A labirintus (minimum) 4-5000 éves múltra visszatekintő archetipikus alakzat, Egyiptomban már az Óbirodalom kezdetéről fennmaradt pecséteken megtalálható. A „lélek házának” is nevezik. Számos piramis, például a hawarai, amelyet III. Amenemhet fáraóhoz kapcsolnak, rejt labirintust. Ez a kultikus építmény a mesterséges Moeris-tó partján állt, és Hérodotosz számolt be róla először.

Több mint négyezer éves egyiptomi pecsét

Egyiptomban a labirintus a lélek túlvilági útját is szimbolizálta, az Ozirisz birodalmában különböző szintekre vezető, kanyargó ösvényt, de jelentése valószínűleg a Nap pályájához is kapcsolódik. A prehisztorikus barlangok labirintusrajzai általában együtt jelennek meg különböző Nap-jelképekkel. A spirális alakzatot a kutatók egyszerre kötik a termékenységhez és a halottkultuszhoz.

A labirintust fontos megkülönböztetni az útvesztőtől, amely nem vezet sehová, míg az előbbinek mindig van egy középpontja, amely egyben a szabadulás kulcsát is rejti. A labirintus a változás és átalakulás szimbóluma. Több kultúrában szakrális funkciója, hogy segítsen az embernek megtalálni szellemi útját, szándékosan eltávolítva a két pont közötti lineáris tér és idő értelmezéstől. Amikor valaki a labirintusban utazik, egyre jobban belemerül belső világába, és ez segíthet felfedezni a valódi célját az életben.

Ezt az aspektust az egyik híres görög mítosz, Thészeusz és a Minótaurusz története mutatja be a legvilágosabban. Thészeusz isteni hős, akit Égeusz athéni király, de néha Poszeidón isten fiaként is emlegetnek. Leghíresebb hőstette a Minótaurusz legyőzése. A mítosz szerint Kréta szigetén Minósz királynak született egy félig ember, félig bika gyermeke. A lény olyan erőszakos és könyörtelen volt, hogy nem tudott együtt élni a sziget lakóival. Ahogy nőtt, hatalmas fenevaddá vált, amelynek teste egy erős emberé, feje és elméje pedig egy őrült állaté volt.

Apja, Minósz király után Minótaurusznak nevezték el. A király tisztában volt a lény erejével és azzal, hogy szavakkal vagy parancsokkal nem tudja irányítani. Ezért megparancsolta, hogy zárják el. De egyetlen ketrec sem volt elég erős ahhoz, hogy a Minótauruszt visszatartsa, így a király a zseniális feltalálót, Daidaloszt bízta meg a problémával, és ő egy bonyolult labirintust készített, amelyből ha egyszer bejutottál, szinte lehetetlen volt kiszabadulni.

Athén és Kréta között ellenségeskedés tört ki, és Minósz súlyos árat kért a békéért: Égeusz királynak hétévente hét fiatal férfit és hét fiatal nőt kellett Kréta szigetére küldenie, ahol bevezették őket a labirintusba, a szörnyű Minótaurosz pedig elpusztította őket. Athén hercege, Thészeusz, aki fiatal volt, erős és rettenthetetlen, megelégelte ezt a kegyetlen adót. Úgyhogy amikor a krétai hajók harmadszorra is megérkeztek, hogy a tizennégy fiatalt elvigyék, Thészeusz velük tartott, mert biztos volt abban, hogy legyőzheti a Minótauroszt, és megmentheti népét.

Így érkezett Krétára, ahol a mítosz szerint Ariadné, Minósz király lánya első látásra beleszeretett. Segített Thészeusznak, egy fonalat adott neki, amikor belépett a labirintusba, hogy ne tévessze el a helyes utat. A mítosz egyik magyarázata szerint a labirintus a lelki dimenzió, Thészeusz pedig a belső világot megismerő és uraló emberi intelligencia szimbóluma. Ariadné fonala a tanítást jelképezi, amely segít eligazodni a világ, az élet és a lélek jelenségei között. Delia Steinberg Guzmán szerint Ariadné fonala egy kulcsban maga a filozófia, a bölcsesség szeretete.

„A klasszikus görög kultúra hajnalán egy mély jelentésű mítoszba öltöztették az élet nagy titkait: ez Minótaurusz, egy meghatározhatatlan szörny története volt, aki egy sötét labirintus közepén lakott, és könyörtelenül »felfalt« mindenkit, aki le akarta győzni. De eljött egy ember, Thészeusz, aki saját lelkének – Ariadnénak a segítségével eljutott a titok középpontjáig, diadalmaskodott a szörny felett, és győztesen került ki a labirintus zegzugos járataiból.
Mi volt Thészeusz sikerének kulcsa? Egy orsóra tekert hosszú fonál, amelyet Ariadnétól kapott, mielőtt belépett volna a labirintusba. Ahogy a hős egyre mélyebbre hatolt a barlangban, úgy gombolyodott le a szál is, és útba igazította, amikor visszatért.
Ezért hívjuk a filozófiát Ariadné fonalának, hiszen segít abban, hogy megfejtsük Mája világának titkait.” (Delia S. Guzmán: Mája játékai – részlet)

Mája ősi indiai istennő, a káprázat, a látszatvilág szimbóluma – a világ mulandóságát testesíti meg. Játszik velünk, de csak azért, hogy felébressze bennünk a kérdező embert, aki nem elégszik meg a látszattal, a tünékeny mögött a maradandót keresi.

„A labirintusnak két nagy titka van: az egyik, amelyet könnyebb észrevenni, a kivezető út. A másik, a mélyebb titok a labirintus tekervényes útjának végén rejtőzik. Amíg nem győzzük le a szörnyet, addig nem tudunk kijutni.
…
Ha vakon érünk oda, az illúzió szörnye felfal bennünket. Ha azonban tudásvággyal érkezünk, akkor lehull a fátyol, és a szörny helyén megjelenik Mája, az emberi tapasztalatok ragyogó úrnője.” (Delia S. Guzmán: Mája játékai – részlet)

A labirintus a spirál – folytonos fejlődés – és a fonal – örök visszatérés – jelentését magába olvasztva az örökkévalóság és a végtelen kifejezője. Ahogyan Hamvas Béla Karnevál című regényét elemezve Danyi Zoltán is kifejti. Írásában a világot labirintusnak nevezi. Sőt az emberi pszichét és a világ lényegét megjelenítő mandalát is. Idézi Dúl Antalt, aki beavató regénynek hívja a Karnevált, majd a beavatás fogalmáról, Eliade tanulmányát felhasználva ad magyarázatot, a labirintus és a mandala különleges kapcsolatát is megvilágítva.

„Minden beavatás feltételezi az egyik létmódból a másikba való átmenetet, ám ezt az ontológiai síkváltást egy sor kisebb-nagyobb „próbatétel” előzi meg, amit a jelöltnek ki kell állnia. A beavatás jellegzetes próbája a »küzdelem a szörnnyel«. Ez a beavatási aspektus jelzi a mandala és a labirintus bizonyos szerkezeti hasonlóságait. Számos mandalának egyébként világosan labirintus jellegű a rajzolata. A labirintus rituális funkciói közül számunkra kettő különösen érdekes; egyrészt az, hogy a túlnant jelképezi, bárki is lép oda be a beavatás révén, az valódi descensus ad inferos (»halál«, majd »föltámadás«) magvalósítója lesz; másrészt pedig az, hogy egyfajta védőrendszert képvisel, mind spirituálisat (a gonosz szellemek és démonok, a káosz erői ellen), mind anyagit (az ellenségekkel szemben). Mivel a város csakúgy, mint a templom vagy a palota, »világközepet« alkot, ezért labirintussal vagy falakkal védték a betolakodók, az ártó erők ellen, akik megpróbálták a »formákat« abba az alaktalanságba visszalökni, amelyből azok eredtek. Ebből a szemszögből tekintve a mandala – valamint a labirintus – funkciója legalábbis kettős lenne; egyrészt egy földre rajzolt mandalába való belépés beavatással ér föl, másrészt pedig a mandala megvédi a tanítványt minden romboló erővel szemben, egyszersmind segíti az összpontosításban, abban, hogy megtalálja saját »középpontját«.” (Mircea Eliade: A jóga. Halhatatlanság és szabadság)

Babits Mihály: Őszinteség

Őszinteség... Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint a vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!...

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad...
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
de karjaimat már vonja a nap...

Egy kortárs labirintus Magyarországon a Csillagösvény.

Szabados Éva

Forrás: worldhistory.org, liverpoolmuseums.org.uk, Delia Steinberg Guzmán: Mája játékai – Új Akropolisz Kiadó 2003., ujakropolisz.hu, Wikipedia, kagylokurt.hu, web.archive.org, mek.oszk.hu, magyarhalasz.wordpress.com, arcanum.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Bepillantás a szimbólumok világába
2. rész: Álarc vagy maszk?
3. rész: Lótusz – a halhatatlanság ígérete
4. rész: A híd – két világ határán
5. rész: A bolond igazsága
6. rész: Rejtett forrás: a szív
7. rész: A gyöngy: az égi mag