Az idősebb Dumas a francia romantika kiemelkedő alakja volt, de sosem tartották olyan nagyra, mint Victor Hugo-t vagy fiát, ifj. Alexandre Dumas-t. Ennek egyik oka, hogy az említett két író valódi irodalmárnak számított már a maguk korában (és azóta) is, id. Dumas-t viszont elkönyvelték szórakoztató művek szerzőjének, mert könyveit rengetegen szerették (ami nem is csoda, hiszen olyan gyönyörűségek kerültek ki a keze alól, mint A három testőr vagy a Monte Cristo grófja). Ma már persze a világirodalom kikerülhetetlen része, és ő a legolvasottabb francia író a világon. A másik ok, amiért megítélése elmarad a két klasszikus szerző mögött, az a szellemíró (Auguste Maquet, 1813‒1888) alkalmazása, akinek fő feladata volt a cselekmény felvázolása, míg Dumas kidolgozta és roppant olvasmányos, mégis minőségi formába öntötte ezeket a hihetetlenül izgalmas és bizony elég szövevényes sztorikat. Mindez igaz – a szerintem legjobb művére – a Monte Cristo grófjára is, ami elég nehezen engedi el az olvasót, ha egyszer belemélyedt. Még Viktória királynő is élvezettel olvasta.

Illusztrációk az 1888-as kiadásból: Edmond Dantes és menyasszonya, Mercédès Herrera

A kalandregény terjedelme ellenére végig izgalmas olvasmány, roppant szerteágazó a cselekménye (és minden apró szálnak funkciója van!), a szerkezete jól felépített, a karakterei hitelesek, és szövevényes, bonyolult (mégis érthető) kapcsolatban állnak egymással – ezen a képen részletesen láthatók ezek a viszonyok. Ráadásul a mondandója is sokrétű, hiszen egyszerre szól barátságról, szerelemről, lojalitásról, hűségről, árulásról, bosszúról, megbánásról, megbocsátásról, hitről, igazságról, igazságszolgáltatásról, sorsról, politikáról, önzésről, nagylelkűségről, bűnről, bűnhődésről, hatalomról (és a hatalommal való visszaélésről), gonoszságról, önigazolásról, családról, reményről, identitásról, mindenhatóságról, kísértésről és becsületről – azaz az emberi természet komplexitásáról. És persze ott van még a 19. századi francia társadalom tökéletes és egyben kritikus bemutatása. Egy megapolifonikus műről beszélünk, melynek fő sajátossága, hogy a narratívában egyszerre jelenik meg a sokféle egyidejű nézőpont anélkül, hogy egybeolvadnának – így hoznak létre egy decentralizált szerzői álláspontot.

Illusztrációk az 1888-as kiadásból: Fernand, Danglars, Caderousse és Villefort

Nagyon röviden a könyv Edmond Dantes tengerész sorsáról szól, aki szép és boldog jövő előtt állt, amikor 14 évre börtönbe zárták csak azért, mert voltak, akik irigyelték sikereit, szemet vetettek a menyasszonyára, illetve politikailag veszélyeztetve érezték magukat. Az irigység (Danglars), az ostobaság (Caderousse), a féltékenység (Fernand, a későbbi Morcerf gróf) és a törtetés (Villefort) fogott össze ellene. A várbörtönből való kalandos szökése és csodás meggazdagodása után Monte Cristo grófjaként leleményes, ám nem törvénybe ütköző bosszút áll rosszakaróin, megjutalmazza segítőit, de végül hite és megkeményedett szíve megkérdőjelezi, hogy joga van-e Istent játszani? Egyedül a remény az, mely átsegíti a morális problémákon, és eljuttatja a végső megváltáshoz.

Illusztrációk az 1888-as kiadásból: Dantes letartóztatása és a várbörtön

Az 1815 és 1839 között, a Bourbon-restauráció idején játszódó sztori annyira jól felépített és fordulatos, hogy hatalmas siker lett az egész világon, rengeteg kiadást ért meg (az első 1844-45-ben) sok nyelven, képregények, tévéfilmek és mozifilmek is készültek belőle (többek között 1934, 1943, 1954, 1961, 1975, 2002 és 1998-ban egy sorozat), valamint színházi és musical feldolgozások. Magyarul 1861-62-ben jelent meg először, majd még 15-ször, utoljára 2007-ben. És ott vannak még a „folytatások” is, melyekből egyetlen egyet sem Dumas írt (a magyarul megjelentek: A világ ura és A milliomos menyasszony, valamint a Holt kéz). A regény népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a bevételéből a szerző Párizs mellett egy kastélyt építtetett, melyet Monte Cristo-nak nevezett el, a hozzá tartozó angolparkban álló neogótikus melléképületet pedig, ahová dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette.

tmoni

Forrás: Wikipédia (magyar, angol, francia), Litera, Liftan, ekultura.hu, Fidelio, Britannica, The Royal Collection Trust, Château d'If

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép.