Mesés programok Ménfőcsanakon a Magyar Népmese Hetén
2024. szeptember 30-án kezdődött és egész héten át tartott a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárában, a Bezerédj-kastélyban a Magyar Népmese Hete. Az élménydús, mesés rendezvényfolyamról Sulyok Attiláné Erika könyvtáros, a rendezvény főszervezője mesélt nekünk.
Milyen múltra tekint vissza a Magyar Népmese Hete eseménysorozat?
Elmondhatjuk, hogy ez Ménfőcsanakon már régi hagyomány, hiszen 2006 óta minden évben megrendezzük, immár 19. alkalommal. A mesék, népmesék világa megunhatatlan és bőséges forrás, a gyerekek mindig nagyon élvezik. Az apropót Benedek Elek, a „nagy mesemondó” és népmesegyűjtő születésnapja adja, ezért kötődik évről évre szeptember 30-hoz. Nem véletlen, hogy őt állítjuk reflektorfénybe, hiszen Benedek Elek mindig fontosnak tartotta a magyar népmesék megismerését, mert a mese a nép örömét, bánatát, mindennapjait tárja fel. Ő volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, országgyűlési képviselőként is ennek érdekében dolgozott. A mindig sikeresen küzdő mesehősök példáját követte ő is, aki egyszerre volt író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, de elsősorban mesegyűjtő és mesemondó. Írásban rögzítette örökségünk egy részét, szellemi hagyatékunk ápolása terén példaképként tekinthetünk rá. Kincsünk és tanítónk a magyar népmese!
A színes programok mögött komoly pedagógiai szándék áll…
A legfontosabb, hogy felismerjük: a mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekekben. „A mese a lélek tápláléka.” A kicsik élvezettel hallgatják a meséket, azonban óriási előnyökhöz is juttathatjuk őket azáltal, ha sokat olvasunk nekik. Szakemberek is megerősíthetik, hogy a mesélésnek számos pozitív hatása van a gyermek fejlődésére: gyarapszik a szókincse, a kommunikációs képessége, a fantáziája. A népmesék nemcsak izgalmas kalandokat tartogatnak a kicsiknek, hanem a hagyományainkra is rávilágítanak, és erkölcsi leckéket is szolgáltatnak. Olyan érték, amely nem évül el, azok a történetek, amelyeket gyerekkorunkban nagyon élveztünk, szerettünk, ma is aktuálisak, a mai gyerekek számára is válhatnak kedvencekké.
A Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásában ez olvasható: „Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra, és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” Ez nagyon ösztönző gondolat. E cél érdekében rendezzük meg ezt a „mesés hetet” minden évben.
Ilyenkor a gyerekek mindig nagyon sokféle programon vehetnek részt, amelynek közös nevezője a mese. Mi minden zajlik ilyenkor ennek jegyében? Hogyan lehet változatossá tenni?
Ilyenkor valóban minden a mesék körül forog. Meseillusztrációs rajzpályázaton vehetnek részt az alsósok és a felsősök is. Az elkészült legjobb alkotásokat kiállítjuk, így sokan látják, mert egész héten nagy a forgalom. Akik inkább az előadásban ügyesek, ők mesemondó versenyen mutathatják meg, hogy mire képesek. Akik nem tartanak ott, hogy kiálljanak közönség elé, azok felolvasással nyújthatják a Meserétest. Mindig igyekszünk vendégeket is hívni, akik tovább gazdagítják a mesékkel kapcsolatos élményeket. Az idei évben dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutatóval tölthettek el egy rendhagyó órát a népi mondókák világában, ami az állatokról szólt, kapcsolódva az október 4-i állatok világnapjához. A tanárnő rendkívül jól tudta aktivizálni a kisdiákokat a régi mondókákkal, kiszámolókkal, számos régi játékot is kipróbálhattak a gyerekek. Kitűnő volt a hangulat, és a saját vidékükkel kapcsolatos hagyományokból is megismertek néhányat. Dobay-Nagy Annamária tanító vezetésével is folyt a játék a Meselabirintusban az elsősökkel, hiszen a gyerekek nemcsak hallgatni, hanem megélni és eljátszani is nagyon szeretik a meséket. Korábban már vendégünk volt például Berecz András, Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondó, M. Kácsor Zoltán szerző és még sokan mások is.
A rengeteg program lebonyolításában kik a legfőbb partnereid?
A Mesehéten óvodástól 8. osztályos korig mintegy 500 gyermek vesz részt a programokon. A legfontosabb partner a Győri Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola és a ménfőcsanaki óvoda vezetése, pedagógusai mind a felkészítésben, mind a kivitelezésben. A rajzpályázatra beérkezett művek legügyesebb alkotóit Lappints Csaba tanár úr, Rokobné Morvay Diána és Tóth Katalin tanítók válogatják ki, ezeket jutalmazzuk is. Ezúttal az ajándék könyveket és az okleveleket Kótun Viktória alsós igazgatóhelyettes adta át a gyermekeknek. Hálás köszönet a szép rajzokért, valamint a felkészítő tanárok és a zsűri munkájáért is! Munkahelyemtől, a kollégáimtól is kapok segítséget, a rajzpályázat eredményhirdetésén Galambos Krisztina, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára olvasószolgálatának osztályvezetője köszöntötte a gyerekeket. Most egy óvodásoknak meghirdetett nemzetközi gyermekrajzpályázat anyaga, a Csallóközi Színes Ceruzák is látható a kiállítóteremben (október 17-ig). A mesemondó versenyre idén különösen sokan, 33-an jelentkeztek. A zsűri tagjai Pappné Herold Rozália és Vorigin Lászlóné tanítók, valamint Bartha Annamária könyvtáros három kategóriában díjazták, és értékes könyvvel, oklevéllel jutalmazták a legjobb mesemondókat. A nagy siker, az ilyenkor átélt sok öröm, a vidám pillanatok arra ösztönöznek, hogy jövőre is megrendezzük a Magyar Népmese Hetét, hogy minél több kisgyermek átélhesse ezeket a szép élményeket.
Senkit nem szerettünk volna kihagyni, ezért az eseménysorozatról készült képeink között ezúttal több gyengébb minőségűt is találnak, de azt hisszük, a mesék által keletkezett pozitív élmények és érzések így is jól tükröződnek a résztvevők arcain.
SzaSzi
Fotó: Sulyok Attiláné, Márné Tóth Krisztina (címlap, portrék, 30-43.kép)
Válogatás a rendezvénysorozat fotóiból: