1111

Senki többet – La migliore offerta

1 perces filmkritika

Amikor arról beszélünk, hogy korunk (egyik) legnagyobb olasz filmese (író és rendező), akkor én mindenképpen Giuseppe Tornatore-ról beszélek. Senki többet. A végre kifejező(ként is felfogható) magyar címadással ellátott Tornatore-mozi legnagyobb erénye, hogy remekül kidolgozott, legnagyobb hibája azonban, hogy talmi emóciókba bújtat egy szimpla heist-storyt.

Mert volt már nekünk (pontosabban kaptunk már tőle) egy káprázatos érzésű Cinema Paradiso-t, egy hátborzongatóan kitalált Puszta formalitást, egy csodálatosan elmesélt Óceánjáró zongorista legendáját, egy felháborítóan életerős Malénát, vagy egy döbbenetesen mellbevágó Ismeretlent. A La migliore offerta (legjobb, legelőnyösebb ajánlat) viszont annak ellenére, hogy jó film, így valahol mégis kevés. Tornatore roppant izgalmas történetet vezet borotvaéles egyszerűséggel, ugyanakkor karcolóan érdes textúrával. A (mindig) briliáns Geoffrey Rush teljesen a rabjává válik a bujkáló, csodaszép Sylvia Hoeks (végtelenül ártatlan és roppant vékony) behálózó őzike-dalának, ám mielőtt a lélek hiteles mélyéig merészkedhetnénk, a cselekmény mesterségesen ugrik egy újabb szintet, és az összeesküvés-csalások tompán kreatív emeletére ugrándozik. Lefelé.

Teljesen összeáll a történet, s még arra is bólintok, hogy az akkor már adott körülmények között a lehető legátérezhetőbben visszanézett mozaik-jelenetekkel, de a lényegváltás, amely csodásan kezdődött és rakódott egymásra, agresszív sóhajtással fújta el a tornatore-i matériát. Nem kellett volna, mert így a Senki többet árverésén egyre csökkenő értékű aukciókkal próbálták felsrófolni a nézői megelégedettséget. A mozi amúgy erős a színjátszásban, a dramaturgiai egyszerűségben, a párbeszédekben és abban a hangulatban, amely a két főhős közé-köré rakódik az enyhe (és kézben tartott) misztikus beállítódás során. A filmidő felénél megtörténő transzformáció azonban szétzúzza a rejtélyt és az atmoszférát, a bábjából előbújó pillangó viszont csak a felületén csillog szebben. Más irányba megy a történet, más befejezést katalizál, emiatt nem vetekedhet a szokott tornatore-i egységességgel. Ugyan jó így is, de nekem hamisan kong a kalapács, amikor a végén lecsap a legnagyobb ajánlat szentesítésénél. Fogadjuk el, az értékmeghatározás – szerencsére még manapság is – viszonylagos és relatív.

2013, olasz, 131 perc
rendező: Giuseppe Tornatore
forgatókönyvíró: Giuseppe Tornatore
szereplők: Geoffrey Rush, Jim Sturgess, Sylvia Hoeks,
Donald Sutherland, Dermot Crowley, Philip Jackson, Liya Kebede

Szilvási Krisztián

2015.03.13