Szerelemvonat Busanba

A titokzatos nő – filmkritika

a-titokzatos-no-film

Erotika és erőszak helyett romantika és nyomozás: Park Chan-wook rendhagyó szerelmi története csavaros, néhol meglepő, bár azért nem olyan izgató, mint A szobalány, és nem is kalapál el úgy, mint az Oldboy – ehelyett megajándékoz az utóbbi idők egyik legszebb és legfelkavaróbb fináléjával.

Hae-joon (Hae-il ParkA gazdatest, Íjak háborúja), az álmatlansággal küzdő nyomozó feleségétől távol, Busanban kénytelen a rendőrségi melóját végezni. Társával, Soo-wannal (Go Kyung-Pyo) elsőre szokványosnak tűnő hegyi-baleset nyomában másznak: egy visszavonult kínai bevándorló zuhant a mélybe a város környéki sziklaoromról. Az ügy során Hae-joon megismerkedik az áldozat fiatal és vonzó, Kínából emigrált özvegyével, Seo-Rae-val (Tang WeiEllenséges vágyak, Blackhat), aki azonban nemcsak szépségével kelti fel a rendőr figyelmét, hanem a testén és kézfején lévő sérüléseivel is. Így Hae-joon szorosabb megfigyelés alá vonja a lehetséges gyanúsítottat, ám nemsokára azon veszi észre magát, hogy nem csupán nyomozóként, hanem szerelmesként is a rejtélyes nő életébe, lakásába képzeli magát…

a-titokzatos-no-film

Park érdekes rendezői fogásként ezzel a vizuális ötlettel jeleníti meg a férfi érzelmi közeledését, ami más, látszólag nem összefüggő, művészi jelenetekkel sokszor nem is a történetet mesélik, hanem érdekes, egyedi hangulatot kölcsönöznek a filmnek. Így A titokzatos nő az eredeti krimi felállásból szép lassan – az Elemi ösztön erotikáját hanyagolva – átlényegül egy olyan romantikus történetbe, melyben a nyomozó érzelmi függése révén nehezen tud a női gyanúsítottól kívülálló, nyomozói távolságban maradni. A kettejük között lassan kibontakozó köteléket hangulatában jól festi alá egy altatási jelenet, illetve remekül fokozza a rendőr vágyakozását az a mód, hogy a koreaiul nem tökéletesen beszélő özvegy többször is telefonos fordítóval kommunikál a nyomozóval – ez pedig szinte az egész történetet végigkíséri.

Természetesen csak egy romantikus sztorit látnánk a sok közül, ha a múlt eseményei nem befolyásolnák a jelent, kettejük kapcsolatát és a haláleset körüli bizonytalanságot. Kiderül, hogy az odahaza ápolóként dolgozó szép özvegy azért menekült Koreába, mert a halálba segítette súlyosan beteg édesanyját, így a szerelem‒nyomozás örvényében vergődő Hae-joon nem képes teljesen ártatlanként tekinteni a titokzatos nőre…

a-titokzatos-no-film

A továbbiakat nem elárulva újabb bizonyítékok először teljesen új irányba fordítják az ügyet, majd olyan tettre késztetik a rendőrt, amelyek nem csupán az eddigi szakmai munkáját és a lelkiismeretét bolygatják fel, de végül messzire is űzik őt Busanból, hogy aztán 13 hónappal később lássuk őt újra a felesége oldalán a Lipo nevezetű városkában. És itt Park mozijának csak a felénél tartunk! A múlt azonban újra utoléri nyomozónkat, amikor a helyi tyúklopási ügyei után végre egy gyilkosságba botlik – és meglepetésére így ismét kapcsolatba kerül azzal a titokzatos nővel, aki korábban már felforgatta az életét.

Hosszú, és néha nem a sztorimesélésre, hanem a hangulatra, az emberi érzések bizonytalanságára, a kétségekre építő, érdekes krimi-romantika Park Chan-wook (The Little Drummer Girl) alkotása. A rendező legutóbb, 2016-ban jelentkezett mozival, és A szobalány nemzetközi kritikai elismerése után Dél-Korea őt és munkáját küldte versenybe a legjobb nemzetközi filmek kategóriájában az Oscaron. Tény, hogy nem Park legerőteljesebb, legsúlyosabb rendezése, bár az „I walk alone on this foggy street” visszatérő, a film hangulatát remekül visszaadó dallamai és a végső, tengerparti jelenet egészen biztos, hogy jó ideig az emlékezetünkben maradnak majd.

a-titokzatos-no-film

Alonzomosely
Forrás: hetediksor.hu

2024.08.11