Az első Országos Ipartörténeti Konferencia főként a szakembereknek szólt, de azok számára is van mondanivalója, akik szívükön viselik ipartörténeti örökségünk, emlékeink sorsát. A megnyitón többek között elhangzott, hogy az ipartörténeti emlékek megőrzését tekintve a 24. órában vagyunk. Ezt hogyan kell értelmezni?

Könnyen megérthetjük, ha visszaugrunk az időben a rendszerváltás idejére. 1989 után a magyar gazdaság teljesen átalakult, jelentős részét privatizálták, visszaadták magánkézbe, ennek következtében a korábbi nagyvállalatok megszűntek vagy szétdarabolódtak, helyükre pedig nagyon sok új cég, vállalkozás települt. A legtöbb új tulajdonos a régi helyén újat épít, és nem gondol arra, hogy mi fog történni az ipartörténeti szempontból jelentős értékekkel. Jó esetben a dokumentumok egy része a közgyűjteményekbe kerülhet, de az épületek, épületegyüttesek, amelyek esetleg ipartörténeti szempontból jelentősek lennének, a szemünk láttára tűnhetnek el. Ezért vagyunk a 24. órában, mert annak ellenére, hogy mindezeket látjuk, tapasztaljuk, nincs központi – állami, önkormányzati – rendelkezés, ami biztosíthatná ezek megmentését.

A konferencia tudott-e megoldásokat, lehetőségeket kínálni?

A konferencia programja éppen azért volt nagyon változatos, mert a lehetőségek felvázolására igyekeztünk irányítani a figyelmet, és ez nagyon sokféle lehet. De az ipari dokumentumok és tárgyi emlékek megőrzésében egy újfajta szemléletre is szükség van. Az egyik előadó gondolatát idézve: ne akarjunk mindenhol mindent megőrizni és levédetni, mert az lehetetlen. Ki kell tehát jelölni a fő irányvonalakat, megnézni, hogy ki mit tud tenni ez ügyben, a kormány, az önkormányzatok, a civil szerveződések, a kamarák, a szakma és a cégek. Erre született meg a konferencia ajánlása. Gondolkodhatunk rozsdaövezetekben, a régit megtölthetjük új tartalmakkal, de ehhez nagyon sok pénz kell. Javasoljuk egy országos adatbázis létrehozását, ami már szintén állami feladatokat jelöl ki – ebbe bekerülhetnének a tárgyi emlékek, legyen az ipari épület, gép, termék, nyilvántartási jelleggel, virtuálisan maga a tárgy, hogy felhívja a döntéshozók, a kulturális szféra, az intézmények és a befektetők figyelmét is az értékekre. Adatbázis nélkül a jó ötletek megmaradnak lokálisan, de nem tudjuk átlátni, rendszerben tartani az ipari örökségünket. Miért fontos felhívni a figyelmet? Mert egy barokk épületről a külső jegyei alapján könnyen megállapítható, hogy védettséget élvez, de egy ipari műemléknél nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozik, hogy például adott időszakban különleges építészeti megoldásnak számított-e, képvisel-e bármilyen értéket, érdemes-e az utókor számára megőrizni, új funkcióval megtölteni. Mi erre próbáljuk ráirányítani a közönség figyelmét. A Kamara égisze alatt önálló szervezetként ezt a munkát végezni azért könnyebbség, mert az ipari létesítmények vezetőivel közvetlenebb és intenzívebb kommunikációt tudunk folytatni.

Hogyan született a Győri Ipartörténeti Alapítvány? Hogyan kezdődött az értékőrző munka?

