Ez az évad rögtön elég „mélyről” indult, és erről akkor a sajtóban is jelentek meg hírek. Hogyan éltétek meg a kezdeti nehézségeket?

Tavaly májusban kerültünk abba a helyzetbe, hogy a működési támogatást nem kaptuk meg a KIM-től. Ez minket is meglepett, és mivel az éves költségvetésünk nagyobb hányadát ez fedezi, úgy éreztük, hogy elmeszeltek bennünket. Ijesztő volt, mert ezt stabil lábnak éreztük, amire az elmúlt évek alatt tudtunk támaszkodni. A döbbenet után egy kicsit elkezdtünk a közösségi médiában hangoskodni, hogy itt van egy vidéki színházi-nevelési társulat, talán az egyetlen vidéki, mert a többiek vagy megszűntek, vagy átalakultak, nem lehet, hogy mi is feladjuk, segítsetek. Szerencsére a hangunk meghallgatásra talált, és az anyagi támogatáson túl is még sok jó dolog származott ebből. Nagyon örülünk, hogy a polgármester úrnak is feltűnt, hogy bajban vagyunk, és látva, hogy az ifjúságért dolgozunk, támogatásra érdemesnek találta a munkánkat. Személyesen is eljött, megnézte egy előadásunkat, a támogatás pedig elég volt arra, hogy szeptemberben ne a nulláról kelljen elindulni.

Milyen tanulságokat tudtatok ebből a helyzetből levonni? Hogyan lehet továbblépni?

2020-ig 90%-ban pályázatokból tartottuk fenn magunkat, viszont ezek az elmúlt időszakban szépen, lassan csökkeni kezdtek, így folyamatosan gondolkodtunk, hogy merre tovább. Már a pandémia is hozott egy szemléletet a RÉV-ben, hogy ez már nem fenntartható. Körbekérdeztük a többi hasonló kis társulatot, hogyan működnek, mi a bevett gyakorlatuk. Mivel a legtöbbnél a jegyes rendszer működik, mi is bevezettük, és elkezdtük kitaposni ezt az ösvényt. Így az iskolák számára, akik már májusban elkezdik megvásárolni a színházbérleteket, mi is könnyebben elérhetők vagyunk. Nagyon jó, hogy vannak elkötelezett iskolavezetők, magyartanárok, akik látják, hogy mit csinálunk, akiknél már jártunk, akár többször is, akik keresnek minket. A pályázatok még mindig nagyon fontosak, de kicsit ezt is átértelmeztük. Már nemcsak az előadóművészeti támogatásokat figyeljük, hanem olyanokat is, amelyek ifjúsági vagy prevenciós célokat finanszíroznak. Meg kell tanulnunk ilyen szempontból is kreatívnak lenni, más szemmel nézni a saját tevékenységünkre. Fontos, hogy az a szakmaiság, amit mi tudunk, az is megtörténjen, és a néző se csalódjon, hogy nem klasszikus színházi élményt kap, hiszen ez bizonyos szempontból még több is.

A Jókedvvel, bőséggel csapata: Kiss Tünde, Árvai Péter, Balla Richie, Bársonyosi Dávid

Az évad elindult, a Facebook-oldalatokon összegezted is a történteket. Úgy gondolom, hogy a nehéz kezdetek után egy igazán jó kifutása lett az évnek. Te hogyan vélekedsz erről? Ha csak szavakkal kellene jellemezni, melyek lennének azok?

Ez az évad a megújulásé, a frissítésé, az együttműködéseké volt.

Ez izgalmasan hangzik! Kicsit részletezd, kérlek, hogy melyik mit takar!

Az elmúlt években tényleg nagyon sok dolog történt velünk, körülöttünk – covid, kata adónemváltás, támogatási változások, két női tagunk babázik, és Nagy Zsolt Zsozsa, aki 2012 óta volt csapattagunk, úgy döntött, hogy a taxizásra fordítja az energiáit, igaz, két előadásban még benne van. Így gyakorlatilag ketten maradtunk Szántó Danival az aktív társulatban. Szerencsére egyre szorosabban kötődnek a RÉV-hez azok az emberek, akik csak egy-egy előadásra kapcsolódtak a csapat munkájába, ez azt is mutatja, hogy tulajdonképpen most projektalapon működünk, így sikerült megújulnunk.
Nemcsak a látókörünket próbáljuk bővíteni, hanem a köreinket is. Megnéztük, hogy kiket lehetne a közeli és távolabbi jövőben bevonni egy-egy projektbe. Aztán szeptember környékén az utánpótlásra gondolva hívtuk, akiről tudtuk, hogy ez érdekelheti. Ennek kapcsán – külső impulzusra – megszületett egy felnőtt színjátszó csoportunk. Vannak közöttük, akik középiskolásként már kipróbálták magukat, egykori arrabonás diákszínjátszók is. Kicsit többen is jelentkeztek, mint amire számítottunk, ezért decemberben kettévált a csoport, az egyik felét a RÉV színeiben Szabó Geri viszi tovább, a másikat a Jedlik-iskolában Tóth Szilvia. A próbákat a Lima Pubban tartjuk. Még a tréningezésé, gyakorlatozásé a főszerep, de cél, hogy előbb-utóbb egy előadással is be tudjanak majd mutatkozni.

A régiek mellett új együttműködések is születtek. Milyen lehetőségeket sikerült megragadni az év során?

A Generációk Háza nekünk egy bázis, egy biztos pont. A Kontrapont Kultúrtérrel friss a kapcsolatunk. Amikor bajban voltunk, akkor jelentkeztek, hogy ők helybiztosítással tudnak bennünket támogatni. Abban az időben kezdtük a Móló Projektet, amely egy ifjúsági színházi műhely, és arra gondoltunk, hogy ezzel megyünk oda. Ott dolgoztunk egész évben, májusban pedig, megkoronázva az egészet, volt is egy előadásunk, az Én vétkem (Pintér Béla Sütemények királynője c. drámájából készült). Ez egy jó bemutatkozás is volt feléjük, hogy a fiatalok is tudnak jó színházat csinálni, mert az Orlai Produkciós Irodával vannak kapcsolatban, rendszeresen hívnak Győrbe országos neveket. Most ott tart ez a kapcsolat, hogy a Kovács Ikrek (Dominik és Viktor) drámájának októberi ősbemutatója (Amit akartunk), amit már el is kezdtünk próbálni, ott lesz, koprodukcióban velük készül.

Részlet a Móló projekt Én vétkem c. előadásából

A Lima Pub és a Kontrapont mellett a Győri Nemzeti Színházzal is elindult egy együttműködést, a Belém égsz című előadásunkat kétszer láthatta a közönség a Padlásszínházban. Mindenképpen szeretnénk ezt folytatni, és már olyan előadásban is gondolkodunk, amely konkrétan a Padlásszínház terére készül.
Évek óta partneri kapcsolatban vagyunk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesülettel is. Először 2019-ben, konkrét megkeresésre, egy nagy projekt részeként a függőségek kapcsán csináltunk egy prevenciós színházi-nevelési előadást, amelynek témája a nemet mondás képességének megerősítése volt. Felkérésünkre Hajós Zsuzsa írt egy nagyon szép irodalmi anyagot, amit mi színpadra alkalmaztunk Romankovics Edit vezetésével, és végeredményeként egy nagyon izgalmas, sokrétű, nem direkt megmondó, közös gondolkodást inspiráló előadás jött létre. Az egyesülettel utána is oda-vissza működött a kapcsolat, de amikor bajba kerültünk, Káldyné Szabó Eszter is jelentkezett, kereste a lehetőségét a támogatásunknak. Ebből született egy preventív drámaóra-sorozat a Pálffy-iskolában. Eddig három alkalommal vittünk ki páros drámaórát, amelyben bár nem lehet megváltani a világot, de jó generátor, fel lehet piszkálni a gondolkodást annyira, hogy aztán a „máltaisok” tudják tovább vinni a témát. Ezen együttműködés kapcsán vettük elő a Kovács János felnövekedése és bukása című, 2015-ben bemutatott darabot, amit 2018-ban játszottunk utoljára. Az új szereposztásban az alkoholizmussal foglalkozó darab a Págiszban debütált, azt követően pedig a Molnár Vid Bertalan Művelődési Központban rendezett II. Addiktológiai Szakmai Napon, ahol több mint kétszázan voltak jelen. Ez teljesen komfortzónán kívül esett számunkra, hiszen nagyon ritkán játszunk ilyen számú közönség előtt részvételi előadást, de az interakció, ami itt lényeges, nagyon jól működött, és izgalmas volt, ahogy kétszázhúsz ember érvelt a döntési lehetőségek mellett. Abból a szempontból pedig, hogy a közönség – szakember, gyógyult alkoholista, civil érdeklődő – mennyire vegyes volt, nagyon sokrétű és speciális érvek születtek. Katartikus élmény volt.
Tulajdonképpen mindegy, mi a téma, ha tudunk kapcsolódni, és a színház nyelvén megtaláljuk a fogást, a formát, az be tudja gyújtani a lángot.

