Jött, látott és győzött
Röpke két esztendő alatt belopta magát a győri színházlátogatók szívébe Móczár Bence: a fiatal művész mind a szerepeiben nyújtott alakításaiért, mind pedig rendezéseiért kivívta a fiatalabb és az idősebb nézők elismerését. Nemcsak az övékét: az előző évad végén kiérdemelte a színház közösségétől a Kisfaludy-díjat is.
Nem túlzás azt állítani, hogy a színházművészet 28 éves, elkötelezett szereplője élvezi sorsa alakulását: szülővárosától alig félszáz kilométerre valósíthatja meg önmagát. Indíttatásáról és terveiről is vallott a vele készített interjúban.
Véletlenül került a pályára vagy tudatos építkezéssel?
Talán a kettő egyszerre… Már a pápai Tarczy Lajos Általános Iskolában tagja voltam Lombosi Anikó néni színjátszó csoportjának. Vicces, de hetedikes voltam, amikor írtam egy darabot a Mikulás-napi ünnepségre. Aztán gimnazista koromban szerencsémre Pápára költözött egy alternatív színházi csoportosulás, a Teleszterion Színházi Műhely és annak vezetője, Komáromi Sándor. A vele való megismerkedés döntötte el végleg, hogy színházzal szeretnék foglalkozni. Elég komoly diákszínjátszó életet éltünk, közösségi házunk volt, magyar alternatív- és diákszínjátszó fesztiválokra jártunk, sőt a közös munka végén még Monacóba is eljutottunk egy vendégjátékra. Fontos és meghatározó élmények voltak.
Hogyan sikerült a felsőfokú képesítés megszerzése?
Elsőre nem vettek fel a budapesti színművészetire. Másodszor már a Kaposvári Egyetemet is megjelöltem, és fel is vettek a Rippl-Rónai Művészeti Intézetbe. Bozsik Yvette és Bakos-Kiss Gábor voltak az osztályfőnökeim, tartalmas munkával teltek az egyetemi évek, gyakorló színészként dolgoztunk Budapesten is, az egybefüggő gyakorlatot pedig a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban töltöttem. Ahogy megkaptam a diplomámat, Bakos-Kiss Gábor hívására 2022-ben a Győri Nemzeti Színházhoz szerződtem.
Milyen események, körülmények segítették a győri beilleszkedését?
Nagyon nyitott volt a társulat, amiért hálás vagyok nekik. Feladatból is akadt elég, mind színészként, mind rendezőként. Komoly nehézségekkel nem is találkoztam, tetszett a művészi munka változatossága. Győr otthonos hangulata, közelsége szülővárosomhoz ugyancsak növelte a munkakedvemet.
Kissé szokatlan fiatalon vállalt rendezői aktivitása. Mi áll közelebb az egyéniségéhez, a színpadi szerepjáték vagy a rendezés?
Ezt nem tudom eldönteni. Mind a kettőt szeretem. Néha szerencsés ez a kettősség, mert ha besokallok az egyik elfoglaltságból, a másik szinte pihentet. Ebből a szempontból is hasznos a változatosság.
Miben láthatjuk most?
Jelenleg a Tom Sawyer kalandjai, a Pénz az égből, a Tűzön-vízen át, A Pincérfrakk utcai cicák, a Valahol Európában, amelyben Forró Attilától vettem át egy szerepet szeptemberben, illetve a frissen bemutatott Szentivánéji álom azok a darabok, amelyekben láthat a közönség. Az idei évadban Feydeau Hülyéje és a Jókai-regényből készült Egy magyar nábob is felkerül a repertoárra. A rendezéseimből műsoron van még az EternalGames – A Végtelen játékai és az Édes Anna osztálytermi változata. November elején mutatjuk be a szintén tantermi keretek közé is szánt új rendezésem: Polcz Alaine önéletrajzi regényéből készül az Asszony a fronton, illetve lesz egy padlásszínházi kortárs ősbemutatónk is Balettláb címmel.
Költői kérdés: hová képzeli magát Móczár Bence mondjuk öt év múlva?
Hogy őszinte legyek: ide, Győrbe. Szeretek itt. A társulat zavarba ejtően korán érdemesnek tartott a Kisfaludy-díjra, amelynek ugyancsak illik megfelelni, mégpedig itt, a győri színházban. Öt év múlva is szeretnék ebben a környezetben élni, minél több műfajt, játszóhelyet és kollégát megismerni. Szeretnék kísérletezni a hely adta lehetőségekkel, és szeretnék valódi és igazi történeteket mesélni a győri nézőknek, akik megérdemlik, hogy néha elröpítsük őket, valahová máshová…
Mohay Gábor
Fotók: Győri Nemzeti Színház