Az előző félévben a győri iskolák történetét ismerhettük meg a kezdetektől a 18. századig, most pedig Győr nagy múltú iskoláiról hallhatunk majd részletesebben. Az előadó elmondta, hogy ezer szállal kötődik az általa bemutatott iskolához: maga is ide járt, itt ismerte meg a férjét, itt volt kezdő tanár; hálás a régi tanárainak, akik a pálya felé terelték. Öt éve kezdett az iskola történetével foglalkozni, előadása címében azért is helyezte el a szubjektív jelzőt, mert az általa fontosnak vélt fordulópontokra fókuszál, és nem törekszik a közel 240 éves intézmény történetének részletes bemutatására.

Révai Miklós

A Liszt Ferenc utca 6. sz. épületen található márványtábla Révai Miklóst ábrázoló bronzplakettje Horváth Adorján (1874–1943) alkotása

Szakácsné Szabó Anikó először a névadó, Révai Miklós (1749‒1807) életéről beszélt, akit méltatlanul kevesen ismernek napjainkban. Nagyszentmiklóson született Révay Mátyás néven. Később, hazafias megfontolásból, elhagyta az y-t, és i-vel írta a nevét, a Miklós nevet a piarista rendben vette fel. Szegedre járt a kegyesrendi (piarista) gimnáziumba, ahol a latin nyelv mellett számtant, mértant, szabadkézi rajzot is tanult. Itt szerette meg az irodalmat a latin nyelven keresztül. Magas szinten ismerte a latin nyelvet, később verseket írt és előadásokat is tartott latinul. Bár Kecskeméten belépett a piarista rendbe, az nem fogadta be, nem érezte otthon magát. Mária Terézia 1777-es rendelkezése a Ratio Educationis előírta a rajztanárok képzését. A rend egy pártfogójának köszönhetően Révait küldte a bécsi képzésre. Bécs igazi Kánaán volt Révai számára, rendkívül jól érezte magát a pezsgő szellemi életű városban, megismerkedett a felvilágosodás eszméivel. Hazatérte után számos latin és magyar verset írt, illetve cikkeket, tanulmányokat is. 1784-ben jelent meg II. József nyelvrendelete. Ennek kapcsán Révaiban megfogalmazódott a Magyar Nyelvművelő Társaság ötlete, amelynek tervezetét a lehető legaprólékosabban kidolgozta. Az intézmény tervei szerint Bécsben működött volna, lett volna könyvtára, nyomdája, de még a vendégek elszállásolására is gondolt. A tervezetet átadta II. Józsefnek, támogatást remélve, de az uralkodó tetszését nem nyerte meg az ötlet, egy levélben utasította Révait, hogy térjen vissza a rendjébe.

Győri Nemzeti Királyi Főbb Rajziskola (1787‒1850)

Révai azonban nem tért vissza, hanem letelepedett Győrben. A város ugyanis közel volt Bécshez és Pozsonyhoz, valamint itt élt barátja, Ráth Mátyás. 1787-ben az akkor induló Győri Nemzeti Királyi Főbb Rajziskola tanára lett, ahol rajzot, mértant, építészetet, földrajzot és géptant tanított. Győr városának már korábban kellett volna rajziskolát működtetnie, de ez csak akkor valósult meg, mikor megkapta a nemesi konviktus épületét (a mai Liszt Ferenc Zeneiskola).

A Liszt Ferenc Zeneiskola napjainkban

Révai a tőle megszokott lelkesedéssel és precizitással vágott bele a tanításba, a mai tanmenetekhez hasonló programot állított össze: 5 csoportot hozott létre, a rajzolás alapjaitól a távlattanig, vagyis a perspektivikus ábrázolásig. Elkészítette a tanításhoz szükséges elemi rajzmintákat, hozzájuk magyar nyelvű, szakszerű feliratokat, mert az oktatás magyar nyelven zajlott. Némelyik szót magának kellett megalkotnia, ugyanis sok mindennek nem volt magyar elnevezése. Saját tankönyveiből többet az iskola rendelkezésére bocsátott, metszeteket és mintarajzokat vásárolt. Évi 300 forint volt a fizetése, ennek ellenére 500 forint értékben könyvekkel, taneszközökkel támogatta az iskolát, melynek az épületében lakott, az emeleten volt a rajzterem és a rajztanító lakása.

