150 év óriási idő. Visszautazva Pest, Buda és Óbuda egyesítéséig, egy teljesen más világba csöppenhetünk – Fodor Veronika stílusában és megfogalmazásában egy olyanba, ahol a Pest‒Bécs vonalon közlekedő, pakurás szagú gőzmozdony húzta étkezőkocsiban szarvasgombás szendvicset és pisztáciás piskótát falatozhatunk, célunkhoz érve pedig lóvasútkocsi szállít az Osztrák‒Magyar Monarchia ciszlajtán fővárosa, Bécs utcáin a patinás Duna Hotelbe, hogy másnap kaunitz-omlettet reggelizhessünk virágillatú, kandiscukorral ízesített darjeeling tea kortyolgatása mellett. Az 1873-as bécsi világkiállítás magyar pavilonjában a Lotz Károly és Than Mór festette tizenkét frízt csodálhatjuk meg, a Michaelerplatz sarkán hűsölhetünk a Neptun-kútnál, a Szent Rupert-templom melletti zegzugos kis lépcsőkön bátran tekereghetünk, és beugorhatunk a császári és királyi Demel cukrászdába vaníliaszószos lekváros buktát kóstolni. Majd, ha a kedvünk úgy tartja, Julius Meinl kávéházában thonet székekben ücsörögve szürcsölgethetünk melanzsot egy kis tojássárgájával, miközben a Magyar Hírmondó friss számait lapozgatjuk borostyán cigarettaszipkánk füstködén keresztül.

Aztán hazatérünk a még egyesítés előtt álló Pestre és Budára, hogy a Nemzeti Múzeum nyilvános és titkos helyiségeiben kalandozzunk; a múzeumkertben kutassunk ginkgofa után hársok, tulipánfák és japánakácok között; térképeket böngésszünk a Kartográfiai Hivatalban; látogatást tegyünk a Lánchíd váralagútjának hídmesterénél, majd a Várban és a Városligetben. Persze ha megéheztünk, mazsolás zsemle és fügekávé vár ránk az Üstökös vendéglőben, ezt követően pedig konspirálhatunk a Sárkányhoz címzett üzletben Deiller-féle szalámit majszolgatva. Ha pedig leszáll az este, gázlámpákkal megvilágított utcákon lopakodhatunk, az angolparkban a platánfák mindent elfedő homályában nyomozhatunk, hogy végül az éppen készülőben lévő, Eiffel Társaság által kivitelezésre kerülő, modern vasúti csarnokban felhúzott állványzaton egyensúlyozva kémleljük ki az „árulót”.

Fodor Veronika regényében mindennek teste, íze-szaga-tapintása van, ahol még a hidegebb színek is virulóan hatnak a magunk elé képzelt (majdnem) századvégi világban. A cselekmény dinamikusan váltakozó helyszíneken (Bécs – Buda – Bécs – Buda) követi végig a közeledő városrészegyesítési ünnepségeket megkoronázó, transzlajtán fővárosi nagyszabású kiállítást szabotálni próbáló rejtélyes lopás bűntényének eseményeit. A főhős a Nemzeti Múzeum igazgatójának, Pulszky Ferencnek az unokahúga, Emília, aki barátai segítségével ered a tolvajok nyomába: a Jakob Wasserberger bécsi ékszerésztől elemelt műremek darabjait kell megtalálniuk, egy részletes, színarany, drágakő berakásos térképet a létrejövő Budapestről. A hajsza oroszlános szimbólumokon, helyrajzi számokon és monogramokon keresztül vezet, és miközben fordulat fordulatot követ, nemegyszer válik nyilvánvalóvá, hogy sokszor nem mindenki az, aminek és akinek látszik vagy mutatja magát. Fiatal hőseink kénytelenek versenyt futni az idővel, ahol a tét nem kisebb, mint Pulszky Ferenc szavahihetősége és állása, valamint a budapesti városegyesítés fő kiállítási attrakciójának számító aranyváros.

Fodor Veronika a 2011-es Elvarázsolt kert után 2016-ban írta meg Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről című, óvodás kortól bátran olvasható regényét, amellyel emlékezetesen tette le névjegyét az ifjúságnak szóló irodalom asztalára. Ezt követően világhírű zeneművek mesékbe adaptált fikcióinak sorozatával jelentkezett (Az állatok farsangja, Egy kiállítás képei, Szentivánéji álom, Pomádé király új ruhája), majd egy „Forradalmi szabadulókönyvvel” aratott nagy sikert: a Talpra, magyar! az 1848-as felkelés valós helyszíneire vezet el bennünket, valós eseményeken és személyeken keresztül, hogy a kalandos kedvű olvasók izgalmas feladatokon keresztül merüljenek el a magyarság legbüszkébb időszakában – szerzővel és illusztrátorral akkor beszélgettünk is egyet. Tudálékos úr könyvesboltja 2023-ban nyitotta ki ajtaját az érdeklődők előtt, és ugyanebben az évben jelent meg a nagyjából 10 éves kortól ajánlható Az aranyváros is, amely mérföldkőnek is tekinthető a bibliográfiájában.

A regény a műfaj összes elemét egymást erősítő minőségben ötvözi, a magával ragadó, sodró lendületű történetet pedig Fodor Veronika – ahogyan már szó volt róla – olyan kulisszák közé helyezi, amelyek texturális és realitásbeli mélysége maximálisan támogatja az azonosulást úgy az eseményekkel, mint a főhősökkel. A karakterek „játékidejükhöz” illeszkedően kidolgozottak, az egy lány – három fiú felállás katalizálta dinamika is megfelelő, az pedig különösen tetszik, ahogyan a fiatalok és a felnőttek partneri viszonya került kidolgozásra. Az egyes fejezetek végkifutása többször tartogat jóleső cliffhangert, a fordulatok-csavarok egymásutánisága még éppen a történet-struktúrát megbontó határon innen marad. A cselekmény íve a nagyszerűen koreografált amplitúdók mentén teremt egyensúlyt, így Az aranyváros összességében egy remekül megírt, tökéletes „díszletbe” helyezett, jól koncepcionált regény, amely akár még folytatásért is kiálthatna. Mert bizony én magam nagyon szívesen utaznék még vissza Bécsbe – földrajzilag és időben – efféle nyomozós-kódfejtős rejtélyek nyomába eredve…

Fodor Veronika Az aranyváros című kötete kölcsönözhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián