A dobozágy a késő középkortól kezdve terjedt el főleg Észak-Európában, és egészen a 20. századig divatban maradt, különösen a franciaországi Bretagne-ban. Alapjában véve egy a hálómatracot körbeölelő, emberléptékű fadobozt képzeljünk el bejárati nyílással. Rendkívül sokféle változatban készítették: függöny takarta a nyílását, vagy tolóajtóval lehetett bezárkózni, előfordult mozgatható változat, és gyakori volt a helyiség mélyedésébe, fülkéjébe beépített forma is. A sort még lehetne folytatni, de sokkal izgalmasabb kérdés, hogy milyen előnyöket élvezhetett, aki ilyen bútordarabot birtokolt.

Sokat elárul földrajzi elterjedése – Európa északibb vidékei –, amely utal arra, hogy legfőbb funkciója a hidegtől való védelem. A lakókat a háziállatoktól is elkülönítette, amelyek szintén a házban húzódtak meg télvíz idején, de védett a farkasoktól, ragadozóktól is. A lakók ide rejthették értékeiket, személyes tárgyaikat, és némi lehetőséget is nyújtott a magánéletre. A dobozágyak akár két felnőtt részére is készülhettek, de léteztek emeletes verziók is. A mainál lényegesen kisebb életterű házakban fontos volt a maximális helykihasználás is, így a magasított fekvőhely alatt gyakran fiókokat építettek, ami nagyszerű tárolóhely, de előfordult, hogy kihúzva ebben fektették le a kisebb gyerekeket. A kilépést segítő fellépő „doboz” napközben ülőhelyként funkcionált. Mai szóval multifunkciós bútordarab volt a dobozágy a maga korában, amelyet csak a fűtési rendszerek korszerűsödése tudott háttérbe szorítani. Kutatók úgy vélik, hogy a középkori Bretagne-ból terjedt el a kontinensünkön, és talált otthonra Franciaországban, Skóciában, Hollandiában, Skandináviában és Ausztriában is. Természetesen egyre kevésbé voltak doboz jellegűek, és a XVIII. századra már szinte beolvadtak a szobába, kívülről inkább szekrénynek néztek ki.

A dobozággyal kapcsolatban gyakran idézik Emily Brontë nosztalgikus leírását 1847-ből, az Üvöltő szelek (Wuthering Heights) című regényből, amely jól mutatja annek praktikusságát: „Az egész bútorzat egy székből, egy almáriumból s egy nagy tölgyfa szekrényből állott, felső részén négyszögletes nyílásokkal, melyek kocsiablakokhoz hasonlítottak. Odaléptem ehhez a különös építményhez, és jobban megnéztem: most vettem észre, hogy furcsa, régimódi ágy ez, szükségtelenné teszi, hogy külön szobája legyen minden családtagnak. Fülkét alkotott, melyben az ablak párkányát asztalként lehetett használni. Kizártam az ágy deszkaajtaját, beléptem a gyertyával, bezárkóztam, és máris biztonságban éreztem magam …” (Emily Brontë: Üvöltő szelek, Athenaeum, 1940. Fordította: Sőtér István)

Érdekes a dobozágyak napjainkban tapasztalható terjedését is nagyító alá tenni. Mi okozza ezt a jelenséget? Milyen funkcióit használja ki a ma embere? Bizonyára nem a melegen tartás, pláne nem a farkasok, sokkal inkább a helytakarékosság, a multifunkcionalitás csábító, hiszen egy nagyon kis lakásban a zárt ágy kiválthatja a hálószobát, elegáns megoldás a magánélet megteremtésére, és szuper mindent elnyelő tárolóhely, ráadásul nem foglal nagyobb helyet, mint egy átlagos ágy. Milyen érdekes, hogy éppen New Yorkban tapasztalható a dobozágyak legnagyobb reneszánsza.

SzaSzi

Fotógaléria: A dobozágy

5 kép

 

Forrás: raketa.hu, wikipedia, divany.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép.