A gyöngy: az égi mag
A gyöngy különleges kialakulása, ritkasága és fénye révén vált a legfőbb értékeket megtestesítő drágakővé. A mítoszok szerint a végtelen óceán és az Ég gyermeke. Kifejezi a fájdalom bölcsességgé nemesítésének képességét, ezért egyike az ember szellemi fejlődési útjához kapcsolódó szimbólumoknak.
„Az ember szíve nagyon hasonlít a tengerhez, vannak viharai, dagályai, mélységei és gyöngyei is.” (Vincent van Gogh)
Paracelsus a természet legvégső szubtilitásának tekintette a drágaköveket (De mineralibus). A kozmikus erők koncentrátumainak is tartották, és hatásuk miatt gyakran talizmánként vagy amulettként viselték őket.
A gyöngy a szerves eredetű drágakövek közé tartozik, értékét évezredek óta nagyra becsülik. 2019-ben Abu Dhabi régészei egy 8000 éves gyöngyöt fedeztek fel egy kőkori település romjai között. Ma leginkább a múzeumokban csodálhatjuk meg az uralkodói ékszerekben ragyogó legszebb példányokat.
Szimbólumként egyetemesen a világ női alapelvéhez tartozik, amely kapcsolatban áll a legfontosabb feminin jelképekkel: a vízzel, a Holddal és a kagylóval. A Magna Mater életadó erejét, a kozmikus életet, annak kezdetét és törvényét képviseli. Keletkezését a Hold járásához kapcsolták.
Az ősi védikus szövegekben a gyöngy a Föld vizeiből és az égi erőkből születik. A Hold leányának is nevezik. A nyugati kultúrákban pedig a Vénusz bolygóval kapcsolták össze, hiszen ugyanúgy a tengerből ered, mint a szépség és szerelem istennője.
A gyöngy gömbszerű alakja folytán a tökéletesség szimbóluma a legtöbb kultúrában. A muszlim hagyomány szerint Allah igéjének, a Koránnak a jelképe. A szufizmusban a gyöngy – perzsául: dor – az egyén jellemének kiteljesülését fejezi ki. Szimbolizálja az emberben tündöklő ártatlanságot, tisztaságot és szerénységet is.
Indiában a hinduizmus és a buddhizmus szerint a gyöngyben valósul meg a tűz és a víz egysége. Ez a „lángoló gyöngy” képviseli a szellemi tudatosságot, a megvilágosodást, benne testesül meg a transzcendens bölcsesség, amely a fény kikristályosodásának tekinthető.
A gyöngy az örökkévalóságot is szimbolizálja, mivel nem fakul ki, és nem változtatja meg a színét az idő múlásával.
A manicheusok az égi fény szülöttjének, Isten fénylő kincsének tekintik, amely egyben maga a lélek. A gnosztikusok hasonlóképpen a lélek és Jézus anyagi megtestesülésének tartják (János cselekedetei, 109). A Tamás cselekedeteiben szereplő Gyöngyhimnuszban az ember bukásának lelki drámája és az üdvözülés útja jelenik meg: a fénykereső, a megváltásra váró lélek gyöngykagylót keres, azaz a Lényeget szeretné meglelni önmagában. A misztikusok szerint az ösztönök kifinomulásának megtestesítője, egyben kifejezi az isteni sugallatra történő szellemi újjászületést is.
A Physiologus szerint a halászok achát segítségével találják meg az igazgyöngyöt. Ahol a tenger igazgyöngyöt rejt, ott a zsinórra kötözött achát mozdulatlanul megáll – ezt a leírást Keresztelő Szt. Jánosra vonatkoztatták, mivel ő mutatta meg a lelki igazgyöngyöt, Krisztust.
Danténál a gyöngy lunáris jelentése szerepel:
„Az Örök Gyöngy (a Hold) így fogadott magába,
miként a víz a fénysugárt fogadja
anélkül, hogy megtörne símasága.
Ha test valék (s az ember gondolatja
nem érti ezt, mert a tér a térbe nyúlna
avval, hogy test a testet így behatja)
kellett, hogy vágyam még nagyobbra gyúlna
az Esszenciát szemmel látni, melyben
emberi létünk beolvad az Úrba.”
(Ist. Színj., Paradicsom, II. 34).
Egy ősi kínai legenda szerint a gyöngyök, amelyek a bölcsességet jelképezik, a sárkány fejében keletkeznek, és az ember csak úgy szerezheti meg őket, ha legyőzi a sárkányt. Az ókori japán történetekben a mitikus lények könnyeiből születik a fénylő drágakő. Például nimfák, sellők és angyalok, egy változat szerint pedig a tengeri sárkány könnyeiből jön létre, és gyógyító erővel bír.
A kagylóban levő gyöngy – akár az égből aláhulló isteni esőcsepp, a harmat – az égi, termékeny mag. Egyes történetek szerint a fehér gyöngy az istenek által ontott könny. Az egyik legenda pedig azt meséli el, hogy a könnyek, amelyeket Éva sírt, amikor száműzték az Édenből, gyöngyökké változtak.
Kisfaludy Károly: A legszebb gyöngy
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb értéke,
Minden földi boldogságnak
Kútfeje s legszebb éke;
Melynek remegő tükrében
A szív magát képzeli,
S adóvevő örömében
Fájdalmait öleli.
De a nagy világ zajában
Az csak ritkán láttatik,
A romlott szív birtokában
Soha nem találtatik.
Csak szelíd s jó embereknél
Fakad égi forrása,
Érzékeny s meleg szíveknél
Tenyészik szent áldása.
Mely jó isten adománya
Ez a ritka drága kincs?
Mely szent érzet alkotmánya
Hogy el földön mássa nincs?
Egykor szívem nagy ínségét
Barátomnak beszéltem,
S érettem hullatott könnyét
E szép gyöngynek ítéltem.
A görög mitológiában a gyöngyről azt mondják, hogy Aphrodité, a szerelem istennője örömkönnyei. Sok ősi ázsiai kultúrában a gyöngyök sima épsége és látszólag „varázslatos” megjelenése olyan alacsony életformákban, mint az osztriga, az istenség jelenlétét jelezte.
A gyöngy a lélek vagy a szellem utazását jelentette a tökéletesség felé vezető úton. Az ókori temetkezésekben a gyászolók gyöngyöt helyeztek az elhunytak szájába. Mivel a természet e szépséges alkotásai az élet alapelveit tartalmazzák, remélték, hogy segíthetnek a halottaknak túlvilági utazásukban. A gyászolók a temetési ajándékokat és a ruhákat is gyöngyökkel díszítették.
Ugyanakkor a gyöngysor a családfát, a generációk, a lét folytonos láncolatát is jelképezi. Az ókori görög kultúrában az igazgyöngy viselése az esküvőn az életen át tartó boldogságot jelentette. Nem véletlen, hogy előszeretettel ajándékoztak igazgyöngyöt a friss házasoknak. A teljes kört alkotó gyöngysor az élet teljességét szimbolizálja.
„Egy esőcsepp, felhőből aláhullva,
A tengert meglátta és megszégyenült.
„Ki vagyok én, ha van tenger?” kérdezte,
És mikor az alázat szemével tekintett magára
Egy kagyló magához vette és dajkálta.”
(Szádi)
Szabados Éva
Forrás: magyarhalasz.wordpress.com, Wikipédia, gemsociety.org, mek.oszk.hu, localeclectic.com, citatum.hu
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Bepillantás a szimbólumok világába
2. rész: Álarc vagy maszk?
3. rész: Lótusz – a halhatatlanság ígérete
4. rész: A híd – két világ határán
5. rész: A bolond igazsága
6. rész: Rejtett forrás: a szív