Emléktábla a Liszt Ferenc utca 6. sz. épület falán

Amikor 1790-ben a korona Bécsből Budára tartván Győrben töltött egy éjszakát, Révai az ünnepségek egyik szervezője volt, transzparenseket készített és kivilágította az iskola épületét. A rajziskola egyre népszerűbb lett, a korszakban a legtöbb mesterembernek szüksége volt a szaktudásra szakmájához, például a tervezéshez, a méretarány megállapításához, vagy egy jellegzetes minta elhelyezéséhez. Révai 1795-ben hagyta el az iskolát egy sajnálatos incidens miatt. Pintér Sándor városgazda hangosan mulatott, és ezt Révai zokon vette. Bár Pintér később bocsánatot kért, de ez nem volt elég, beszüntette a tanítást, az iskolának adott gyűjteményt pedig visszavette. Ezt később átgondolta, és 1800-ban visszaküldte az iskolának az anyagot, tehát még évekkel később is tett az iskoláért. A hagyaték napjainkban is megtalálható az iskolában: a rajzok és vázlatok mellett több latin és magyar nyelvű verse, levelei és a Magyar Nyelvművelő Társaság terve, a Magyar Költeményes Gyűjtemény, A szóelemző írásmód, a Halotti beszédről írt tanulmánya és számos könyve is a hagyaték része.

Alreáliskola (1850‒1872)

Az iskola folyamatosan fejlődött, és hogy az iparos-kereskedő város igényeit jobban kiszolgálja ‒ bár még nem rendelkezett a szükséges engedéllyel ‒, 1850-től alreáliskolaként működött tovább. Tanítottak nyelvtant, számtant, történelmet, könyvvitelt, természetrajzot, géptant, vámismeretet, éneklést, francia és olasz nyelvet, de a testgyakorlás is a tananyag része volt, tavasztól őszig a diákok szabadtéren tornáztak. A tanév október 1-én indult és júniusig tartott, júliusban voltak a vizsgák és augusztus-szeptemberben szünet. Az értékelési skála pedig hanyatló, elégtelen, ernyedetlen (vagyis nem lankad a figyelme), változó, szórakozott, törvényszerű-kevésbé törvényszerű és dicséretes között mozgott. 1945-ig az iskola jó kapcsolatot ápolt az egyházzal, bár nem volt egyházi intézmény, a tanárok és a diákok rendszeresen látogatták a miséket a jezsuita vagy a kármelita templomában. Több mint 2000 diák járt az intézménybe a több mint 20 év alatt, amely közben a mai Liszt Ferenc utca 15., majd 17. szám alá költözött, és osztozott a jogakadémia épületén. Folyamatos helyhiánnyal küzdöttek, még az alagsorban is órákat tartottak, nem voltak szertárak, se könyvtár. „A diákok zsellérként sínylődnek a padokban” ‒ írták a korabeli állapotokról.

A Királyi Jogakadémia 1869-ben elkészült épülete (az 1900 körül készült képeslapon a „Magy. kir. állami polgári leányiskola” felirat szerepel, ez csak a jogakadémia megszüntetése után költözött be)

Főreáliskola (1873‒1940)

A társadalmi fejlődés követelményeihez igazodva, hogy a diákok továbbtanulhassanak a felsőoktatás bizonyos intézményeiben, 1872-ben megállapodás született a város és az állam között: az alreáliskolát államosítják, és főreállá fejlesztik. A városnak cserébe 4 éven belül megfelelő épületet kellett biztosítania az iskola számára. Több terv is született, emeletet akartak építeni és bővíteni az iskolát, de a Liszt Ferenc utca nem volt alkalmas erre, így végül a vasútállomás mellett kaptak egy telket és egy teljesen új, az akkori tanügyi követelményeknek megfelelő épületet építettek az iskola számára. A telek egy üres vásártér volt a város szélén, a vasúton kívül nem volt más a ma álló jellegzetes épületek közül, a Városháza is csak később épült meg. A közvélemény élesen bírálta a helyszínt, féltve a diákságot a vonatról leszálló züllött alakoktól, és aggódtak a korom és pernye miatt.

Az építészeti terveket Meixner Károly budapesti műépítész készítette el, melyeket a főreáliskola tanárainak is elküldött véleményezésre. Az új épület alapkövét 1892. augusztus 22-én rakták le. A kivitelezésben 18 cég vett részt, közük kevés volt győri. A kivitelező Schlichter Lajos – aki többek között a közkórház és az Ágyúgyár épületét is építette – a későbbiekben adományozóként is támogatta az elkészült iskolát. Az 53 méter hosszú homlokzattal rendelkező, német neoreneszánsz épület egy év alatt elkészült, 1893 szeptemberében már átköltözött, de az ünnepélyes avatásra csak október 4-én, Ferenc napon került sor, így tisztelegve I. Ferenc József császárnak. A főreáliskola, ha nem is az ország, de a Dunántúl legmodernebb iskolaépülete volt. A ma már nem létező téli csarnok lehetőséget biztosított az egész éves testgyakorlásra, később teniszpályák is létesültek, ahova a tornacsarnokból közvetlenül nyílt ajtó. A csarnokot úgy építették meg, hogy a sportolás mellett ünnepségeknek és zenei rendezvényeknek is otthont adhasson.

A Kir. törvényszék és a Révai reáliskola testgyakorlótere (képeslap, Knöpfmacher J. Budapest, 1916)

A legendás baglyos kilincset Schima Bandi iparművész tervezte

Az épületben az igazgató számára egy 200 négyzetméteres 5 szobás lakás is helyet kapott, amelyhez még konyhakert is tartozott. Első lakója Lenner Emil lett, aki a leghosszabb ideig, 30 évig volt az iskola igazgatója (a Tanácsköztársaság idején váltották le). Az iskola jelentős szerepet játszott a város életében haladó gondolkodású, tevékeny tanári kara és tehetséges diákjai révén. Főként a századfordulótól 1920-ig virágzott sokoldalú tevékenységével az intézmény. A Tanácsköztársaság idején a helyhiány megoldására új telket jelöltek ki az iskolának (a régi kórház környékére), de az új épület örökre terv maradt.

Az iskola baráti köre támogatta a nehezebb sorsú diákok taníttatását, hiszen ekkor még tandíjat és beiratkozási díjat is kellett fizetni. Nem csak pénzzel segítettek, volt fogorvos, aki 10 diák fogát kezelte egy évig, vagy a resti, ahol egy diák éves ellátásáról gondoskodtak, amelybe a meleg étel is beletartozott.

A tanulók rendszeresen kirándultak, nemcsak a Bakonyba és Magyarországon, hanem külföldre, Párizsba, Rómába, Bécsbe is szerveztek utakat. A tanárok is utaztak, továbbképzéseken vettek részt, akár hosszabb ideig is. Magvassy Mihály például egy évet töltött Németországban, hogy tanulmányozza az ottani sportoktatást. Az iskolában 3 könyvtár is rendelkezésre állt: egy a diákoknak, egy a pedagógusoknak, egy pedig az Önképzőkör számára. Az Önképzőkör és a különböző egyletek az iskolában alulról szerveződtek, vagyis igazi diákszervezetek voltak. Az iskolában a zenei élet is jelentősnek számított, 100 tagú énekkara és 35 fős zenekara is volt, rendszeresen rendeztek koncerteket. Lenner Emil, az iskola igazgatója nagy zenebarát volt, rendszeresen részt vett a próbákon és a koncerteken is. Népszerűnek számított a sport is, az iskolában az akkor létező szinte minden sportot űztek, a vívástól a birkózásig. Az országban először itt működött iskolai csónakázó egylet. A szabályzatát is elkészítették, az első csónakot, amit vettek, Győrnek nevezték el. Schlichter Lajos segítségével épült a kikötő, a későbbiekben csónakházuk is lett, de ez sajnos mára az enyészeté lett. Leghosszabb túrájuk Ulmtól Győrig tartott. A csónakázó egylet vezetője Ruby Miroszláv (1856‒1895) rajztanár, grafológus, néprajzkutató volt, aki megírta az első iskolatörténetet, összegyűjtötte a Révai-féle műszavakat, emellett tagja volt a Vízvezetéki Társulat igazgatóságának, az Ének-zeneegyletnek, a Korcsolyázó Egyletnek.

Az iskolának volt focicsapata is, első meccsüket a tatai kegyesrendiek ellen játszották, ami 1:1-es döntetlennel zárult. Külön figyelmet érdemel az Önképzőkör, ami 1899-ben felvette Révai nevét, ahol a jó tollú diákok, versmondók kibontakozhattak. Leghíresebb tagjuk Weöres Sándor, aki két tanévig volt révais diák, és akinek két versét méltatta az Önképzőkör érdemkönyve.

Győr, Áll. Főreál iskola (képeslap, Győr, Hermann Izidor, 1912 előtt)

Gimnázium (1935‒)

A két világháború között, 1935-től vált az iskola gimnáziummá. Folyamatos helyhiánnyal küzdöttek. A II. világháború jelentős pusztítást végzett anyagi és szellemi téren egyaránt. Alig volt tanítás, a vidéki diákok nem tudtak bejárni, de ha 3 óránál hosszabbra nyúlt a bombázás, a győri diákoknak sem kellett visszamenni az iskolába. 1945-ben mindössze 15-en tettek érettségi vizsgát.

Az 1940-es években készült képeslap részlete az épületről

Az 50-es évek ideológiai légkörében az intézmény vegyes típusú lett: mintegy 20 évig szakközépiskolai osztályai is voltak. Nagyobb hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre. 1957-től heti 2 órás kötelező politechnikai oktatás kezdődött az alagsori helyiségekben. Politechnika és vasútmodellező szakkörök is indultak. A politechnika szakkör végén a tanulók akár pogácsaszaggató eszközt is képesek voltak elkészíteni. A gyakorlati képzés javítása érdekében bevezették az 5+1-es rendszert, azaz a tanulók a hatodik, szombati tanítási napon valamilyen munkahelyen szereztek gyakorlati tapasztalatokat. Az 1952‒53-as tanévben zenegimnáziummal bővült az intézmény. Az elméleti óráik délután folytak, a gyakorlati képzés a Rákóczi utcai zeneiskolában történt.

A tanárok és a szülők között ebben az időben is jó volt a viszony, időnkénti spontán tanár‒szülő bulikra is sor került. A Gaudeamus igitur című dal éneklését betiltották, helyette született a Búcsút veszek immár régi iskolámtól című dal. Az 1956-os győri eseményekről Schleich Lajos tanár készített feljegyzéseket, részletesen leírva a tanári kar és a diákok tevékenységét.

Az iskola második virágkora a hatvanas évektől, a tagozatos osztályok belépésével kezdődött meg, a 70-es években felújították, új épülettel bővült az intézmény.

Az épület napjainkban a Jókai utca felől

Híres tanítványok

Az iskola tanítványai között találjuk gróf Batthyány Lajost, aki mind a győri akadémiát, mind a rajziskolát látogatta, de Liezen-Mayer Sándor, az európai hírű festőművész is ide járt 1851 és 1854 között, vagy a nemzetközi hírű karikaturista Kelen (Klein) Imre. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter az iskolában tett látogatásakor rajzai miatt dicsérte meg Zólyomi Bálint tanulót, aki később biológusként, Kossuth-díjasként, az MTA tagjaként írta be nevét a magyar tudománytörténetbe. A miniszteri dicséret után ő készíthette el az iskolai értesítő címlapját.

