Spanyolország, Barcelona. Gaudí és egyéb világhírű művésze(te)k városa. A Katalán Zene Palotája előtti kis téren állunk, és – meglepő módon – nem az 1908-ban felavatott modernista épületet csodáljuk, hanem egy fiatal lány ellapított arcát. Jaume Plensa alkotásának társai is voltak: már 2015 nyarán felállították a 2-2 méter magas, bronzból készült svéd lányarc Sanna álma és a sanghaji lányarc Rui Rui álma elnevezésű szobrokat a palota Lluís Millet-ről elnevezett koncerttermében. A két alak közötti néma párbeszéd Plensa szerint tisztelgés a zenészek előtt, akik a legjobban tudják, mi a csend, és egyúttal az emberi faj és annak múló és változó szépségének metaforái. Illetve az előcsarnokban a Silent music III nevű, fehérre festett, rozsdamentes acélból és rézlemezekből készült, kottákból és partitúrákból összeállított emberi testet ábrázoló szobor „ül”, amely a zenészekre és arra a közös ábécére utal, amellyel nap mint nap „dolgoznak”.

A jóval később, 2016 áprilisában felállított, 4 és fél méter magas vasöntvény Carmela azonban a palota előtti kis térségen található: „egy olyan törvényszegés, amely a szépségről és a költészetről beszél” ‒ mondta el róla Victor García de Gomar, a Palau de la Música főigazgatója. A lányarc „egy mediterrán szépség – egy időtlen szépség, egyszerre archaikus és jövőbeli”, amelyet egy barcelonai tinédzser inspirált. Jaume Plensa 2013-ban fotózta le a 14 éves, csukott szemű lány arcát, hogy beszkennelve egy háromdimenziós képet készítsen belőle, amelyet aztán oldalirányban összenyomott és felfelé megnyújtott. „Számomra ez a folyamat a fotográfia és a szobrászat, a mulandó és az örökkévaló, végső soron pedig az emberi és az isteni közötti fúzió” ‒ magyarázta a művész.

Az alkotás a hangsúlyt a lányból a felnőtt nővé válás pillanatára helyezi, miközben a „klasszikus” minden generáció által képviselt fogalmáról való elmélkedést javasolja. A formai sajátosságok miatt a szobor megjelenése attól függően változik, hogy milyen látószögből nézzük; ez a „deformációs játék” az emberi emlékezet rögzítésének és tárolásának folyamatát idézi. A Carmelát eredetileg 2016. április 7. és szeptember 22. között állították volna fel a Katalán Zene Palotája előtt, de egy október közepéig tartó hosszabbítás után Plensa úgy döntött, hogy húsz évig Barcelona városában marad.

A spanyol képzőművész, szobrász és tervező Jaume Plensa – aki emellett operadíszleteket, videovetítéseket és akusztikus installációkat is készített már – 1955-ben született Barcelonában. A képzőművészeti tanulmányokat félbehagyta, és autodidakta módon folytatta a képzést. Élt és dolgozott Berlinben, Brüsszelben, Angliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban. A párizsi École nationale supérieure des Beaux-Arts tanára volt, vendégprofesszorként pedig rendszeresen együttműködik a School of the Art Institute of Chicagóval. Emellett számos előadást és kurzust tartott a világ más egyetemein, múzeumaiban és kulturális intézményeiben. Munkásságának igen jelentős része a köztéri szobrászat területére koncentrálódik, jelenleg alkotásai olyan városokban láthatók, mint Chicago, New York, Madrid, Nápoly, Bordeaux, Jakarta, Erevan, Tokió vagy Barcelona.

Pályafutása első szakaszát a hangerővel, a térrel és a feszültséggel kapcsolatos kérdések iránti érdeklődés jellemezte. 1983 és 1984 között öntési technikával vasformázott, és kidolgozta a zoomorf formák szobrászati koncepcióját. 1986-ban öntöttvassal kezdett dolgozni, majd kristályt, gyantát, fényeket és hangokat használt műalkotásaihoz. A reális szobrászat perspektíváját a XX. század utolsó évtizedeiben adta fel, 2004 óta pedig visszatért a valóság mimetikus ábrázolásához: az absztrakt és a figuratív művészet határát kutatja, tájképként alkotja meg az emberi arcokat, éppen azért, mert sem térfogat, sem tér nem található bennük. Vallja ugyanis, hogy csak akkor érezhetünk érzelmeket és csendet, ha az alkotások szemébe nézünk.

Szilvási Krisztián

Forrás: Wikipédia, barcelona-top-travel-tips.com, thenewbarcelonapost.com, chauffeurbarcelona.wordpress.com, guiasdebarcelona.com, catalanarts.cat

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Dan Kitchener: A Rainy Night in Tokyo (Camden, London)
2. rész: Bordalo II: Lince Ibérico (Parque das Nações, Lisszabon)
3. rész: Hunto & Mister Thoms: Connectivity Matters (Shoreditch, London)
4. rész: Claes Oldenburg és Coosje van Bruggen: Houseball (Mitte, Berlin)
5. rész: Tadas Šimkus és Žygimantas Amelynas: The Master – Wise Old Man (Kaunas, Litvánia)
6. rész: Bjørn Okholm Skaarup: Hippo Ballerina (Manhattan, New York)
7. rész: Robert Hannaford és Cam Scale: Wheat Bags to Sand Bags (Owen, Ausztrália)
8. rész: John McEwen: Weaving Fence and Horn (Calgary, Kanada)
9. rész: Hugo Lomas (Sfhir): The Golden Legend (Guarda, Portugália)
10. rész: Gillie and Marc: Dogman and Rabbitwoman with Coffee (London, Anglia)
11. rész: Karabo Poppy Moletsane: Soweto Towers (Soweto, Dél-Afrika)
12. rész: Pacita Abad: Alkaff Bridge (Szingapúr)
13. rész: Odeith: Carlos Paredes és Amália Rodrigues (Amadora, Portugália)
14. rész: Barry Flanagan: Hare in O'Connell Street (Dublin, Írország)
15. rész: Okuda San Miguel: The New Mona Lisa (Párizs, Franciaország)
16. rész: Tommy Weisbecker Haus Murals (Berlin, Németország)
17. rész: Astro – BUMP Festival (Calgary, Kanada)
18. rész: Batist Vermeulen: Nello en Patrasche (Antwerpen, Belgium)
19. rész: Slim Safont: Punishment (Aberdeen, Skócia)
20. rész: Costas Varotsos: Dromeas – The Runner (Athén, Görögország)
21. rész: Wild Drawing (WD): Flirting 2021 (Ura Vajgurore, Albánia)
22. rész: Annex Burgos: Las Musas – A múzsák (San Juan, Puerto Rico)
23. rész: Jan Is De Man: Könyvespolc házfalon (Utrecht, Hollandia)
24. rész: Tambo Art: A rizs hántolatlan művészete (Inakadate, Japán)
25. rész: Blu: Puppet Soldiers (Varsó, Lengyelország)