Kik is azok a rácok?

A rác elnevezést a szerbekre, főleg a Magyarországon élő szerbekre használták, de nem csak ők tartoztak ide, valójában egy rendkívül összetett etnikai‒felekezeti csoport, gyakorlatilag orthodox vallású, balkáni származású egyént jelölt. Győrben mind a rácok, mind a görögök jelen voltak, és a templomot is közösen építhették. A görög a ráchoz hasonlóan szintén gyűjtőfogalom volt, hasonló népességet jelölt, és a két népnevet szinonimaként is használták.

A Duna menti megerősített városokból megbízható adatok állnak rendelkezésünkre a rác sajkásokról már a régi, török előtti korból, de főként Hunyadi Mátyás uralkodása idejéből. Győrött jelentős számú rác lakosság is élt, kezdetben, a 15. és a 16. században főként naszádosok, ám később, a 17., de különösen a 18. században kereskedők, céhekbe tömörült iparosok meg egyéb, városi lakosság is.

Már 1604-től többször szerepel a „jámbor és vitézlő” Rác (Rach) Mihály neve, akiről egy peres ügye kapcsán ismerjük, hogy ő és szolgái „Őfelsége zászlaja alatt” voltak. Egy 1609-ben bejegyzett bűnügy egyik gyanúsítottjáról azt tudjuk, hogy ő Újvárosban a rácok között lakott. 1611-ben Vyuarosi Racz Nagy Vince, 1613 novemberében pedig már az „újvárosi rác bíró” szerepel egy peres ügyben. 1610-ben a rácok által lakott házak száma 54 volt, vagyis Újváros házainak több mint felét rácok lakták – e településrész tulajdonképpen „rác városnak” számított. Bár a váron belül ekkor már több katonai szolgálatot ellátó rác tartózkodott, nagyobb csoportjuk Újvárosba telepítése 1607-ben történt, jogaik és kötelességeik tisztázására – a Káptalannal kötött szerződés alapján – 1612-ben került sor. A július 27-én írásba foglalt „A Győr Újvárosban élő rácok belső életüket, szolgáltatásaikat szabályozó szerződése” tizennégy pontja szerint a joghatóság felettük a polgári életben a káptalant illette meg. Bírájukat is az erősítette meg tisztében, és adót is oda fizettek – a győri katonák kivételével. Javaik, ha örökös nélkül haltak meg, a káptalanra szálltak, és házaik adásvételét is a káptalan hagyta jóvá. A mesteremberek kötelesek voltak céhben dolgozni. A rácok választott vezérei Kapitány Száva, illetve Wojcza vajda lettek.

Az 1617. április 8-án összeült megyei szék eltiltotta a győri és patonai lakosokat, különösen pedig a külvárosban élő rácokat a Győr megyei Ikrény puszta használatától, legeltetéstől és szénagyűjtéstől. 1648-ban Szakonyi János győri városbíró eltiltotta a környező falvakat és az újvárosi rácokat először Szentvid, azután Győr mezőváros határának használatától, felszántásától, a jószágok legeltetésétől. A város számos céhe közül a zuboncsik, vagyis a paplan és zubbonykészítők 1690-es céhlevelükben a győri rác templomot mondták a maguk templomának, így valószínűleg a céh név szerint is ismert tagjai – Fehér János, Győri Márk, Gulyás György, Rácz György, Sider István és Vratarics János – „rác” vallásúak voltak.

A főutca és a Rába között, az azokkal párhuzamosan húzódó utcát az Újvárosba letelepített rácok(nak) alakították ki. Ez a már az 1628-as jegyzőkönyvben is szereplő „Újváros külvárosban, a kertek között, Szent Márton felé vezető út”-ról nyílt és húzódott a temető felé. Az utca az 1703-as telekkönyvben már „Racz ucza” néven szerepel. Ekkorra kialakult a városrész máig fennálló utca- és településszerkezete is. A Rác utcában a házak zömének sövényes falazata volt, csak elvétve írtak össze egy-egy mór- vagy téglaépületet. Az itt folyó tevékenységre (a cserzővargák munkájára) utal a számos „lúgos ház”, „lúgos szín”. Ezek már a 17. század első harmadától itt állhattak, hiszen az 1629. évi pestisjárvány kapcsán Prayner János várkapitány a szíjártókat, vargákat, tímárokat, szűcsöket, szappanfőzőket, gyertyaöntőket és minden egyéb lúggal dolgozó „bűzös” mesterséget űző embert kitiltott a városból, mesterségüket csak a városon kívül gyakorolhatták.

Görög és szerb kereskedők is szép számmal érkeztek a három folyó városába, ahol véglegesen le is települtek. Megélhetésüket a Dunán bonyolított gabonakereskedelemnek köszönhették. „Burcsellásoknak” hívták őket hajóik után. A burcsella lóvontatású, lapos fenekű, fedélzet nélküli gabonaszállító hajó. A burcsellások vagy dereglyések az egykori Széles utcában (ma Budai Nagy Antal utca) éltek. Két-három burcsellás ház még ma is áll, mögöttük hatalmas istállók voltak, ahol 50 pár ló is elfért, itt váltottak lovat. Fölfelé gabonát vittek, visszafelé iparcikkeket, bécsi edényt, habán korsókat. Az ő emléküket őrzi a mai Kossuth Lajos utcát a Bálint Mihály utcával összekötő utcácska, amit Burcsellás köznek neveznek.

A görögök már a XV. század közepétől jelen voltak Magyarországon. Nagyobb arányú bevándorlásuk azonban az 1718-as, a török háborúkat lezáró pozsareváci békeszerződés, illetve az annak nyomán megkötött kereskedelmi szerződés után indult meg. E szerződés ugyanis a kettős adóztatást elkerülendő kimondta, hogy mind a Habsburg-, mind az Oszmán Birodalom kereskedői áruikért csak egy vámnál tartoznak 3% adót fizetni. Az országba érkező és a nagyobb városokban megtelepedő görögök, illetve makedovlachok elsősorban tranzitkereskedelemmel foglalkoztak, de bekapcsolódtak a helyi kiskereskedelembe is.

Az első ismert adat, amely görögöket említ Győrött, 1587-ből való. Nagyobb számban azonban csak a következő század végén, nem sokkal az 1690-es nagy szerb betelepülést követően jelentek meg, és a már itt élő szerbekhez csatlakoztak. A városi iratok Graecus megjelöléssel illették őket, ez az elnevezés azonban nemcsak görögöket, hanem makedovlachokat is jelölt. 1744-ben 9 „boltos görög” írt alá egy beadványt, 1754 és 1771 között pedig mindössze 4 görögöt – nyilván családfőt – írtak össze a városban.

Voltak híres papjaik is, többek között Szekeres Athanaz és Georgievits Áron. Szekeres ugyan 1794-ben meghalt, de magyar nyelvű imakönyvet 1801-ben Vácott megjelentettek. Ugyancsak abban az esztendőben adták ki Georgievits görög‒magyar nyelvű katekizmusát, ami nekünk annál is érdekesebb, mert a már akkor híres Streibig család nyomdájában nyomták. A mű teljes címe: Kis Katekizmus, avagy rövidre vett igazhitű vallástétele a Napkeleti Görög Anyaszentegyháznak. Összveszerkesztetett és kiadatott a karlovici érsekségben 1774. esztendőben, most pedig a Győri Szentegyháznak lelki pásztora Georgievits Aaron által Görög nyelvből Magyarra fordíttatott, és a fent nevezett Anyaszentegyház ifjúságának hasznára közre botsátatott Győrben, Sreibig József betüivel, 1801.

A templom régi látogatóival nem csak régi iratokban találkozhatunk, egy részük ott hagyta kézjegyét az énekkarzat és a torony felé vezető ajtó fájába faragva is.

A „rác” templom

A Szent Miklós-templomot szerbek és görögök egyaránt használták. Korai alapítását bizonyítja, hogy itt őrződött meg az 1660-ban festett, artisztikusan szép Hodigitria Isten Anyja ikon, a magyarországi szerbség egyházművészeti hagyatékának korai darabja. A tárgy a szerb sajkások által, a 16. században épített győri Szent Miklós-templom szentélyrekesztője számára készülhetett. Az alig embermagasság felé nyújtott, alacsony szentélyrekesztő a hajót és az oltárrészt választotta el egymástól. Az ikon képmezejének jobb alsó sarkában dedikáció olvasható, melyben szerepel a megrendelő neve és a tábla elkészítésének időpontja. A dedikáció magyar fordításban: „Peter Monaszterlija imája 1660”. Peter Monaszterlija komáromi obervajda, fia, Jovan Monaszterlija pedig az 1690-es nagy bevándorlást követően Budán a Vice Ductor Rasciane Militae, a magyarországi szerbség katonai vezetője volt.

A Hodigitria, azaz útmutató, útvezető egy ikonográfiai stílus, amely arról kapta a nevét, hogy Mária a Gyermekre mutat, hogy ő „az út, az igazság, az élet” (Jn. 14,6). A keresztény hagyományban a legelső Hodigitria Isten Anyja-ikon festőjét Lukács evangélistában véli megtalálni. A magyarországi anyagban is található olyan kép, ahol Lukács evangélistát megjelenítik, amint az Isten Anyja-ikonját festi; C. Samoila Lukács evangélista falképe a méhkeréki templomban található, 1990-ben készült.

A győri ikon festője hagyományosan mélyített képmezőben, részben arany alapon tradicionális Hodigitria Isten Anyja ikont festett. Mária bal karján tartja a Gyermeket, aki jobb kezével áldást oszt, bal kezében pedig az Igét szimbolizáló tekercset fogja. Mária a jobb kezével Jézusra mutat, és a hagyományos kék khitont (az ókori görög világból eredő öltözék: ingszerű, gazdagon ráncolt, kb. térdig érő vászon- vagy gyapjúruha, amit férfiak és nők egyaránt hordtak) viseli, rajta fejére boruló, bíborba hajló sötétpiros maphoriont (kendő, amely általában a fejet takarja, és amelyet a nyak és az áll körül viselnek – Szűz Máriát gyakran ábrázolják így), melyet a vállán és a homlokán három csillag ékesít, utalva örök szüzességére, hiszen az megőrződött a gyermeke születése előtt, alatt és után is. Öltözékének színei éppen az ellentettjei a felnőtt Jézus öltözéke színeinek, aki emberi voltára utaló pirosas színű kék khitont, rajta pedig az isteni mivoltára utaló himationt visel. A győri ikon Jézusának arca felnőttes, alakja eljövendő sorsának szimbóluma, nem igazi, karon ülő gyermek. Pirosas khitonja és himationja aranyszínű vonaldíszítéses. Ez a vonalkás stílus a késői Palaiologosz-stílus egyik elemének továbbélése a 17. században. A bizánci hagyományok felújítására és továbbvitelére tudatosan törekedtek a török hódítás idejének szerb ikonfestői. A tábla festőjét Dinko Davidov a 17. század első felének ismert ikonfestőjének, kir Kozma hercegovinai származású követőjében véli felfedezni, a tábla analógiáját pedig az athoszi szerb Hilandari-monostor Szent György-paraklezionjának hasonló ikonográfiájú ikonjában. S. Petkovic viszont Hilandari-monostor ikonfestő-ieromachjával, Joan mesterrel azonosítja. Ő különösképpen ragaszkodott a bizánci hagyományokhoz, ikonokon kívül falképeket is festett, például a pivai és moracsai monostorokban. Legtöbb munkája az 1640-es és 1650-es évekhez köthető. Az ikon 66x52,5 centiméteres, fára festették, temperával, és jelenleg a Szerb Egyházművészeti Múzeumban őrzik Szentendrén. A mű másolata azonban megtalálható a rác templomban, amely a szerb püspök ajándékaként került a gyülekezethez.

A templomba két bejáraton keresztül lehet bejutni:

Belépve a hajóba jutunk. A három boltozat a belső teret három részre osztja. Az ajtótól balra van a prónausz, az előtér. Középen a hajó és jobbra a szentély. Az énekkarzatot két vastag pillér tartja, alatta alacsony boltozatos helyiség.

Innen vezet a lépcső a templom tornyához:

A szentélyt a hajótól ikonosztáz választja el (fotó és terv: Willinghoffer András):

Váray Ibolya Anna rajza, akinek ezúton is köszönöm a sok segítséget a cikk megírásához:

Az állványzat sötétvörös színű, szélessége 4,9 méter, megközelítő magassága 6 méter. Az ikonokat egy név szerint nem ismert képfestő készítette a 19. század elején. Nyugati iskolázottságú volt, a klasszicizmus stílusában tevékenykedett, de ismerte a keleti előképeket is. A 19. század elején működött, és bizonyára délről, a Balkánról érkezett, talán görög származású volt. Festészeti tanulmányait valószínűleg Velencében folytatta, és hatott rá a közeli partvidék vagy a Jón-szigetek korabeli festészete. Erre enged következtetni, hogy festői nyelvezetében a nyugati elvek (centrálperspektíva, háromdimenziós tér- és tömegábrázolás) követett, jelenetei realisztikusak. A kompozíciók egy részét (Örömhírvétel, Jézus születése, Lázár föltámasztása, Bevonulás Jeruzsálembe, Szentlélek eljövetele) nyugati ikonográfia alapján festette, másik részüket viszont (Mária születése, Mária bevezetése a templomba, Jézus megkeresztelkedése, Jézus bemutatása a templomban, Mária elhunyta, Szent György, Szent Demeter, továbbá a Trónoló Isten Anyja Gyerekkel, Krisztus, a nagy Főpap – utóbbi kettő a kiegészítő komponensek nélkül) nyugati előadásmódban, de keleti előképek nyomán ábrázolta a festő. A művész barokk utánérzésű (drapériák dinamikája, felhőgomolyagok, angyalfejek) és klasszicizáló elemeket (trónszékek) egyaránt alkalmazott. Jó festői tudással rendelkezett, más templomban nem dolgozott Magyarországon.

Az ikonosztázion 38 fa táblaképből áll, amit olaj festékkel festettek, és görög feliratok olvashatók rajtuk – ez azt mutatja, hogy a díszítésben a görögöké volt a vezető szerep a Győrben élő szerb közösséggel szemben. A kompozíciók három zónára és egyúttal három sorra oszlanak.

Alsó egység

A fal két jól elkülöníthető egységre tagolódik. Az alsó egység a pillérfők magasságáig nyúlik fel, zárt fal, melyre festett táblákat és néhány faragott díszt helyeztek. A Királyi ajtó mellett két, magas talapzaton álló, falból kilépő korinthoszi fejezetes oszlop áll, melyekre urnadíszt helyeztek.

Királyi ajtó:

Örömhírvétel. Az északi szárnyon: Gábriel arkangyal, kezében liliommal, felhőkön áll, fent felhőgyűrűben az Atya-Isten földgömbbel, jogarral, körülötte szárnyas szeráffejek. A déli szárnyon: Mária az olvasópult előtt térdel, előtte nyitott könyvvel, fent felhőgyűrűben a Szentlélek-galamb, körülötte szárnyas szeráffejek.

Északi diakónusi ajtó:

Szent Mihály arkangyal

A felhőn álló Mihály arkangyalt szárnyakkal, páncélban, palástban, jobbjában lángpallossal, föltartott baljában mérleggel ábrázolták, alakja felett Isten-szeme kompozícióval.

Déli diakónusi ajtó:

Szent István diakónus

Szent István diakónus dalmatikában, kezében tömjénezővel és evangéliumos könyvvel áll, feje fölött két felhőkön álló angyal babérkoszorút tart.

Alapképsor

Északi oldal (balról jobbra haladva):

Szent Miklós

Szent Miklós főpapként ül a trónusán, jobbjával áldást oszt, balját nyitott evangéliumos könyvre helyezi, melynek felirata János 10.14-et idézi („Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem”). Felette felhőgyűrűben Krisztus evangéliumos könyvvel és Isten Anyja Miklós omophorionjával (a püspök vállán viselt, megkülönböztető ruhája, valamint lelki és egyházi tekintélyének jelképe) jelenik meg.

Trónoló Isten Anyja a Gyerekkel

Trónoló Isten Anyja a Gyerekkel: Mária fején koronával, trónpárnás trónuson ül, ölében a Gyermek, aki áldást oszt és tekercset tart. A klasszicista megformálású trón mögött két angyal áll, kezükben egy-egy diszkosszal (kör alakú talpas tányér, melyen felajánlják a kenyeret a liturgia folyamán), rajta Krisztus-monogrammal: IC XC. Körülöttük felhők között szárnyas szeráffejek lebegnek. A négy sarokban téglalap alakú mezőkben az evangélisták ábrázolása látható írópult mellett ülve, az attribútumaikkal: balra fent Máté az angyallal, jobbra fent János a sassal, balra lent Márk az oroszlánnal és jobbra lent Lukács a bikával.

Szent György (lent)

A tábla alatt Szent György páncélban, lovon, feje felett angyal tart babérkoszorút és pálmaágat. Lándzsáját a sárkány pofájába döfi. A háttérben hegyek, vár és királylány látható.

Déli oldal (balról jobbra haladva):

Krisztus, a nagy Főpap

Krisztust főpapi öltözetben, fején koronával ábrázolták, trónon ülve, baljában földgömbbel. A háttérben felhők szeráffejekkel, a négy sarokban téglalap alakú mezőkben a négy evangélista ábrázolásával, ami azonos a Trónoló Isten Anyja a Gyerekkel-kompozíció megformálásával: balra fent Máté az angyallal, jobbra fent János a sassal, balra lent Márk az oroszlánnal és jobbra lent Lukács a bikával.

Keresztelő Szent János

Keresztelő Szent János szárnyas alakja a képen tunikát és palliumot visel. Jobb kezében egy lapos tálon tartja levágott fejét, bal kezében egy hosszú szárú keresztet tart, rajta mondatszalaggal, mely Máté 3.2-t idézi („Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa”)

Szent Demeter (lent)

A tábla alatt Szent Demeter a Szent György-táblán látható alakhoz hasonló beállításban jelenik meg, de a lándzsáját nem a sárkányba, hanem a bolgár cárba döfi.

I. zóna – Ünnepek

Északi oldal (balról jobbra haladva):

Mária születése

Mária bevezetése a templomba

A gyermek Mária a főpap előtt áll, mögötte Anna és Joachim, valamint három leánygyermek.

Örömhírvétel

A kompozíció azonos a Királyi ajtó kompozíciójával, de az Atya-Isten ábrázolása és a felirat elmaradt.

Jézus születése

A barlang bejárata előtt térdel a bepólyált Gyermek előtt Mária, a gyermek Keresztelő Szent János és egy angyal. A háttérben Szent József és egy fiatal fiú, aki a kürtjébe fúj, mögöttük a barlangban egy ökör és egy szamár fekszik.

Jézus bemutatása a templomban

A Gyermeket az agg Simeon tartja a kezében, a kép jobb oldalán Szent Anna, Mária és József áll a templomban.

Jézus megkeresztelkedése

Jézus a Jordánban áll Keresztelő Szent János vizet emel a fejére. Fent felhőben a Szentlélek-galamb, a háttérben tájképi környezetben két angyal áll, az egyik leplet tart a kezében.

Déli oldal (balról jobbra haladva):

Az Úr színeváltozása

Fent felhőkön áll Krisztus, mellette Mózes és Illés, lent a kis hegyvonulat árnyékában három tanítvány.

Lázár feltámasztása

A bal oldalon Krisztus a tanítványai előtt állva áldást osztó kézzel a kősírban lévő Lázár felé int. Lázár mögött stilizált hegy.

Bevonulás Jeruzsálembe

Krisztus szamárháton balra halad, mögötte tanítványai. Előtte a városkapuban zsidó főpapok, a háttérben egy hatalmas pálmafa látható.

Krisztus mennybemenetele

Fent felhőgyűrűben kitárt kézzel Krisztus lebeg, lent kis domb előtt Mária térdel, két oldalt a tanítványok állnak.

A Szentlélek eljövetele

Mária körül ülnek a tanítványok, fejük felett lángnyelvekkel, jobbról egy tanítvány térdel. Fent a Szentlélek-galamb felhőben lebeg.

Mária elhunyta

Mária a halottas ágyán fekszik, körülötte a tanítványok és egy főpap mitrában. Az ágy mögött Krisztus áll, kezében az anyjának lelkét szimbolizáló bepólyázott csecsemővel.

II. zóna – Apostolok

Az apostolok hegyes, fás-bokros tájképi környezetben, tunikában és palliumban attribútumaikkal jelennek meg.

Az északi oldalon (balról jobbra haladva):

Mátyás tekerccsel

Júdás Tádé könyvvel

Jakab bottal és nyitott könyvvel

András nyitott könyvvel

Péter kulcsokkal és könyvvel

János kehellyel és sassal

A déli oldalon (balról jobbra haladva):

Máté nyitott könyvvel és angyallal

Pál karddal és könyvvel

Fülöp keresztes bottal és nyitott könyvvel

Simeon nyitott könyvvel

Bertalan nyitott könyvvel

Tamás

Felső egység

A lunettában (félkör alakú vagy csúcsíves falmező ajtó, ablak, kapu felett) elhelyezkedő felső a Golgota-kereszt kompozíció – melynek alépítményében is egy festett tábla van –, és áttört faragványok alkotják (a faragványok a lunetta).