Híres tanárok

A 19. század első felében Frumann Antal volt az intézmény legnevesebb tanára: több középület terve, felépítése fűződik nevéhez, így az újvárosi plébániatemplom, a Bisinger-féle temetőkápolna, a tűztorony restaurálása, a színház és a Széchenyi tér 2. számú lakóház homlokzatának kialakítása. Szintén itt tanított az országos hírű tornatanár, Magvassy Mihály (1836‒1897), aki az 1850-es években szorgalmazta a tornasport meghonosítását. Arany Dániel (1863‒1945) matematikus a főreálban érettségizett, majd matematikatanári oklevelet szerzett. 1893 és 1896 között egykori alma materében tanított. 1893-ban megalapította a ma is működő Középiskolai Matematikai Lapokat. Emlékére rendezik az országos Arany Dániel matematikai versenyt. Dr. Kovács Zoltán (1871‒1912) csillagász, Kovács Margit keramikusművész édesapja is az iskola tanára volt, valamint a vívókör elnöke. Szondy György író, több gyermekkönyv szerzője az 1919/20-as tanévben oktatott a Révaiban. A „Turul” cserkészcsapat vezetője volt. Győrből Debrecenbe került, ahol felfigyelt Szabó Magda, a későbbi írónő tehetségére, aki egész életében szívesen emlékezett vissza szeretett tanárára.

Cziráki Lajos (1917‒2003) festőművész az intézmény rajztanáraként generációkkal kedveltette meg a művészetet és a rajzolást. Utódai, Németh Attila és Dubi Árpád pedig folytatták az általa megkezdett munkát. Czapáry Endre (1922‒2018) matematikát és fizikát tanított, az általa készített tankönyveket szinte mindenki tartotta már a kezében. Tamás Imre évtizedekig volt tanára, majd igazgatója az iskolának.

Itt és most…

Az iskola épülete napjainkban

Az előadás végén a jelenre és a jövőre is kitért Szakácsné Szabó Anikó. Az elmúlt tanévben közel 800 diák tanult az intézményben 26 osztályban, 4, 5 és 6 évfolyamos képzésben. Az iskolában több mint 70 tanár tanít. A tanulmányi és érettségi átlagok magasak, mint ahogy a továbbtanulási felvételi átlagok is, valamint a megszerzett nyelvvizsgák száma és a kompetenciamérések eredményei szintén.

Az iskolai élet is pezsgő, évente van diákdiri-választás, 24 órás vetélkedő. A diákok részt vehetnek a Határtalanul Programban, illetve idén csatlakoztak a Kutatók éjszakája programsorozatba is. Sok diák büszkélkedhet Jó tanuló, Jó sportoló megtisztelő címmel. Az iskolához kollégium is tartozik, és új, modern laborok segítik a magas szintű kémia- és fizikaoktatást.

A múlt nagynevű diákjaihoz újabbak csatlakoznak. Itt tanult Áder János volt köztársasági elnök, valamint Pintér Bence, a város jelenlegi polgármestere. Förhécz Adrienn meteorológus, Fűzfa Balázs irodalomtörténész, dr. Villányi Balázs, a győri kórház orvosigazgatója, Mentes Júlia Virginia színésznő, dr. Andréka György, a győri állatkert igazgatója szintén az intézmény diákjai voltak. Több, talán inkább a tudományos közéletben ismert, nemzetközi kutatásban jelentős eredményeket elért kutató is itt nevelkedett. Dr. Totik Vilmos Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Kutatási területei az ortogonális polinomok, az approximációselmélet és a potenciálelmélet. Dr. Dudits Dénes Széchenyi-díjas magyar növénygenetikus, biotechnológus, az MTA rendes tagja, a növényi molekuláris és sejtbiológia, valamint a biotechnológia nemzetközi hírű tudósa. Dr. Szabó Csaba magyar kutatóorvos, farmakológus, az MTA doktora, a szabadgyökök által kiváltott sejtkárosodás molekuláris kórélettanának szakértője. Ő a világ 9. leggyakrabban idézett farmakológusa és a világ egyik legidézettebb magyar kutatója.

Az előadás végén a hallgatóság tagjai is mesélhettek a Révaihoz kötődő élményeikről, akiknek a soraiban olyan volt révais is ült, akinek jövőre lesz az érettségijének 70. évfordulója.

Az előadás-sorozat következő részében, 2024. november 13-án Németh Tibor igazgató beszél majd a Kazinczy Ferenc Gimnázium történetéről.

Bartha Annamária

A képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a fotók a szerző felvételei.