A Belém égsz c. előadás hangulatfotója: Kiss Tünde, Balla Richie, Szántó Dániel

Díjak tekintetében is rendkívüli év volt! Melyikre vagy a legbüszkébb?

A színházi-nevelési előadásaink, amelyek országos érvényűek, emellett készítünk repertoárszínházi előadásokat is, ezeket szívesebben is hívják, és a színházi fesztiválokra is általában ezekkel megyünk. Bár az is igaz, hogy a KASZT-on a Belém égsz aratott sikert, két generációban is, tehát sikerült valami érvényeset csinálni. A nagy merítésű független színházi szféra Budapesten van, de mi szeretünk elmenni ezekre a vidéki színházi fesztiválokra is, ahonnan egyébként már hoztunk haza fődíjat az Irinával.
Az idei legfontosabb élményünk a tatabányai Jászai Mari Színház által szervezett MOST fesztivál volt. Egyrészt, mert száznál is több előadás közül csak tizenegy produkciót válogattak be, másrészt mert sikerült kiérdemelnünk a közönségdíjat a Jókedvvel, bőséggel című előadással. Számunkra nagyon fontos a szakmai visszajelzés is, de elsősorban a nézőknek játszunk, itt pedig egy kipróbált, „sokat látott” közönség ült. Földöntúli volt az öröm, különösen azért, mert éppen a tantermi színházi szemlén szerepeltünk egy másik előadással, amikor személyesen Crespo Rodrigo igazgató úr hívott fel bennünket még a sajtónyilvános hír megjelenése előtt a Jászai Mari Színházból. Ezt nagyon fontos gesztusnak érzem. Az elmúlt évek egyik legnagyobb szakmai visszajelzése, a RÉV történetének is nagyon fontos mérföldköve volt ez, az évad legfelemelőbb pillanata.

Milyen „legeket” említenél még, amelyek ezt az évadot meghatározták?

Az egyik legizgalmasabb, egyben tömény és intenzív időszak volt a Kovács János felnövekedése és bukása című darab újrapróbálása. Azzal, hogy új emberekkel dolgoztunk és azzal, hogy több száz embernek játszottuk. Terv volt, belevágtunk, hogy összerakjuk egy kötetbe a 2015 és 2023 között bemutatott színházi-nevelési előadásokat, amelyek mind a mi megrendelésünkre születnek. Ez egy új és izgalmas háttérmunka volt, amit a drámaírók és mi hoztunk össze, és amelyre egy 2022-es NKA pályázat adta meg a lehetőséget. Jelenleg csak online létezik, de keressük a lehetőségét, hogy nyomtatott formában is megjelenhessen még az ősszel. Nagyon izgalmas volt a Töréspont című színházi játékunknak az elkészítése. A Perspektíva Drámaműhely vezetőjét, Patonay Anitát (egykori győri gyerekszínjátszó, a KÁVA Kulturális Műhely volt tagja) kértük fel, hogy felelősségvállalás témában a Kövek című drámából írjon egy drámaórát. Nagyon jól sikerült, és mivel sok színházi jelenet is bekerült, így egy színházi játék született, amely nem színházi nevelés, de nem is drámaóra, hanem valahol a kettő között. Horváth Dóri rendezte, ketten játsszuk Szabó Gerivel. Valójában nagyon közel van ahhoz, amit eddig is csináltunk, de sokkal nagyobb teret kapnak a diákok, ők is szerepbe bújnak, jeleneteket készítenek, könnyebb talán a szereplők fejével gondolkodniuk. Emiatt is nagyon izgalmas, és természetesen a téma miatt is: ha valaki gondatlanságból, véletlenül megöl egy embert, hogyan tud ezzel elszámolni, kívülről hogyan ítélkezünk stb. Ez a három mindenképpen nagyon erős mérföldkő a RÉV életében.

Menet közben fel-felvillantak a jövőbeli tervek. A könyv és az októberi ősbemutató mellett melyek a legközelebbiek?

Nyáron két előadásunk is lesz. Az Ördögkatlan Fesztiválon és a THEALTER-en láthattok bennünket. Gyertek el! A pihenés, feltöltődés mellett elkezdtük a következő évad első darabjának aktív próbaidőszakát előkészíteni, amelyet terv szerint október második hétvégéjén mutatunk be a Kontrapont Kultúrtérben.

Kedves Révesek! Szép nyarat, jó feltöltődést kívánunk, és egy újabb sikerekben gazdag évadot!

SzaSzi
Fotók: Mezősi Kristóf, Szabó Geri