Már 2005-ben megfogalmazódott a gondolata, és 2006-ban létre is jött három szervezet összefogásával, a Pro Urbe Egyesület a Győri Fészek Klub és a Győr–Moson–Sopron Megyei Iparkamara támogatásával. A céljuk akkor egy állandó győri ipartörténeti gyűjtemény létrehozása volt, ezért meg akarták vásárolni a Rába Nyrt.-től azt a területet, ahol még most is áll a légvédelmi bunker. A Ras Építész Kft. dolgozta ki a Győri Ipartörténeti Gyűjtemény építészeti tervét, látványterveit Origó Arrabona elnevezéssel, ami meg is jelent a szaklapban, de az egymilliárd forintos beruházási költségeket akkor nem tudták előteremteni. Az álom nem jött létre, de ma is nagyon érdekes, hogy az építészek hogyan gondolkodtak egy bunker újrahasznosításáról. Az alapítvány végső célja változatlanul egy állandó ipartörténeti gyűjtemény létrehozása, de már sokkal reálisabb gondolkodással. Lényegesnek tartjuk, hogy az ilyen jellegű gyűjteményeknek városonként, vármegyénként vagy területenként meg kellene valósulnia. Külön kell foglalkozni azokkal az emlékekkel, amelyeket nem lehet vagy nem érdemes a helyéről elmozdítani, és azokat, amelyeket már nem lehet megmenteni, de legalább a dokumentációját el kellene készíteni, hogy fotókkal, rajzokkal együtt megmaradhassanak az utókornak.

Az alapítvány kurátorai az első gépszobor avatáson (2023)

A Győri Ipartörténeti Alapítvány honlapja számos kreatív megoldásra szolgáltat példát. A kutatókon, szakmabelieken túl gondolnak például a turistákra is azzal az ipartörténeti sétaútvonallal, amely egy modern megoldással, QR-kódok segítségével informál, gyalogosan vagy kerékpárral is végigjárható. Említhetnénk még a gépszobor-, az emléktábla avatásokat is a sikeres megmozdulások listáján. Jövőre húsz éve lesz, hogy az alapítvány gondolata elindult a megvalósítás útján. Ha visszatekint erre az időre, melyek voltak a legnagyobb sikerek?

Húsz év – ez nagyon jól hangzik, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy miután az említett nagyszabású tervre nem sikerült forrásokat találni, nemzetközi pályázatot nyerni, az alapítvány elcsendesedett, és éveken keresztül nem igazán tudott jelentős eredményt felmutatni. 2014-ben szerveződött újjá és vett új lendületet, innentől kezdve érdemes a projektjeinkről és megvalósításaikról beszélni. Ekkor lett az alapítvány elnöke Miklósy Lajos, aki mellett egy nagyon jó összetételű kuratórium kezdte meg a tevékenységét. Vannak itt gazdasági szakemberek, cégvezetők, kamarai képviselők, közgyűjteményi szakemberek, történészek. Sokfélék vagyunk, de nagyon jól tudunk egymással kommunikálni, egymást segíteni például a különböző területek gondjainak átlátásában. Nagyon sokféle megoldásban gondolkodunk, pontosan azért, mert a tagjaink is nagyon változatos területről jöttek. A sikerhez kell a szakma, kell az anyagi háttér és kell egy biztos hátteret jelentő szervezet is, mint az Iparkamara.

…És persze kell hozzá a tagok lelkesedése is, a csapatmunka, ami mindenkit továbblendít, hiszen ezt a tevékenységet nem pénzért végzik…

Az említett konferencia a legutóbbi projektünk, amelynek kapcsán megállapítottuk, hogy jó csapat vagyunk és jó együtt dolgozni, mert tudjuk egymást segíteni, ösztönözni, együtt dolgozni, és tudunk eredményeket produkálni. A projektjeink évek alatt alakultak ki. Legelőször az ipartörténeti honlapot kellett létrehozni, hogy a külvilág egyáltalán tudjon rólunk. Ehhez nagyon sok háttéranyagot kellett összedolgozni, kisebb-nagyobb tanulmányok alapján egy egész honlapot felépíteni. Azután elindítottuk az emléktábla projektünket, amellyel például olyan helyekre hívtuk fel a figyelmet, amelyeken jóformán már csak az emléke él az egykori gyárnak, mert már valami más található a helyén. Néhány hete avattuk a legutolsó emléktáblát, Horváth Ede, a Vagongyár egykori igazgatója halálának 100. évfordulója emlékére, ez volt a harmincadik. Úgy gondoltuk, hogy nem elég ezeket az információkat feltenni a honlapra, meg kell ismertetni a város lakóival is, hallhatunk előadásokat a témában, de így születtek meg az ipartörténeti tematikus túráink is. Most már nemcsak Gyárvárosba tudjuk elkalauzolni az érdeklődőket, hanem Szigettől Újvárosig bővült a kör. A város önkormányzata megbízásából Győr város 750. évfordulójára megjelent egy témához illó kötetünk Iparváros – Győr iparának története címmel. Nagyon sikeres volt, hamar elfogyott. A példaértékűre sikeredett könyv iránt a mai napig sokan érdeklődnek még vármegyén kívülről is. Az alkotók igyekeztek a tudományosság figyelembe vételével a nagyközönségnek érdekes tartalmat átadni, nagyon sok képanyaggal illusztrálva. A népszerűség másik oka a nagyon alacsony jubileumi ára volt, amit az önkormányzat tett lehetővé. Az utánnyomás finanszírozás függvénye.

Az alapítvány kuratóriuma a Győr a haza szolgálatában című kiállítás megnyitóján (2022. április 28.)

Az alapítvány és a konferencia mennyire számít egyedinek Magyarországon?

Olyan alapítványról, amely a Kamara égisze alatt működik, nincs tudomásunk. Vannak, amelyek az ipartörténet részterületeivel foglalkoznak, például bányászati, kohászati, de általában vett ipartörténeti valóban nincs, így egyedülállóak vagyunk még. A konferencia ugyancsak, megyei szinten hasonló rendezvény nem volt. Országos szinten rendezik meg például az Országos Ipari Örökségvédelmi konferenciát, már a másodikat, de ez csak részben érinti a mi területünket. Ért minket olyan kritika, hogy csak az utóbbi idők problémáival, a rozsdaövezetekkel, a mostani emlékek megóvásával foglalkozunk. Mi van a kézművesiparral? Mi van a céhes iparral? De ezeknek az emlékeknek az őrzése, kutatása, publikálása mára már jobban megoldódott, a tárgyi emlékek javarészt múzeumokban vannak már elhelyezve. Nekünk inkább arra kell fókuszálni, hogy mi az, amit itt a 24. órában tenni tudunk még a jó cél érdekében.

A honlapjukon a közösséghez szóló üzenet is olvasható: „Örömmel veszünk minden segítő felajánlást, információszolgáltatást.” Hogyan lehet segíteni az alapítvány munkáját? Mondana egy-két példát?

Rendszeresen kapunk például tárgyi emlékeket gyűjtőktől, de ezeket sajnos tárolni nem tudjuk, ezért megpróbáljuk valahol elhelyeztetni, többnyire a múzeumhoz irányítjuk őket. Segítség lehet az is, ha felhívják a figyelmet olyan ipari emlékre, amelyek kikerülték a figyelmünket, vagy olyan ipari üzemre, amiről megtudják, hogy fel fogják számolni, ami nem került a látókörünkbe. Nagyon fontosnak tartjuk a kölcsönös kommunikációt, mert csak akkor tudunk tenni valamit. A konferencia egyik előadója arról beszélt, hogyan próbáljuk megőrizni például a Richards-gyár épületegyüttesét, ipari emlékeit. Együttműködésben a Széchenyi István Egyetem Építészettörténeti és Városépítési Tanszékével, a hallgatók, doktoranduszok dr. Veöreös András tanszékvezető irányításával feltérképezik a gyárat, fotókat, dokumentációkat készítenek. Ez alapján már lehet kezdeményezni egy-egy elem műemléki védettség alá helyezését. (Hartmann Gergely építészmérnök, egyetemi oktató előadásáról itt olvashatnak.)

Krúdys diákok ipartörténeti túravezetése (2024. június 7.)

Milyen együttműködéseket erősítenek még? Ezek a kapcsolatok hogyan szolgálják az alapítvány ügyét?

