Az Uttar Pradesh állambeli Rampurban található a kormány által működtetett könyvtár (urduul Rampur Raza Kitab Khana), mely az indo-iszlám kulturális örökség tárháza. 1774-ben hozta létre Faizullah Ali Khan (kb. 1730–1794), Rampur első nawabja (egy indiai terület muszlim vallású fejedelme) ősi kéziratokból és az iszlám kalligráfia miniatűr példányaiból álló személyes gyűjteményéből. Mivel tudósok és művészek mecénása volt, nem csoda, hogy értékes műveket birtokolt. Palotájában kincsesházat, ún. toshakhanát állított fel, itt tárolta kincseit. Az őt követő uralkodók is gyarapították a kollekciót, mely így egyre nagyobb lett.

Nawab Mohammad Saeed Khan (1786‒1855) uralkodása alatt a gyűjteményt kategorizálták (Agha Yusuf Ali Maulavi afgán tudós segítségével), sőt 1851‒1852-ben saját pecsétet is kapott a könyvtár. Nawab Kalbe Ali Khan (1832‒1887) uralkodása alatt Rampur a művészetek, a kalligráfia és a költészet fontos központjává vált, és a történészek ezt tekintik a bibliotéka aranykorának: a fejedelem ügynökei szisztematikusan hajtották fel a kéziratokat, az ebben az időben egyre-másra megjelent nyomdák bemutatták első kiadásaikat – az uralkodó pedig mindent megvásárolt. A könyvek mindaddig a tosakhanában voltak, míg Nawab Mushtaq Ali Khan (1856‒1889) rövid uralkodása alatt új épületet építettek a palotakomplexumban a növekvő gyűjtemény számára.

A Hamid Manzil 1911-ben

Nawab Sayyid Hamid Ali Khan Bahadur (1875‒1930) nyitotta meg a könyvtárat a nyilvánosság előtt. Az uralkodó az épületek rendbehozatalában és újak építésében jeleskedett leginkább. A 20. század elején szerződött egy angol kivitelező cég, a WC Wright főmérnökével, és indo-európai stílusban építtetett egy palotát magának, amit Hamid Manzilnak neveztek el. Az utolsó rampuri Nawabról, Sir Raza Ali Khanról (1908‒1966) elnevezett könyvtárat 1957-ben ebben az épületben helyezték el. Ekkor már mesés gyűjteménnyel rendelkezett. Állami fenntartás alá csak 1975-ben került. Jelenleg Kulturális Minisztériuma alá tartozó, nemzeti jelentőségű autonóm intézmény pozícióját tölti be. 2003 óta kéziratmegőrző központként is működik. 2023-ban, létrejöttének 250. évfordulóján nagyobb állami támogatást kapott, melyet épületfelújításra és a digitalizálási munkálatok felgyorsítására fordítanak.

A Hamid Manzil, mely helyet ad a bibliotékának, egy mogul építészeti csoda, méltó helye Dél-Ázsia egyik legfontosabb gyűjteményének. A könyvtárhoz tartozik egy múzeum is, amelyben számos műtárgy és ritka csillagászati műszer található. A legrégebbi egy sárgaréz asztrolábium.

A Raza Könyvtár 17.000 kéziratot, az iszlám kalligráfia 3000 példányát, 5000 miniatúrát, arab, szanszkrit, hindi, pastu, urdu, tamil, török és perzsa nyelvű illusztrált műveket tartalmaz, valamint összesen 83.000 könyvet és folyóiratot is – számtalan nyelven. A kollekció egyik legrégebbi darabja egy 7. századi Korán, a negyedik kalifa, Hazrat Ali (599‒661) kézírásával. A kézirat pergamenre íródott, arab nyelven korai kufi írással (a különféle arab írások legősibb kalligrafikus formája). A könyvtár legrégebbi illusztrált perzsa kézirata a 13. századi Jami-ut-Tawarikh, amely a mongol törzsek történetéről szól. Megtalálható a gyűjteményben – sok más ritkaság mellett – a 16. századra datálható Kalila wa Dimna (egy ősi indiai mesegyűjtemény fordítása), az 1575‒1580-ban íródott és 11 miniatúrát tartalmazó Diwan-i-Hafiz, a török nyelvű Diwan-i-Babur, melynek egyes részei az első indiai mogul császár, Babur (1483‒1530) kézírásával készültek, valamint a Valmiki Ramayana perzsául, melynek 258 miniatűr festménye bepillantást enged a középkori India művészetébe.

Látható, hogy India legszebb könyvtára művészi és irodalmi gyöngyszemek lélegzetelállító gyűjteményének ad otthont, és hozzájárult, hogy a szubkontinens gazdag örökségének egy szelete fennmaradt.

tmoni

Forrás: Wikipédia (angol és hindi), The Times of India, Ministry of Culture, The PunLib Network, Peepul Tree, The Indian Trip

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana
2. rész: A pármai Palatina Könyvtár
3. rész: Biblioteca Joanina
4. rész: Az admonti bencés apátság könyvtára
5. rész: Anna Amalia Hercegnő Könyvtár
6. rész: Az ottobeureni bencés apátság könyvtára
7. rész: Biblioteca Marucelliana
8. rész: Az oxfordi Codrington Library
9. rész: A nápolyi Girolamini Könyvtár
10. rész: A melki bencés apátság könyvtára
11. rész: A velencei Biblioteca Nazionale Marciana
12. rész: Az El Escorial kolostor királyi könyvtára
13. rész: A párizsi Sainte-Geneviève Könyvtár
14. rész: A prágai Strahov kolostor könyvtára
15. rész: A Mafra-palota könyvtára
16. rész: A wiblingeni kolostor könyvtára
17. rész: Az Osztrák Nemzeti Könyvtár
18. rész: A Sankt Gallen-i kolostor könyvtára
19. rész: Biblioteca Civica Romolo Spezioli
20. rész: A Klementinum könyvtára
21. rész: A Yale Egyetem Beinecke Könyvtára
22. rész: A Kínai Nemzeti Könyvtár
23. rész: A Trinity College könyvtára
24. rész: A Portugál Királyi Olvasóterem Rio de Janeiróban
25. rész: A baltimore-i George Peabody Könyvtár
26. rész: Beitou zöld könyvtára Taipeiben
27. rész: A John Rylands Könyvtár
28. rész: Bibliotheca Alexandrina
29. rész: A Francia Nemzeti Könyvtár
30. rész: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár
31. rész: Cuypers Library – a Rijksmuseum könyvtára
32. rész: A Stuttgarti Városi Könyvtár
33. rész: A Bobst, a New York-i Egyetem főkönyvtára