Margaret Meyer könyve viszont kegyetlen emlékeztető, hogy hozzánk sokkal közelebb is végigsöpört a tömeghisztéria az embereken. A regény cselekménye az 1645-ös kelet-angliai boszorkányvadászatra fókuszál. A helyszín Cleftwater, egy fiktív település – de az ott történtek akárhol előfordulhattak, hisz akkoriban ez általános jelenség volt. Cleftwater egy békés kis település, ahová a világ hírei csak átrostálva érkeznek meg, ha egyáltalán megérkeznek. A fordulat akkor következik be, amikor Silas Makepeace, a híres boszorkányvadász megjelenik a színen. A családneve – Makepeace – ironikusan hangzik, ugyanis a férfi felbukkanása mindent hoz a település lakói számára, csak éppen békét nem.

A regény főhőse Martha, az idős bábaasszony és gyógyító, és a bonyodalom tulajdonképpen az ő háza táján kezdődik, amikor fiatal szolgatársát boszorkánysággal vádolva elhurcolják és bebörtönzik. Ezt követően eluralkodik a lakosokon a pánik, a kollektív paranoia, és a józan ésszel párhuzamosan megszűnik a bajtársiasság, a tolerancia, a szeretet. Az események gyorsan eszkalálódnak, egyre több boszorkányra bukkannak a boszorkányvadász emberei. A remény akkor költözik az olvasó szívébe, amikor Marthát kérik fel, hogy segítsen a nők testének átkutatásában, boszorkány jeleket keresve.

Egy romantikus regényben Martha talán valóban hős lenne, és megmentené a rá bízott nőket. A mi hősünk viszont túlságosan is emberi és esendő. Végül is már idős, és rettenetesen fél. A biztonságosnak hitt világa darabokra törik, a számára kedves emberek veszélybe kerülnek, és neki meg vannak kötözve a kezei. A nők, akik eddig feleségek, lánygyermekek, becsületes szomszédok voltak, most új kritériumrendszer szerint ítéltetnek meg. Senki nincs biztonságban, legyen szó szolgálóról, úrnőről vagy akár újszülött csecsemőről. Még az úgynevezett boszorkányok mellett kiálló pap is a vesztébe rohan, mikor szót emel értük. Van tehát esélye Marthának jóvá tenni a dolgokat, amikor még a boszorkánytrükkök is kevésnek bizonyulnak a tömény rosszindulattal szemben?

Nehéz volt az olvasófotel biztonságából megállni, hogy ne ítélkezzek a gyávaság miatt. Azt gondolom, hogy ez volt a legnehezebb – tárgyilagos maradni. Ez nem sikerült, fortyogott bennem a düh az igazságtalanság, a kegyetlenkedés miatt. Mélységes részvétet éreztem minden nő iránt, akinek azért kellett meghalnia, mert balkezes, vörös hajú, anyajegye van, epilepsziás, vagy jobban ismeri a gyógynövények hatását, mint az általános populáció. Aki rosszkor érkezett a városba. Aki tojást főzőtt egy hajó süllyedésének idején. Akin egyszerűen csak bosszút akart állni valaki. Pontosan ezért ezt a könyvet felnőtt olvasóknak ajánlom. Nehéz témát dolgoz fel, és olvasás közben szembe kell néznünk saját érzelmeinkkel is. Márpedig lesznek kellemetlen, viszkető, fortyogó érzéseink.

A szerző annyira jól bánik a szavakkal, és olyan ügyes narrátor, hogy lehetetlen nem bevonódni. Talán azért, mert az egészet Martha szemszögéből nézzük. És Martha, noha néma, belső világa roppant gazdag, és olykor éppen annyira hangos, mint amennyire hangtalan ő. Utólag belátom, mekkora igazságtalanság volt haragudni rá, amikor nem sikerült megmentenie valakit. És bár szerencsére a mi társadalmunknak már nem kell megbirkóznia ilyen szörnyűségekkel, a tanulság érvényes: nem muszáj mindenkit megmenteni, elég az is, ha arra törekszünk, hogy annyit segítsünk, amennyi csak tőlünk telik.

Amikor nekifogtam az olvasásnak, még nem tudtam, mekkora érzelmi hullámvasútra kerülök. De az biztos, hogy az elvárásaimnak megfelelt a történet. A szerzőnek sikerült egy kerek történetet alkotnia, választékos és igényes nyelvezettel olvashatóvá és befogadhatóvá tenni a szöveget, és amiért különösen hálás vagyok, az a kis remény, amit a regény végére tartogatott.

Az olvasóknak azt ajánlanám, hogy időzítsék egy csendesebb, kevésbé rohanós időszakra ezt a regényt. Akkor érdemes olvasni, mikor valóban tudunk időt szánni rá, esetleg meg tudjuk beszélni utána valakivel. Tiszta szívből igazából könyvkluboknak ajánlanám, ahol a tagok utána kibeszélhetik a cselekményt és a saját felkavaró érzelmeiket is.

Margaret Meyer Kanadában született, Új-Zélandon nőtt fel, jelenleg pedig az angliai Norwichban él. Mentálhigiénés szakembernek tanult, de az irodalmi életben is jelen van. 2020-ban szerzett mesterdiplomát kreatív írás szakon. A Boszorkányok éve az első regénye, amelyet annak a több mint száz ártatlannak nőnek szentel, akik életüket vesztették a meghurcoltatások során.

Margaret Meyer Boszorkányok éve című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Farkas Kinga Kaszandra
Forrás: olvasoterem.com