Lassan eltelik egy év azóta, amikor egy figyelmeztető jelet kapott „odafentről”. Vagy hívjuk filmszakadásnak? Azóta mi segít egyensúlyban maradni? Ez az „élmény” hozott-e új témákat, új nézőpontokat íróként?

2023 karácsony napján kaptam egy speciális ajándékot. A csomagolása elég ronda volt, egy komoly szívrohamba volt beletekerve. Maga az ajándék viszont egyedi és nekem szóló: az újjászületés lehetőségét kaptam. Pár órán belül a műtőben voltam, és két sztent került a szívembe. Aranyszájú Sztent Jánosnak is becézem azóta magamat. Az elmúlt egy évben meg kellett tanulnom jól szeretni magamat, sokkal könnyebben eszem, ledobtam tíz kilót, és gondosan ügyelek, hogy meglegyen a napi tízezer lépés. Ez azt is eredményezi, hogy plusz egy–másfél órát vesztettem a munkaidőmből, de nyertem arra, hogy gyalogoljak, és ezalatt imádkozzam, elmerüljek a gondolataimban. Gyakran versek is termelődnek ezalatt, meg-megállok jegyzetelni. Időközben a pincénk beázott, és a teljes, 5000 példányos könyvtáram ment a zúzóba, ronggyá penészedve. Most nagyon kevés könyvem van, nem is törekszem sokasítani, ésszel veszek egy-egy becses darabot, elajándékozom, amit nem fogok még egyszer elolvasni. Viszont van megújult dolgozószobám, kiselejteztem rengeteg dossziét, kéziratokat semmisítettem meg. Fájdalmas, de megtisztító munka, van még hátra belőle. A természet napi közelsége is elképesztő élményeket hoz, mi, átlag munkaerők csak élünk bambán a világba a kis négy fal között, míg Isten zöldmezős beruházások keretében dollármilliárdokat költ változatos virágfergeteg kialakítására. A nyulak, rókák, szarvasok, mátyásmadarak, harkályok, rozsdafarkúak és egyebek is kedves szomszédaim lettek. Saját vadasparkot üzemeltetek. Sportolni is visszamehettem, focizok, kosarazok újra, felszabadultan, hálával.

A történetek után beszédes címet választott májusban megjelent könyvéhez: Miért engedi Isten? Gyakran feltett emberi kérdéseket boncolgat. Mennyiben folytatása a korábbiaknak, mondjuk a #Jóéjtpuszi-köteteknek? Mennyiben új?

Ezek is prózalüktetésű versek, akár a #jóéjtpuszik, és igyekszem bennük úgy közelíteni az Isten-témához, ahogy az utca embere teszi nap mint nap. Nagy szájjal beszólogatunk, cibáljuk az Úr szakállát, és ő tűri. Minek a templomra villámhárító? Akkor most a hit a nagyobb vagy a tudomány? Mert ha a hit győzne, akkor úgyse csapna bele Isten kedves templomába a villám, amit szintén ő teremtett… És miért nem tesz élvédőt Isten minden késre? Ja, hogy akkor vágni se tudnánk… Vagy ha van Isten, miért nem jön ide, és tünteti el az asztalt, miért nem varázsol elő narancsot a biztonsági őr füléből, miért nem issza meg egy pohárból a zsebkendőjét, mintha konyak lenne? Lehet, hogy nem bűvészmutatvánnyal akar átverni, hanem kapcsolatot keres velünk, igazit, csendeset, bensőségeset? Meg vajon tényleg muszáj mindenkit szeretni? És ez mit jelent, csókolgassuk összevissza az utcán a szembejövőket? Vagy menjünk feleségül az esküdt ellenségünkhöz? Vagy nem ilyen képtelen marhaság, csak elég nehéz rászánni magunkat? És ha van feltámadás, akkor mi lesz a fogtömésemmel? És az Eiffel-toronnyal? És az ÁFÁ-val? Nemigen tudjuk emberi ésszel felfogni Isten világát, pedig itt zizeg közöttünk. Csak elnyomja a sok fogyasztói izgiség. Érdemes ráállni az ő a jelbeszédére, elcsendesíteni a szívünket, keresni szívét, szavát. És ez nem könnyű a telezajongott világban, nekem is bitang nehezen megy. Épp ezért is eredtem a nyomába ilyen mindenkit foglalkoztató kérdéseknek…

Nem hagyományos kötetbemutató beszélgetéssel érkezik novemberben a 23. Győri Könyvszalonra. Mire számíthat a közönség?

Gryllus Dani barátom szokta mondani, hogy amit művelek, az egyféle stand up poetry. És valóban, igyekszem humorosan, frappánsan megközelíteni, sztorizással oldani nagy, komoly, kemény dilemmákat is. Hogy befogadhatóak legyenek, de utólag lehessen töprengeni is rajtuk. Technikailag ez azt jelenti, verseket olvasok, anekdotákat mesélek, gondolattörmelékeket osztok meg. Miért teszem? Mert az élet, a halál, az örömmámor, a depresszió, a kegyetlenség, a gyengédség mind megtörténik velünk, és ide-oda billegteti csónakunkat. Keressük az igazodási pontokat, a lelki GPS-eket. Ezzel én is így vagyok, és a keresgélésem egyes állomásait osztom meg a közönséggel. Igyekszem csetlő-botló, esendő emberként állni a közönség elé, nem pedig kifogástalan, steril előadóként magasodni föléjük. Inkább barátságos, és – remélem – sodró beszélgetésre, érzelmi hullámvasútra érdemes számítani, mint patikamérlegen adagolt produkcióra. Lesz gondolati ív, de némi spontaneitással is fűszerezem a felolvasás menetét. Igyekszem, hogy ne hiányozzék ebből a délutánból sem a szív, sem az ész, sem a lélek, így talán elég komplex élmény jöhet létre, és ki-ki hazavihet egy-egy szikrát, ötletet, élni segítő morzsát… Vagy akár dedikált könyvet is.

A honlapján olvasott kínálat is azt mutatja, hogy szívesen dolgozik együtt másokkal. Ezúttal kivel érkezik? Kinek milyen szerepe van az előadásban?

Sinha Róbert gitárművész barátom klasszikusan képzett muzsikus, de a komolyzenétől a blueson és rockon át a magyar népdalfeldolgozásokig vagy a dél-amerikai folklórig nagyon széles palettán mozog. A zenei betétek segítenek a közönségnek kicsit elmélyülni, továbbgondolni az elhangzottakat, átrendezik a gondolatok szerkezetét. Összeszokott páros vagyunk, sok helyen léptünk fel országhatárokon belül, de Erdélyben, Hollandiában, Bécsben is. Zene és szó összjátékából rettentő izgalmas együttállások jönnek létre.

Milyen írásokon dolgozik mostanában? Melyek a jövőbeli tervei?

Sok minden formálódik párhuzamosan. Családoknak szól a hamarosan megjelenő Igaz mese az adventről (Cerkabella kiadó). Requiem címmel jön ki egy mesekönyvem a halálról, gyászról, kicsiknek szól, iszonyú fontos téma (Holnap kiadó). Tavaszra istenes verseskönyv készül, a címe Elmúlik (Harmat). És önéletrajzi prózáimból is kijön jövőre egy csokornyi A magam szakálla címmel (Helikon).

Nem munkából kifolyólag olvasásra mennyi ideje jut, és mit olvas mostanában?

Igyekszem mindennap olvasni, egy komoly csapattal épp a Bibliát faljuk elejétől a végéig, rettentő izgalmas. Amúgy lelki könyvként csak ajánlani tudom a sistergősen mai és örök Johannes Hartltől a Tűz a szívemben című opust. Murakami Haruki kötete, a Mesterségem a regényírás is roppant szórakoztató és elgondolkodtató.

Lackfi Jánossal és Sinha Róberttel a 23. Győri Könyvszalonon 2024. november 16-án, szombaton, 16 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében. A Lackfi Jánossal 2015-ben készített interjúnk itt, a 2019-ben készített interjúnk pedig itt olvasható.

SzaSzi
Címlapfotó: Molnár Mihály