Az absztraháló kifejezésmód a sajátja

Mohay Gábor interjúja Tolnay Imrével

tolnay-imre-portre

Győr képzőművészetének meghatározó egyénisége az 55 éves festő és grafikus, Tolnay Imre. Több mint három évtizedet felölelő művészi pályafutását a környező világ iránti állandó érdeklődésének, és ebből következően az általa egyetlen szóval sem említett folytonos megújulásának is köszönheti.

Változatos technikával, sokszor spirituális tartalommal bíró művei köz- és magángyűjteményekben egyaránt megtalálhatók. Halkan, megfontoltan, világosan és röviden fogalmazza meg a kapott kérdésekre a válaszait.

Mennyiben befolyásolják alkotói pályáját közvetlen életének, a világnak a történései?

A kulturális élet résztvevőjének kíváncsinak kell lennie a kultúra itthoni és külföldi történéseire, produktumaira. Az alkothat és oktathat felelősen, aki látja más művészek tevékenységét. Ugyanakkor a közéletre is nyitottságot kell tanúsítani, mert nem mindegy, hogy például a tudomány milyen új vívmányokat közvetít a huszonegyedik században élőknek, azon belül nekünk, alkotóknak. Felelős emberként számunkra sem mindegy, miként alakulhat a bolygónk jövője. A szabadidőmben pedig szeretek a természetben lenni, és nem idegen számomra a sport sem, korábban eveztem, mostanában az úszás és a futás adja a testedzést.

Harminc évig képezte magát különböző szinteken, egészen a legmagasabb fokozatig. Megérte az életen át tanulás?

Nem szabad elfelejteni, hogy közben dolgoztam, 1993 óta tanítok is. A doktori cím története, hogy korábban három győri középiskolában is oktattam, jelenleg a Tánc- és Képzőművészeti Iskola és Szakgimnáziumban. Éppen huszonnyolc éve, hogy hívtak a később egyetemmé fejlődő Széchenyi István Főiskolára az építészhallgatók rajzoktatására, művészeti képzésére. A tanári előmenetelemre ajánlott volt a művészeti doktori, a DLA fokozat megszerzése, ez a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán sikerült is, majd néhány évvel később ezt követte a doktori habilitáció. Mindennek hasznosságát a kutatás, az alkotás és a szereplés komplex megjelenése igazolja.

Büszke lehet a nyilvánosság előtti szerepléseire, elég, ha csak a húsz országban megrendezett kiállításait említjük…

Ezt lényegében a képzőművészeti egyetem végi időszakomnak köszönhetem. A rendszerváltás körül a világ kezdett kinyílni a magyar képzőművészek, diákok számára is. Így aztán egymást követték a megmérettetésnek tekinthető külföldi kiállítások, a szereplési lehetőségek kapcsolatokat, a szakmai tudás csiszolását, elmélyülését hozták magukkal és újabb lehetőségeket.

Ötletes címeiről, szürrealitásáról, faajtók darabjaira, zsákvászonra festésről is ismert: melyik irányzatba sorolná be magát?

Az absztraháló jelleget tartom leginkább a sajátomnak. Képgrafikus szakon végeztem, a kilencvenes évek vége felé alkotásaim súlypontja áttevődött a festészet felé, de hosszú ideje foglalkozom fotózással, és néhány térinstallációt is sikerült létrehoznom. Közel három évtizede publikálok is rendszeresen írásokat a hazai művészeti folyóiratokban. Tulajdonképpen ma is a grafika az alap, ahhoz néha-néha visszatérek. Most, több évtized után például újra a mélynyomásos technika, a rézkarc és a hidegtűnyomat érdekel.

Talán mondhatjuk, hogy kedvenc színei a mélykék, a rozsdabarna és rozsdavörös, valamint a mustársárga. Miért éppen ezek?

Nagyon szeretem a természetben megtalálható színeket, vonzódom a zöldhöz is, de az alkotásaimban azt csak óvatosan használom. A felsorolt kedvenceim meggyőződésem szerint egymást jól kiegészítő kontrasztot hordoznak.

Mikor érzi Tolnay Imre azt az önbizalmat, amitől már valóban művész?

Ahhoz, hogy alkossunk valamit, hinni kell benne. És persze fontosak, jólesnek a visszajelzések, az elismerések is. Volt az életemnek egy olyan része, amikor hivatalos papírokat kaptam a megszerzett tudásomról, de ezen túl vannak az alkotás döntő örömei, azaz a sikerélményt megélő műtermi és kiállítási pillanatok.

A Győr Művészetéért Díj elismerésnek – sok más díj mellett – nyolc éve birtokosa. Hová helyezi a szűkebb haza kitüntetését?

Minden művésznek fontosak a lokális és a tágabb körből származó elismerések. Sokszor képviseltem városunkat egyedüliként egyéni és számos rangos csoportos kiállításon, sok publicisztikám jelent meg művészi folyóiratokban győri és más városbeli kiállításokról, alkotókról. Örültem, hogy ezt a város is észrevette, elismerte.

Egyetemi tanár és középiskolai mestertanár: van utánpótlása a hivatásának?

Szerencsére mindkét oktatási intézményben túljelentkezés tapasztalható, ami a fiatalokban lévő alkotói elhivatottságot bizonyítja. Bár vannak korunkban fajsúlyosabb létkérdések és problémák, úgy tűnik, a művészet, a környezetformálás igénye nem veszített jelentőségéből a jövő generációjában sem.

Észrevehető-e a képzőművészetben nyári uborkaszezon?

Már csak azért sem, mert az idei Győri Nemzetközi Művésztelepen a városunkat képviselem, miután minden évben egy győri résztvevő delegálható. A tábor célja a különböző helyekről érkező művészek találkozásával a tapasztalatcsere, a kapcsolatok szélesítése, egymásnak inspirációk adása és természetesen az alkotás. Magam pedig jelenleg újra a már említett grafikai technikák alkalmazásával dolgozom, de vannak a közeli jövőt érintő festészeti terveim is.

Mohay Gábor

2024.07.30