A kereszten a megfeszített Megváltó, a keresztszárak végén szeráffejek láthatók. Balról Isten Anyjának, jobbról Szent Jánosnak a táblája van.

Isten Anyja

Szent János

A Golgota-kereszt kompozíció alatt Isten Anyja megkoronázása-tábla van, amelyen Mária maphorionban felhőkön térdel, feje felett az Atya- és a Fiú-Isten tartják. Balról Krisztus áldást osztó kézzel, balról az Atya trónon ülő alakja kezében jogarral, fejük felett a Szentlélek-galamb sugárkévében lebeg. A négy sarokban a négy evangélista attribútuma látható.

Isten Anyja megkoronázása

A szentélybe egy lépcső vezet. Belül a szentélyben középen áll a téglalap alakú talapzaton, oszlopon nyugvó vörösmárvány oltárasztal (trapeza). A görögkeleti vagy orthodox templomokban nem tesznek virágot az oltárra. Tőle balra egy szekrény, amelyben a miseruhákat tartják. A szentély másik oldalán kagylószerű, kőből faragott szenteltvíztartó van a falban. Mellette díszes fali fülke, a „proszkomédia”, azaz előkészületi oltár.

Az ikonfal szentély felőli hátsó oldalán ez a festett felirat olvasható: „Ezen templom újra festetett Demetrovits Szilárd gondnoksága alatt 1896. festette Makkó Jenő.” Demetrovits Szilárd Győr városának első rendőrkapitánya volt.

A templom körül a szokásokhoz híven temetőt létesítettek. Ma is látható néhány görög és szerb feliratú sírkő. A bejárat előtt talán Constantinápolyi Katalin sírköve található. A hölgy 1748. április 29-én lejegyzett végrendeletében ugyanis úgy rendelkezett: „Rácß Templomnak belső ajtaja ellőtt hosßáb[an], aß hollott is kivánom, hogy faragott keő tetettesék aß kire nevem mevßettesék, hogy ugy aß templomban járók rajtam ki s- be járjának”. A sírkőállíttatás ilyetén gesztusa egyszerre szolgálta a társadalmi reprezentációt és a vallásos jámborságot. A drága – 50 forintba kerülő – kőből faragott, feliratos sírtábla ugyanis a közösség gazdagabb tagjainak kiváltsága volt, amely így az elhunyt társadalmi presztízsét hirdette. Ajtóküszöbként való elhelyezése viszont az önkéntes megalázkodás jele, amely sajátos módon ellenpontozza a sírkőállítás hivalkodó gesztusát. A rác templom déli bejárata előtt ma is látható erősen lekopott, kibetűzhetetlen feliratú sírtábla tehát valószínűleg ez a síremlék. Katalin asszony egyébként jelentős összeget, 100 forintot hagyott a győri rác templomra, és még megtoldotta 15 forinttal, amelyet a lelki üdvéért szolgáltatandó misékre, valamint még egy feltételes hagyományt tett a győri templomra. A szobájában őrzött „arányos ramabon foglalt Boldogh Aszszan” képét, azaz egy Mária-ikont is a Szent Miklós egyháznak ajándékozott, ám azt férje addig magánál tarthatta, amíg újra meg nem házasodik. Nem tudjuk, hogy ez megtörtént-e, és a kép a templomra szállt-e.

Köszönöm a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumnak a cikkem elkészítéséhez nyújtott segítséget!

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom:
Davidov, Dinko: A magyarországi szerb festészet. Ars Hungarica, 16. évfolyam 1. szám. 1988. 89-117.
Nagy Márta: Ikonfestészet Magyarországon – Ikon painting in Hungary. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2000.
Nagy Márta: A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei I. ‒ Ikonok, ikonosztázionok. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1998.
Perger Gyula: Újváros. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, Győr, 2021
Székely Zoltán: Egy görög végrendelet 1748-ból. In: Újvárosi krónika III., Győr, 2007. 5-12.
Váray Ibolya ‒ Jámbor Szilvia: A győri rác templom – „Szülőföldünk” honismereti pályázat. Győr, 1992

A 24-31., a 33-44., a 47-57. és az 59-61. képek a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményéből származnak, Deim Péter 2001-es felvételei, a múzeum írásbeli engedélyével tesszük közzé őket. A külön nem jelzett képek a szerző fotói.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.