemléletet tudnak váltani ez által. Azt gondolom, hogy a szemléletváltással kell kezdeni. Az önfeladás, amelybe a nők nagyon hamar belemenekülnek, tulajdonképpen el is rendezi a sorsukat, a karrierjüket, mert nincs bátorságuk nekifutni dolgoknak. Félreértés ne essék! Én nem forradalmat akarok… és nem is a férfiak ellen szólni, hiszen a helyünk megtalálása a világban a férfiaknak is fontos, nekik is akkor jó, ha mi jól érezzük magunkat. Énnekem senki ne mondja magáról, hogy boldog, ha mellette egy boldogtalan nő él, akkor legfeljebb csak birtokol egy nőt, de nem az a boldogság, hanem ha együtt toljuk a szekeret. Olyasmiről beszélek, ami másokban elindíthat valamit, mert igazolva látja magát, megerősítést kap, vagy új kérdésekre fog rácsodálkozni, új szemszögből lát rá a saját életére. Ezek az én kérdéseim is, hiszen én is lányt nevelek, vannak hasonló korú gyerekeim, látom, hogy mennyire élnek máshogy. A saját kérdéseimet teszem fel, és tulajdonképpen ugyanazt csinálom, amit mindig is, mert újságíró vagyok, csak ezúttal könyvben teszem ezt, mert értelmesebben tudom ma már így kivitelezni, ebben a formában és az előadásban. A televízió öt percében nagyon pontosan kell fogalmazni, három mondatig jutunk, de ennél tovább nem.

Azt mondhatjuk, hogy vége a csendes beletörődésnek, vagy – Polcz Alaine után szabadon – ideje a szemfelnyitogatásnak! Nemcsak, hogy van élet a B oldalon, hanem a boldogság is lehetséges! Legújabb könyve címében erős, ikonikus a „csakazértis” szó. Mit jelent ez? Miért csakazértis? Nem természetes a boldogság?

Nem, nem, sőt nem is illik a mi kultúránkban! Negyven fölött erről beszélni, pláne hosszú házasságban erről beszélni nem szokás. Csak akkor szokás emlegetni, amikor hiányunk van. Sok más ilyen kérdésről nem szokás, nem illik beszélni a mi a kultúránkban, nincs szó a 40 fölötti szexről, nincs platformja a társkeresésnek, a kulturált válásnak, és még sorolhatnám. Például bármilyen megdöbbentő is negyven felett, idős embereknek már nem illik társat keresni, csak a társkeresőn, titokban és megszállottan. Ezek kudarcos témák, ezért inkább hallgatunk róla, a közéletben pedig gyengeségnek számít erről beszélni, és mindenki erős akar maradni.

Miként fogalmazná meg a könyv legfőbb üzenetét?

Ezen lehet változtatni, mindez megtanulható! Legyünk bátrak és merjünk, nem kötelező belehalni a boldogtalanságba! Ugyanazt állítom, amit A napos B oldalnál, hogy ennek az óriási hányadát csak Te magad teheted meg. Az emberek többsége a másiktól várja a boldogságot, arra vár, hogy majd megtalálja valaki, aki őt boldoggá teszi. De A BOLDOGSÁG BENNED VAN! … És majd ehhez jön egy társ! Neked el kell érni kellő önismerettel, hogy mire is van szükséged, mire is vagy képes, mi a realitás, ezeket a kvázi boldog érzéseket mi okozza neked, ahhoz kell-e társ, vagy lehet, hogy csak baráti társaság kell, vagy egy közösség. Innentől kitágítom a kört a könyvben, mert nem mindenkinek egy férfi jelenti a boldogságot, csak valahogy ezt is kicsit lesarkítjuk. Ilyen kérdésekről muszáj beszélni! A könyvemben a boldogságkeresésről van szó, ami nem feltétlenül áll egyenes arányban a szerelemmel.

Mindkét kötet a talk show-k könnyed stílusát hozza, ugyanakkor számos szakember is „megszólal” egy-egy témában. Miért választotta ezt a kettős megoldást?

Konkrét tanácsot én nem adok, nem adhatok, ezt még magánemberként is nehezen teszem. Én azt mondom el, ami engem izgat, amit én látok. Elmesélek olyan történeteket, amelyek lenyűgözve tartalmazzák mindannyiunk női stációit. Megannyi élet van ebben a könyvben, akár egy életen belül is, hiszen vannak, akik többször kezdtek újra. Olyan is van, aki 67 éve egy házasságban él, ami egy csodálatos nagy tanítás, hogy azt hogyan lehet megőrizni. De nagy tanítás, ha valaki nyolcvanéves kor fölött szerelmes. Az élettörténetek mellett muszáj, hogy ott legyen egy szakértő, aki a konkrétumokat is elmondja: hol tart az illető, mi történik éppen vele, milyen választások lehetségesek. Tulajdonképpen ezek a maguk módján segítő könyvek, de törekedtem a szakszerű segítségre.

Dedikálás az előadás után (2023, Szabó Béla fotója)

A Margó Irodalmi Fesztiválom a Csakazértis szerelem már bemutatkozott, a fogadtatásról nem lehetnek kétségeink, inkább a folytatásról kérdezem. Lesz-e, mit lehet róla tudni?

Amikor A napos B oldalt megírtam, azért lett benne kilenc fejezet, mert én azt gondoltam, hogy azokat a témákat, vagy legalábbis nagy részüket tovább fogom vinni. Az, hogy éppen melyikkel folytatom, az nagyban függ a közönségtalálkozóktól, meg a beérkező igényektől. Az általános összefoglaló után, amikor a hangnemet bedobom, hogy kezdjünk már el erről beszélgetni, hogy az idő múlása nem egy rémisztő dolog, meg hogy mit tehetünk meg magunkért, akkor már világos volt bennem, hogy a lelki élet lesz a következő, amivel foglalkoznom kell, mert az emberek többségét ez nyomasztja, az egészségen és a pénztelenségen kívül. Ezek mindenképpen ott vannak az első három között. A következő, amivel folytatom, egy picit tágabb lesz, mert engem is az érdekel, hogy 40, 50, 60, 70, 80 évesen nőként mit vár, mit kér tőled a társadalom, mit tanultunk, mit hozunk a múltunkból, és ehhez képest a világ milyen lehetőségeket kínál. Milyen anya leszel, milyen nagymama leszel, milyen leszel dolgozó nőnek és anyának, tudsz-e egyáltalán karriert építeni? Hogy lehet nagymamának lenni, ha elszakít a távolság és a generációs különbség? Mi van akkor, ha főállású anyaként ott maradsz ötvenévesen, és nincs dolgod, mert a gyereked kirepült, de visszacsatlakozni már nem tudsz? Nagyon sok kérdés van a női szerepek körül – bár nem szeretem ezt a szót, de még nem találtam jobbat –, és ez engem nagyon izgat.

A B oldalon a „búcsúdal” is helyet kap majd? Arra gondolok, hogy a szeretteink végigkíséréséről, saját magunk felkészüléséről a „távozásra”, ez a téma is meglehetősen tabu, nem beszélünk róla eleget. Vannak-e olyan tervei, hogy az abszolút tabunak számító elmúlásról, az arra való felkészülésről is ír?

Szoktam az előadásokon erről is beszélni, mert végigkísértem az édesanyámat két éve az útján, és az egy nagy tanítás volt. Meg kellett fogalmaznom magamnak néhány dolgot, hogy mit akarok elrendezni, miről akarok lemondani már, mi az, amibe már nem akarok belemenni. Az elrendezkedés elejénél tartok, addig kell ezt megtenni, amíg még van ereje az embernek. Ha már nincs ereje, akkor sajnos lesz, ami a bakancslistánkon marad. Olyan ez, mint amikor az ember addig tervezi, hogy felmászik a Mount Everestre, amíg már képtelen lesz, mert nem bírja el a lába. Most éppen ott tartok, hogy készül a listám, mi az, amin végig kell mennem, amíg tart az erő, mert utána már sajnos nem mi döntünk.

Jakupcsek Gabriellával a 23. Győri Könyvszalonon 2024. november 17-én, vasárnap, 16 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán.

SzaSzi