Nem saját kötettel, hanem a Magyar Napló kiadványaival, alkotóival érkezik a 23. Győri Könyvszalonra. Ezek a kötetek többségében szeptember végén a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is jelen voltak, milyen sikerrel, tapasztalatokkal szerepeltek ott?

Az irodalmi élethez, jelenléthez számomra az is hozzátartozik, hogy segítjük egymást, az új kötetek megismertetését – így szívesen vállalok moderálásokat. Minden évben nem lehet, és talán nem is szabad új kötettel jelentkezni, sőt, legtöbbször évek telnek el két kötet megjelenése között, és ez így van jól. Ahogy a kilégzés és a belégzés is váltja egymást, úgy van szüksége egy írónak, alkotónak is az elcsendesedésre, hogy belélegezhesse a világot, kitegye magát új impulzusoknak. Persze, ha kötet nem is születik évről évre, azért művek igen. Sok író tárcákat is szívesen ír, reneszánsza van most a tárcaírásnak, aminek kifejezetten örülök, hiszen a rövidségük miatt alkalmasak arra, hogy akár telefonon, útközben is elolvassa az ember. Sokszor éppen ez adja meg a kedvet ahhoz, hogy rákeressenek az írójuk köteteire is. A kötethez nagyobb merítés kell, meg kell várni, amíg egészségesen, belső éréssel össze szeretne rendeződni valami, ami addig csak gomolygó, homályos tartalom volt. Akinek éppen kötete jelenik meg, azzal pedig együtt örülünk, legalábbis a Magyar Napló szerzőinél ez így szokás. Ellátogatunk egymás bemutatóira, osztozunk a másik örömében. Hogy a könyvfesztiválon milyen tapasztalatokkal szerepeltek az alkotók, azt majd biztosan szívesen elmesélik, jó ötlet, meg is kérdezem tőlük!

Kik, milyen művekkel érkeznek Győrbe a Magyar Napló köreiből?

Nyolc alkotó legfrissebb műveit kínáljuk az olvasóknak: Czigány György Itt lubickol fénye... című, összegyűjtött verseit tartalmazó kötetét, Iancu Laura Olvasmány az éjszaka cselekedeteiből című kisregényét, Jánoki-Kis Viktória Csend és zivatar című regényét, Luzsicza István Ágain megtart című versekötetét, Majoros Sándor Woland professzor Szabadkán című kisregényét, Mezey Katalin Örökség és Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című verseskötetét, valamint Wodianer-Nemessuri Zoltán Egy láda dicsőség című elbeszéléskötetét. Nyolc szerző, nyolc megszólalási mód, mind eredeti, jól felismerhető hang. Remélem, örömmel fogadják majd őket és a műveiket.

A műfaji, stílusbeli „sokféleségben” a moderátor milyen vezérfonal mentén navigálja majd a beszélgetést? Mire számíthatnak a látogatók?

Elsősorban a művekről fogunk beszélgetni, de természetesen a művet elhelyezzük az adott szerző pályaképében is, hiszen az is érdekes, hogy miben különbözik az új kötet az eddigiektől, milyen problémák foglalkoztatták az íróját az adott könyvben. A látogatók oldott, barátságos beszélgetésekre számíthatnak, amelyek során közelebb kerülhet hozzájuk az alkotó és a műve is.

Nagyon sokszínű alkotógárda képviseli majd a Magyar Naplót, de kiket képvisel tulajdonképpen a Magyar Napló? Mi a folyóirat (kiadó) „küldetése”?

A Magyar Napló Kiadó köteteit mindenkinek jó szívvel ajánljuk, de nyilván azokat tudjuk elsősorban megszólítani, akik igényes, megtartó értékrenddel bíró szépirodalmat szeretnének olvasni, illetve esszéket, tanulmányokat. A Magyar Napló küldetései közé tartozik, hogy ápolja a közösségi emlékezetet, elmélyítse a nemzeti önismeretet: ez volt a folyóiratot 1994-ben újraalapító és a könyvkiadást 1999-ben elindító Oláh János író, költő alapvetése, amelyhez a kiadó hű szeretne maradni. A történelmi és képzőművészeti munkák, albumok mellett olyan szépirodalmi műveket jelentet meg, amelyek az esztétikai értékeik mellett szilárd értékrendet is képviselnek. Természetesen ez nem zárja ki a humort, a vagányságot, sőt, csak mégis legyenek olyan fényforrások bennük, amelyek erőt adnak, kivezethetnek a sötétből, káoszból. Sokszor éppen az adja meg ezt az erőt, késztetést, hogy megérezhetjük: nem vagyunk magányosak, közösséghez tartozunk, múltunk van, gyökereink, eszményeink.

Verseiről, írásairól, meséiről Önt is ismerheti már a győri közönség. Min dolgozik mostanában? Várható-e saját kötete?

Van egy regényem a fiókban, amelyet még szeretnék alaposan átdolgozni. Mostanában újra elővettem a kész fejezeteket, szerkezeti változtatásokon gondolkozom, és új fejezeteket is tervezek bele. Nem siettetem a megjelenését, amikor egészségesen készen lesz, akkor fogom elengedni. Közben novellákat írok, egy nagyobb lélegzetű írásom éppen a Magyar Napló decemberi számában fog megjelenni, valamint a prózaversek is izgatnak, lassan a most készülő darabok közül is szeretnék útjára bocsátani néhányat. Figyelgetem a világot, és sokat gondolkozom. Az a tapasztalatom a megjelent köteteim alapján, hogy pontosan tudják, mikor kell leszületniük, mikor jöhetnek egészségesen a világra.

2024-ben József Attila-díjat és Bella István-díjat is átvehetett, amihez nagyon sok szeretettel gratulálunk. Mit jelentenek az Ön számára az elismerések?

Azt jelentik, vagy inkább jelzik, hogy vannak, akik szeretettel és bizalommal gondolnak rám. És ez nagyon jólesik. Kislány koromban nem gondoltam volna, hogy az irodalommal bármit is lehet kezdeni. Verseket írtam, az írás azt a biztonságos teret jelentette számomra, ahol a leginkább önmagam lehetek. Ez azóta sem változott. De, azért mégis: megpróbálok méltó lenni az elismerésre.

Mirtse Zsuzsával és a Magyar Napló Kiadó szerzőivel a 23. Győri Könyvszalonon 2024. november 16-án, szombaton, 14 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében, az írónővel korábban készült interjúnk itt olvasható.

SzaSzi