A kiállító művészek az egész Kárpát-medence keresztény magyarságát képviselik. Alkotásaikban szinte a művészet minden ága – festmények, grafikák, fafaragások, tűzzománc-, illetve fa táblaképek, kerámiák, szőttesek és öltözékek – megtalálható.

Dr. Reisner Ferenc általános püspöki helynök, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora köszöntőjében elmondta: „A mi Himnuszunk különleges ajándék számunkra. A világ himnuszai közül kevesen énekelnek Istenről, és még kevesebben imádkoznak benne. Különösen lágy, emelkedő dallam jellemzi. Áldást kér és fohászkodik, s amikor meghalljuk, bennünk is valami hasonló érzés, az Istenhez való felemelkedés fogalmazódik meg.”

Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész, a kiállítás kurátora a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást:

„Nemzeti imánk a magyar nemzeti identitás, a közösségi emlékezet, a hazaszeretet, a hazafiság, a hősiesség, az önfeláldozás és az összetartozás erejének megtestesülése. Mit üzen 2023-ban a Magyar Himnusz a Kárpát-medencei kortárs keresztény magyar alkotók műalkotásain keresztül?

A Józsa Judit Művészeti Alapítvány a nemzeti imánk születésének 200. évfordulója tiszteletére „Magyar Himnusz” címmel és tematikával, a fenti gondolatok és eszmék mentén nyílt képző-, nép- és iparművészeti pályázatot hirdetett kizárólag profi alkotók számára. Emellett felkértünk a részvételre a Kárpát-medencében és az anyaországban kiemelkedően alkotó kortárs keresztény magyar művészeket is. Kormányunk nemzetépítő munkájának különösen fontos eleme az egységes nemzetben való gondolkodás, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a nemzetrészek sajátos gazdagságának megismerése, hogy teljes képet kaphassunk a magyar kultúráról, hiszen csak ennek ismeretében lehet sikeres a magyar jövő. E sikerességhez az alkotóművészeink is nagyban hozzájárulnak, mint ahogy e kiállítás is bizonyítja. Hiánypótló tárlatról van szó, hisz az anyaországban nem szerveztek ilyen témájú, az anyaország határain túl élő művészeket is aktívan bevonó, Kárpát-medencei magyar testvéreinket is magához ölelő, magas színvonalú tárlatot a 200. évforduló alkalmából.

A Józsa Judit Művészeti Alapítvány célja olyan kulturális tevékenység, társadalmi tudatossággal és szerepvállalással, amely a magyar örökség, a nemzeti érték- és identitástudat, valamint a hazaszeretet és összetartás erősítését szolgálja. Ezt a célt szolgálja a 2023. június elején meghirdetett Magyar Himnusz pályázatunk és a beérkezett anyagból megrendezett első nagyszabású tárlat is, amelyet Budapesten, a belváros szívében, a Városház utcai Józsa Judit Galériában rendeztünk meg.

Az előzményekről szólva azért hirdettük meg a Magyar Himnusz c. pályázatot, mert a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként a Kárpát-medencei magyarság himnuszait kutatom és dolgozom fel, és a kutatásom rádöbbentett rá arra, hogy magyar Himnuszunkkal nagyon kevés művészünk foglalkozott. Nemzeti imánk születésének 200. évfordulója megteremtette az aktualitást is, és így megszólítottam szerte a Kárpát-medencében élő kortárs keresztény, magyar alkotókat, hogy e témában alkossanak, és fogalmazzák meg mai gondolataikat, üzeneteiket. A hívó szó értő fülekre és szívekre talált, mert a Magyar Himnusz összművészeti tárlaton 96 Kárpát-medencei keresztény kortárs magyar alkotóművész több mint 100 alkotását állíthattuk ki Budapesten, az anyaország fővárosában, 2023 október és november hónapjaiban. Ezután vándorkiállításra indult, rendkívül sikeres bemutatása volt 2024. január 20. és február 24. között Székesfehérváron, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház Szent Korona kiállítótermében. 2024. március 14. és június 27. között a Szegedi Dóm Látógatóközpontjában mutattuk be.

Nagy öröm a Kárpát-medencei magyar alkotók számára, hogy e tárlat negyedik bemutatkozására itt, Győrben, a Szent László Látógatóközpont Triangulum Galériájában kerül sor. Szeretném megköszönni dr. Cseh Sándor úrnak, a Szent László Látogatóközpont igazgatójának, hogy meghívta a tárlatot, továbbá köszönöm dr. Reisner Ferenc általános püspöki helynök úrnak, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektorának köszöntőjét, valamint a kiállítás háziasszonyának, Pállfi Máriának és munkatársainak a kiállítás rendezésében nyújtott fáradhatatlan és önzetlen segítségüket.

A kiállításunk fővédnöke dr. Vitályos Eszter Kormányszóvivő, parlamenti államtitkár, akkor a Kulturális és Innovációs Minisztérium miniszterhelyetteseként, köszöntőbeszédében nemzeti imánk történelmének megható, megkapó és felemelő részleteire hívta fel figyelmet. Ebből Erkel Ferenc visszaemlékezését idézem: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang, hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz.”

Vitályos Eszter záró gondolataiban nemzeti imánk, a sorsdöntő varázsige csodálatos erejének érezte azt, hogy a kiállításmegnyitón oly sokan együtt vagyunk, igazi közösségként érezzük egymás hitét és gondolatait. Így fogalmazott: „Himnuszunk hívó szavára készült el a sok-sok itt látható alkotás, de úgy is mondhatnám: hitvallás.”

Kurátorként a kormányszóvivő asszony szavait megerősíteni tudom, valóban hitvallás minden kiállított alkotás. Különösen fontos ez napjainkban, amikor azt tapasztaljuk, hogy kifordult a sarkából ez a világ és benne Európa is. Csakhogy mi, magyarok is Európa része vagyunk, sőt a történelmünk során számtalanszor mi védtük meg a keresztény Európát, vérünket adtuk érte. Az életüket feláldozó hőseink iránt érzett tisztelet is arra késztet minket, hogy akkor is résen legyünk, amikor az elkényelmesedett, a keresztény hitet, erkölcsi rendet és a nemzeti értékeket feladó pénz uralta világ szellemi, lelki nihilizmusba süllyed. Nekünk, magyaroknak nem ez a sorsunk. Több mint ezeréves ősi kultúránk kötelez.

Szent István ország-felajánlása kötelez bennünket, Mária országát és Mária népét. Arra kötelez, hogy a trianoni szétszakítottságunk ellenére határtalanul összefogjunk a Magyarok Nagyasszonya oltalmazó palástja alatt, és megvédjük magunkat, az országot és a nemzetet. A mag, a fény hordozói vagyunk, olyan fényé, amely a sötétségbe boruló világban is égni tud. Ez a fény ott van mindannyiunkban, fel kell ébresztenünk, lángra kell lobbantanunk, mert erre a tűzre nagy szüksége van nemzetünknek. És ez feladata a művészeknek is. A kortárs művésznek ugyanis kötelessége reflektálnia valamiképpen korának történéseire. Mikor lenne aktuálisabb a magyar Himnusz mint téma, ha nem most? Mikor reflektáljon a kortárs magyar, keresztény művész korának történéseire, mikor üzenjen, ha nem most?

Kós Károly szavaival szeretném a kiállításban szereplő valamennyi művészünket is köszönteni és értékelni: „Amit mi csinálunk, itt és ma, az nem felekezet és nem egyház, de a vallás maga; amit mi építünk, az nem világnézet, nem pártpolitika, nem üzlet, de hit és kétségbeesett reménység; amit mi élünk az nem mulatság, nem sport, nem mártírium, amiben mi hiszünk, az nem a rombolás, nem a tagadás, nem a halál, de a feltámadás…” A hagyományok tisztelete, megőrzése, feldolgozása, a népművészeti örökség tovább éltetése maga a feltámadás. Ehhez járulnak hozzá mindazon magyar művészek, akik a népművészet tiszta forrásából merítve a magyar nemzeti művészetet gazdagítják!

A kiállításra került kiemelkedő alkotások bemutatása után Márton Áron, Erdély mártír sorsú, nagyra becsült és szeretett püspökének, püspökké szentelési évfordulójának előestéjén elhangzott szavait idézem: „Nekünk szerepünk van ebben a világban. Nem is szerepünk, hanem hivatásunk. Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét őrizzük. Halvány hóvirágok vagyunk, de a téli faggyal küzdve mégis a tavaszt jelezzük. Arra vagyunk hivatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba.”

Meggyőződésem, hogy erre csakis úgy vagyunk hivatva, hogy ragaszkodunk magyar örökségünkhöz, hagyományainkhoz, keresztény értékrendünkhöz, kultúránkhoz, nemzeti értékeinkhez. Az is meggyőződésem, hogy korunk európai történéseinek ismeretében, a Magyar Himnusz összművészeti kiállításra felkért és azon részt vevő valamennyi Kárpát-medencei kortárs keresztény magyar alkotó üzenete műalkotásaikon keresztül nemzeti megtartó erőt képvisel. E tárlat fókuszba állítja a nemzeti művészet kiemelt fontosságát, bemutatja annak magas színvonalát, és példát mutat az összefogásról, a keresztény szellemiségről, a magyar lélekről.

A Kárpát-medencében – Erdélyben, Partiumban, Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és itt az anyaországban is szimbolikus jelentőségű a magyar Himnusz témájában megszületett alkotások sora. A magyar művészek nemzetüket és önmagukat erősítik meg nemzeti elköteleződöttségükben. Lelki útjelzőket állítanak, hogy azok, a hit, remény és szeretet erényében tovább élő, összetartó, ősei örökségét megbecsülő, keresztény magyarok soha el nem pusztuló életfájává nemesüljenek. Mária országában Mária népe ma is őrzi örökségét, őrzi a keresztény magyar kultúrát, őrzi, imádkozza és vallja a Himnusz minden szavát.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet! Isten áldja Önöket, Isten áldja Nemzetünket!”

A rendezvény hangulatát emelte a magasztos témához illő zenéjével a népszerű győri Hangraforgó együttes (F. Sipos Bea és Faggyas László). A megnyitó után a jelenlévők boldogan ismerkedtek, fotózkodtak, fogyasztották a rendezők által biztosított üdítőket, rágcsálnivalókat.

A kiállítás 2024. augusztus 4-ig tekinthető meg, naponta 10 és 18 óra között.

Molnár György 
Pro Urbe Győr díjas fotós, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja
(a 37. fotó Nádasdi Szabó Zoltán felvétele)

Fotógaléria: Magyar Himnusz – Alkotóművészeti kiállítás a győri Triangulum Galériában

Molnár György fotói

41 kép