Alapvető, hogy a közgyűjteményekkel – levéltárak, múzeumok, könyvtárak – nagyon jó a kapcsolatunk, de az értékőrző munkába a fiatalokat is be kell vonni, hiszen ők a jövő. Ma már elmondhatjuk, hogy az általános iskolától az egyetemig kiépültek a kapcsolataink. Például az önkormányzat vezetésével a győri pedagógusok kialakították a Győr történetét bemutató, alsósoknak, felsősöknek és középiskolásoknak szóló mintatanterveiket, amelyben az ipartörténet is helyet kapott (címe: Győr ipartörténete élményszerűen). Ezek egyébként a város honlapján elérhetők. Nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy ehhez az Iparváros című kötetünk szolgáltatta a háttéranyagot. Nagyon jó együttműködést alakítottunk ki a Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikummal, ahol a 11. évfolyamos diákok fölvehetik fakultációként az ipartörténeti túravezetői gyakorlatot. Erről a konferencián is beszámolt a technikum rendkívül elhívatott igazgatóhelyettese, Gasparek Ildikó. A képzés során a diákok eljutnak odáig, hogy már ők vezetik a túrát idegenek előtt, így vizsgáznak. A nagyon népszerűvé vált ipartörténeti túravezetést már felnőttképzésben is fel lehet venni. Az értékőrzésen túl fontos számunkra, hogy fel tudjunk nevelni egy ipartörténeti emlékeket értő, értékelő és őrző generációt, akik úgy járnak-kelnek a városban, a világban, hogy ezekkel az értékekkel tisztában vannak, ha például ránéznek egy gépszoborra, ugyanúgy tudják értékelni, mintha egy szobrászművész készített volna egy emléket egy adott iparágnak.

Kapcsolatépítésünk egyik fontos eleme, hogy rendszeresen együttműködünk a prosperáló, működő gyárakkal, üzemekkel is. Egy-egy cég jubileumi évének megünneplésében is tudunk segíteni, például gyártörténeti összefoglalókkal, kiadványok megjelentetésében, konferencia szervezésével. Ilyen volt a 125 éves Rába konferencia, a 70 éves Ceres évforduló vagy a 100 éves Győrlakk ünneplése. Nagyon sikeres volt a Győr a haza szolgálatában kiállítás is, amely sok ipartörténeti emléket bemutatott. A háttérből próbáljuk segíteni a gyártörténeti kultúra fejlesztését. Idei legújabb és legfrissebb projektünk a gyárvárosi gázlámpa felállítás, amit az adventi időszakban szeretnénk felavatni.

Ipartörténeti emlékek a Győr a haza szolgálatában című kiállításon (2022)

Ön könyvtárosként is sokat foglalkozott a helyismerettel, helytörténettel, hiszen a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, majd a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Osztályának vezetője volt. A lokálpatriotizmus hogyan alakult ki és erősödött Önben?

Miskolcról származom, fiatalon kerültem Győrbe, és egy élet munkássága fűz ide. Könyvtárosként főleg a helytörténettel, helyismerettel foglalkoztam, segítettük a hozzánk fordulók, a kutatók munkáját, közben természetesen sok-sok érdekes dologra bukkantam magam is. 2014 végén mentem nyugdíjba, akkor kerestek meg az alapítványtól, így tulajdonképpen folytattam szeretett hivatásomat, de most már a magam kedvtelésére kutathatok, amit teljes elánnal tudok végezni.

Milyen tervei vannak az alapítványnak a jövőre nézve? Mi az abszolút álom?

A jövőbeni cél egy állandó ipartörténeti gyűjtemény létrehozása, illetve egy országos együttműködés kialakítása, ami ezt az ügyet szolgálja, egy ipartörténeti adatbázis, illetve virtuális ipartörténeti gyűjtemény, ahol meg tudjuk őrizni ezeket az emlékeket, amelyekre már a konkrét helyen nincs lehetőség. Állandóan keressük a kapcsolatokat. Erre például jó alkalmat adnak a konferenciák, most is készülünk egyre, a II. Országos Ipari Örökségvédelmi konferenciára, amely a bányászati és kohászati gyűjteményekre fókuszál, elég speciális, de biztosan születnek majd jó kapcsolatok, látunk majd jó példákat, ezáltal előbbre tudjuk vinni a magunk ügyét is. A mi konferenciánk után is sok megkeresés érkezett különböző szintű együttműködésekre, ami bizonyítja munkánk sikerét, látnak a tevékenységünkben olyan előremutató, inspiráló tényezőket, miszerint érdemes velünk együtt gondolkodni és dolgozni.

SzaSzi
Fotók: Andorka Zsolt és Rokop Péter

A címlapon Mennyeiné Várszegi Judit látható a 2023-ban kapott Kertész Gyula-emlékéremmel.

Fotógaléria: Képek a Győri Ipartörténeti Alapítvány életéből

6 kép